Itt a vége, fuss el véle
//
A jóslatok szerint ismét bekövetkezhet a világvége. Kellene írni valamit erről, jutott éjjel az eszembe, legyezgetné a szakmai hiúságomat, hogy életem utolsó bejegyzését a világvégéről írtam.
Végül is igazságos lenne, ha egyszerre 7,5 milliárdan vesznénk oda. Jó emberek, rosszak, szegények, gazdagok, betegek, egészségesek. Nem maradnának árvák, özvegyek, nem élné túl egyetlen kitüntetett népcsoport sem. Legalább a vége méltányos lenne, pontot tenne 4 és fél milliárd hányattatott évre.
Nem lehet! Túl nagy veszteség lenne, ha ez a szép bolygó megsemmisülne. Voltaképpen kár lenne az emberiségért is, az állatok végképp nem érdemelnék meg. A világvége az olyan – mondják a nálam tapasztaltabbak -, hogy egyszer csak odalesz minden: slusszkulcs, iPhone, Facebook, rezsi, Brüsszel, minden…pechünkre a kultúra és a művészet is, az ősök sok évezredes letéteménye.
Életünk legfurcsább napja lenne a világvége. Ki hinné el, ha volna, ki elmesélné s ha lenne, kinek, hogy volt egyszer egy bolygó és ott élt az ember.
***
Ui. A Soros soros világvége 2017. szeptember 23-ára esett. Túlélted.
Nyitókép: Kirsten Dunst a Melancholia / Melankólia c. film egyik jelenetében
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
