„Ám míg Önről ábrándozom kérődzve…” Elkezdődött az őszi szarvasbőgés
Tudtad, hogy a szarvasbőgés hazánkban augusztustól szeptember végéig hallható? A vadak ősszel szerelmesek – a gímszarvas párzási időszakát nevezzük szarvasbőgésnek. A jellegzetes hang egyrészt a tehén figyelemfelkeltését szolgálja, másrészt a konkurens bikák számára egyfajta hadüzenet. A bőgés alapján a bikák fel tudják mérni egymás erejét, így aztán mindent bele is adnak. Gyakran nem állnak meg ezen a szinten, és a versengés agancsviadalba, csörtébe csap át.
Szarvasbőgés időszakában készültek a fotók, csodálatos lehet ilyen közelről (és jó teleobjektívvel) fotózni a vadakat az élőhelyükön. Érdemes tudni, hogy szarvasbőgés idején, vagyis kora ősszel az állami erdőgazdaságok részleges erdőlátogatási korlátozást léptetnek érvénybe annak érdekében, hogy a szarvasállomány számára megfelelő nyugalmat tudjanak biztosítani az erdőkben. Az állami erdőgazdaságok, nagyobb vadgazdaságok vezetett túráin ugyanakkor a vadállomány zavarása nélkül, legálisan az erdőben tartózkodva hallgathatunk szarvasbőgést. A bikák legaktívabban hajnalban, alkonyatkor és éjszaka hallatják a hangjukat, de napközben is hallhatók.
A termeszetjaro.hu weboldalon követhetők nyomon az aktuális korlátozások >>
Erről a csodás jelenségről eszünkbe jutott Romhányi József egyik zseniális költeménye. A lírai érzésekkel bőségesen átitatott levelet ugyan nem szarvasbika, hanem szarvasmarha tehene ihlette, de – mivel a szerelem nem ismer tréfát -, ez elhanyagolható részletkérdés. Íme!
Marhalevél
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:
– Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája,
Üdvözli Önt a marhája.
Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel…
Képek: freepik.com/vladimircech
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
