Tárgyak a padlásról
Még javában folytak a ház körüli (költözés előtti) munkálatok, amikor férjem szólt a padlásról, hogy ha van egy kis időm, menjek, és nézzek körül odafent. Igazi padlás-hangulat fogadott: a beszűrődő napfényben lassan úszott a por, a szürkeségben itt-ott kiemelkedtek fura tárgycsoportok, és a meleg, levegőtlen térben olyan érzés volt, mintha ez a pókhálós, nyikorgós tér nem is ezen a világon lenne.
Eszembe jutott, nagyszüleimnél csak a létra aljáról kukucskálhattam felfelé, és irigykedve néztem a felnőtteket, akik óvatos léptekkel, egyesével kapaszkodtak fel, hogy aztán bebújjanak a kis ajtón, ahol várta őket a csoda.
Hiszem, hogy a padlás összeköt bennünket az égiekkel, már csak azért is, mert itt csupa olyan tárgy bújik meg, ami valamikor azoké volt, akik már nincsenek; de egykor nagyon fontosak lehettek, hiszen nem kerültek sem a tűzbe, sem a szemétbe.
Itt vannak, őrzi őket a csend, rajtuk az idő. Először csak úgy sétáltam körbe a mocorgó padlásdeszkákon, mintha múzeumban lennék. Egy-egy tárgy – színe és fénye nélkül – el sem árulta magát, míg közelebb nem mentem. Félve érintettem meg, húztam el helyéről a talált dolgokat, de némelyiknek, már ott, ahogy guggoltam és fogtam, tudtam, hogy otthonunkban hol találok neki helyet. Régi tejes kanna, katonai láda, teknő, sámli, éjjeli szekrényke, réz kép, antik képkeretek, dobozok és üvegek aludtak ott több évtizede. Kincsek voltak, és azok is maradnak.
A tárgyak attól lesznek egyediek, saját, személyes tárgyaink, hogy a saját életünk részeivé válnak. A mások által becsült és szeretett régi tárgyak nemcsak előző tulajdonosukról, hanem a korabeli világról is üzennek nekünk. Minden egykor élt katonáról, kézművesről, földművesről, háziasszonyról, feleségről, kislányról és kisfiúról.
Nem saját családom, rokonságom továbbadott emlékei ezek, nem örökségem részei, de mégis melegséget, békességet közvetítenek. Egy ismeretlen, régen itt élt idős néni féltve őrzött tárgyai, melyek leporolva, tisztán, méltó helyükre kerülve még sokáig mutathatják szépségüket.
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.
