Virágzik a vadrózsa, a csipkebogyó illatos virága. Szárított szirmaiból gyógyhatású tea készíthető
Virágzik a vadrózsa. Ahogy a növény termése, úgy a virág is alkalmas emberi fogyasztásra. A vadrózsa (Rosa canina) vagy csipkerózsa őshonos gyógy- és fűszernövény. Több népies elnevezése ismert: bicskefa, ebcsipke, gyepűrózsa, parlagi rózsa, tüskefa. Nemcsak erdőszéleken, cserjésekben találkozhatunk vele, településeken, nagyvárosokban is viszonylag gyakori. Hatalmas bokorrá tud fejlődni, kora nyáron fehér, rózsaszínű virágaival látványos dísznövény, ősszel pedig C-vitaminban gazdag áltermése, a csipkebogyó élénk piros színével hívja fel magára a figyelmet.
A vadrózsa virágának illatos szirmaival salátákat, édességeket ízesíthetünk, készülhet belőle szörp, ecet, sörbet is. Felhasználni csak akkor ajánlott a vadrózsa virágát, ha nincs nagy járműforgalom, ipari és egyéb szennyező a növény környezetében.
A vadrózsa virágáról érdemes tudni, hogy rózsavízként antiszeptikus hatású frissítő, levelének forrázata pedig frissítő, összehúzó hatású gyógytea.
Termése, a csipkebogyó sokféleképpen felhasználható: a belső tüskés magoktól megtisztítva és szárítva gyógytea, nyersen gyógybor, szörp és lekvár, illetve dzsem készítésére használják. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával növelik a szervezet ellenálló képességét. A csipkebogyó 60 Celsius-fok alatt őrzi meg C-vitamin tartalmát.
A begyűjtött vadrózsa szirmait leszáríthatjuk – egy teáskanálnyit forrázzunk belőle egy csésze teához. Emésztésserkentő, jó székrekedés ellen, nyugtató és gyulladáscsökkentő hatású. Szirmait kandírozhatjuk is, felhasználható sütemények díszítéséhez. A kandírozásról korábbi összeállításunkban írtunk >>
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.