A láthatatlan embertől a homokszobrászig. Művészek, illuzionisták, hagyományőrzők Róma utcáin (fotókkal)
Róma belvárosából „hoztunk” néhány érdekességet, melyek az emberi leleményt, tehetséget és kreativitást dicsérik.
Van, aki pusztán a figyelemfelkeltés szándékával települ ki „produkciójával” a forgalmas utcákra, terekre (némi bevételt remélve), van, aki a tehetségével bűvöli el a turistákat… Élményszámba megy az is, amikor a sikátorokban profi tésztakészítőt láthatunk munka közben egy-egy étterem nyitott portálján.
Természetes, hogy tésztaételből minden római – olasz – étteremben gazdag a kínálat, ezek jó részét száraztésztából készítik, de sok helyen friss tésztát szolgálnak fel. Kihagyhatatlan! Van, ahol meg is mutatják, hogyan készül a tészta, egy-egy étterem nyitott portálján készülnek a tésztakülönlegességek – mára sokat egyszerűsödött az eljárás, a kinyújtott tésztát tésztagépekkel formázzák.
Az Angyalvár közelében egy köztéri standon különlegesen szép kidolgozású medálokra figyeltünk fel. A szerb ötvösművészt láthattuk is alkotás közben. Mindegyik, vagy legalábbis jó néhány általa készített medál ismerősnek tűnt valahonnét. Igazi AHA-élmény volt, amikor a medálok között felfedeztük több magyar pénzérme jellegzetes motívumát: az ötven forintoson látható kerecsensólymot, vagy a régi tíz forintoson látható, Gellért-hegyi Szabadság-szobrot… Ezeket az alábbi fotón pirossal bekarikáztuk.
A szerb ötvösművész régi és új fémpénzekből készíti áttört medáljait, az érme „fej” része képezi a mintát, amely egy-egy nemzeti jelkép az érme hátoldalán.
Még mindig láthatók Róma utcáin is ún. levitáló, azaz levegőben lebegő „jógik”, de ez az illuzionista mutatvány már lecsengőben van. Láttunk egy-egy gazdátlan speciális ülő alkalmatosságot is, amit a gazdája valószínűleg csak kis ideig hagyott magára… Ma már sokan tisztában vannak az utcai levitálók trükkjével, így kevésbé lehet már ezzel „szédíteni” a turistákat. A „láthatatlan ember” installáció azonban még mindig sokakat megállít és késztet mosolyra.
Homok, víz, néhány kőműves szerszám – ezzel dolgozik Róma belvárosában egy homokszobrász. Elképesztő beleéléssel formálja műveit, pedig ritkán maradnak épek pár óránál hosszabb ideig.
Nálunk a „legerősebb” hatást a közönséges kartondobozokra teljesen szokványos technikával felvitt kortárs képzőművészeti alkotások váltották ki. Ezek a grafikák a művészek tiltakozó akciójának (is) tekinthetők; ahogy Rómában, úgy szinte minden világvárosban jellemző, hogy a tömeggyártásból kikerült (nem túl jó minőségű) olcsó ajándéktárgyak uralják a kereskedelmi kínálatot, kvázi ezzel a „jelenséggel” kell(ene) versenyezniük és a megélhetésüket biztosítaniuk az alkotóknak…
Róma utcáin, terein természetesen találkozhatunk a klasszikus képzőművészeti ágak képviselőivel – grafikusokkal, festőművészekkel, fotóművészekkel -, de nem ők alkotják a meghatározó többséget. Rengeteg a külföldi mozgóárus, akik mindenféle „érdekes” holmit próbálnak rásózni a turistákra rámenősen. Vannak azért jóféle megfizethető kézműves termékek is – a sokféleség érzékeltetésére: a Piazza Navonán például egy kínai alkotó 3 euróért drótból bármilyen feliratot elkészít 1-2 perc alatt medálnak, gyűrűnek, karkötőnek… Mivel személyre szabott ajándéktárgyat készít, nagy a keletje… Nyomtatott betűkkel le kell írni, milyen feliratot szeretnénk, ő pedig latin írott gyöngybetűkkel meghajlítja drótból.
Az olasz fővárosban kínai alkotótól magyar keresztneves medált kérni – bármennyire is furcsa, teljesen természetes.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
