„A szív a motorod, a véred a benzined.” A leggyakoribb orvosi beavatkozásokról gyereknyelven. Segítő mesekönyv
Nálunk úgy alakult, hogy két vérvétel és egy fogfúrás után következett el az életünkbe a hatéves oltás ideje, így addigra bőven lett tapasztalat a fájdalomról. Gyakorlatilag pánikhelyzet alakult ki a gondolatra, a tengernyi kérdésre adott ezer válasz sem csökkentette az erős félelmet, ami a gyerekben felgyülemlett. Nem biztos, hogy Cseri Zsolt verses mesekönyve, a Luca az első b-ben mindenkit rögtön megnyugtat, de arra nagyon jó, hogy elinduljon egy beszélgetés az esetleges megpróbáltatásokról, mindenféle lehetséges betegségről, illetve az egészséges életmódról. A nehéz témát önmagában oldja, hogy rímekbe szedve olvashatunk róla.
A kötetben a csonttörés, a fogorvosi látogatás, a vérvétel, a hasmenés, a kórházba kerülés és egyebek mellett arról is szó esik, miért kell vigyázni a cukorral és mi a cukorbetegség, miért kell alaposan és gyakran fogat mosni. Járvány lévén, külön jól jött, hogy versbe szedve lehet arról értekezni, hogyan kell helyesen orrot fújni, miért nem szabad letüsszögni mindenkit úton útfélen és mennyire fontos a kézmosás. De a leglényegesebb mégis az, hogy a versek nyomán beszélgetés kezdődik, számos kérdés vetődik fel a gyerekben, amiket meg lehet válaszolgatni, és alkalom keletkezik fontos információk átadására is a különböző aktuális témák mentén: legyen az például egy kistestvér születése, egy osztálytárs betegsége vagy olyan volumenű esemény, mint egy járvány.
Az író egy kétgyerekes apuka, aki az egészségügyben dolgozik, radiográfus és diagnosztikus képalkotó. Korábban dalszövegíróként is dolgozott, az első mesekönyve Neked mi a jeled? címmel jelent meg, szintén verses formában az óvodai jelekről, ezt követte a Macska a könyvespolcon, amit a család cicája ihletett. Mi nagyon szeretjük a verses meséket, mert a tartalomból függetlenül is mókás dolog a rímeket hallgatni, de ebben a szövegben kifejezetten jópofán jut el a végére egy-egy mondat, öröm felolvasni és hangsúlyozni. Szeidl Andrea illusztrációi pedig kedves világot rajzolnak ezekhez a történetekhez.
A vérvétel kapcsán pedig egy hosszan visszatérő ötletet kaptunk a hétköznapokra:
„Ha nehezen tűröd és a félelem nagy
Képzeld azt, hogy autó vagy!
A szív a motorod, a véred a benzined
De nem adnak ilyet a benzinkútnál senkinek!
Túl drága és nemes ez a nedű
Üzemanyagként számodra elsőrendű!”
Így aztán azóta reggeli készülődésnél lehet kérni az autótól a gyorsulást meg a motor bőgetését, hogy induljunk végre, lehet este beparkolni az ágyba, illetve rendrakáskor elszállíttatni a játékokat a helyükre, nem beszélve arról, hogy ritkán ivó gyereket gyakrabban lehet vinni tankolni a benzinkúthoz.
A könyv ihletője maga Luca, Cseri Zsolt kislánya, a kerettörténetet is a vele való beszélgetések adják, így valóban élő kérdések merülnek fel sorban.
– Én azt tapasztalom, hogyha egy helyzetet megbeszélünk előre, ha megismeri a beavatkozás, oltás, vérvétel célját a gyerek, hogy miért kell azt végrehajtani rajta, akkor könnyebben fogja venni a fájdalmat is – tanácsolja Cseri Zsolt, aki éveken keresztül az Országos Onkológiai Intézetben dolgozott. – Még a felnőttek esetében is tapasztalom ezt a munkám során, sokkal inkább közreműködnek akkor is, ha éppen félnek vagy el vannak keseredve és már az egészet a pokolba kívánják. Ilyen szempontból gyerek és felnőtt között nem nagy különbség van az orvosnál, mert kiszolgáltatott helyzet. Valamiféle szeretetnek muszáj működnie ebben a kérdésben. Ha információkat kapnak, ha nemcsak eszközei egy eljárásnak, amit végrehajtanak rajtuk, hanem együttműködő tagjai lehetnek annak, csökkennek a rossz érzések.
A félelemmel szemben a határozott higgadtság adhat erőt az adott helyzetben: ez van, végig kell csinálni, nincs mese, de segítek, amiben tudok, hogy könnyebb legyen. A gyereknek tisztán éreznie kell, hogy nem lehet elkerülni a beavatkozást, mert ha egy pici bizonytalanságot, rést megérez, akkor hisztizni fog a szabadulás érdekében, az pedig senkinek sem jó. Szülőként legyünk mi is nyugodtak, lássa a gyerek, hogy kezünkben tartjuk az eseményeket és az irányítást, tudjuk mit kell csinálni és készülünk az eseményre (például vérvétel esetén előre itatjuk a gyereket sok vízzel, és elmondjuk, hogy emiatt kevésbé fog fájni), sugározzuk magunkból a magabiztosságot.
Persze az orvoson is rengeteg múlik, különösen a fogorvosnál tapasztaltuk mi ezt – az egyik legnehezebb hivatás lehet a világon, bizonyos nevelési tanácsokat tőlük kéne megkérdezni, egyfajta pedagógusok és pszichológusok is ők egyben. Fontos lehet a figyelemelterelés az eljárás közben, de ha bízunk a gyerekorvosunkban, a tapasztalatában, jobb, ha ráhagyjuk a gyerek megnyugtatását a konkrét esemény alatt, általában jók ebben. Egyébként ha van háziállatunk, az állatorvos viselkedését is érdemes megfigyelni, viccen kívül sok ötletet ad. Segíthet a humor is, persze nem elbagatellizálva a témát, hanem olyan értelemben, hogy a nevetés mindig felszabadító erővel bír és elűzi a nyomasztó hangulatot.
Hazudni nem érdemes. Ha valami fájni fog, ne állítsuk az ellenkezőjét, hiszen nem fog hinni többet nekünk a gyerek, így a legközelebbi alkalommal még inkább pánikolni fog, mivel onnantól kezdve fogalma sem lesz, mire számíthat valójában. Mondjuk el, hogy igen, fájni fog, de ki kell bírni és csak rövid ideig tart.
Érdemes jutalmat ígérni. Egyrészt valóban meg is érdemli, hiszen nehéz tortúrán lesz túl, másrészt ezzel befolyásolhatjuk a viselkedését: ha rendesen végigcsinálja, nem tiltakozik, nem kiabál, nem teszi lehetetlenné az orvos vagy ápoló munkáját, hanem együttműködik, akkor részesülhet a jutalomban.
Ne húzzuk el a sok előzetes beszélgetést! Ha magától nem kérdez erről, elég egy-két nappal előtte bejelenteni. Persze például oltás esetén a gyerekek maguk szoktak előhozakodni a témával, ilyenkor se jó, ha túlságosan belelovalja magát a félelembe, jobb hamar lezárni az ügyet.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.