A karácsony története
Karácsony napján, december 25-én Jézus Krisztus megszületését ünnepeljük. 325-ben az I. Konstantin római császár által összehívott, nikaiai zsinaton rendelkeztek arról, hogy emlékezzünk rá, és ez a nap az öröm, a békesség, a család és gyermekség, valamint az otthon és szülőföld ünnepe legyen. A szeretet ünnepét keresztény volta ellenére általában a nem keresztény emberek is megünneplik a világ minden táján.
A karácsony szó a bolgár kracsun szón keresztül, a keleti keresztény egyház szláv korcun, átlépő szavából került a magyarba. Magyarországon a 13. század óta használják a keresztény ünnep megnevezésére.
Jézus előtt is létezett már néhány, a karácsony szellemiségéhez hasonló ünnep. Egyik előző összeállításunkban szót ejtettünk a pogány eredetű napfordulós Szaturnália ünnepéről – ezt tartják a karácsony ünnep pogány elődjének – ünnepség, ajándékozás és a házak díszítése is hozzátartozott ehhez a többnapos ünnepségsorozathoz. Az ókorban december 25-e a perzsa eredetű Mithrász, a felkelő nap istenének ünnepe volt, aki egyes mítoszok szerint egy sziklából, más mítoszok szerint egy szűztől született e napon. Mithrász római császárság egyik legnagyobb istene volt, a köré szerveződött misztériumvallás központi alakja.
A negyedik században Krisztus megszületését ünneppé nyilvánították. A keleti egyházban ünnepeltek előbb, méghozzá január 6-án, Jézus megkeresztelkedését, majd a december 25-i karácsonyi ünnep a 4. századtól terjedt el a nyugati egyházban, mint Krisztus megszületésének ünnepe, latin területen 325 után, Konstantinápolyban és Antiókhiában 380 körül, Alexandriában csak 430 körül. Ezért a mai napig a katolikusok és a protestánsok december 25-én, az ortodoxok pedig január 6-án ünnepelnek.
A karácsony Jézus születésére épül, aki a keresztény hit szerint a megjövendölt Messiás, aki megváltja az embert bűneitől. Jézus istállóban született, mert senki nem adott szállást a szülés előtt álló Máriának és Józsefet. „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” (Mt 2,1–2)
A 17-18. században az otthoni vallásgyakorlásnak köszönhetően sok karácsonyi szokás alakult ki, és egyre szélesebb körben terjedt el a karácsonyfa-állítás, mely a 19. században már egész Európában és a tengerentúlon is tradícióvá nőtte ki magát.
Összeállította: Király-Dobos Beatrix | Nyitókép: deviantArt
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.