„Amikor kijössz a viharból, többé már nem leszel ugyanaz az ember.” Reflexió egy olvasói levélre
Mottó
„Amikor kijössz a viharból, többé már nem leszel ugyanaz az ember. És éppen ez a vihar lényege.” Murakami
***
Kaptunk egy üzenetet a napokban:
„Nem értek a misztikus dolgokhoz, mégis érzem s másoktól hallom, hogy valami „felsőbb” erő rosszakarásába kerültünk a párommal.
Bármibe fogunk, nem sikerül. Kudarc kudarc hátán. Már lassan a megélhetésünk is veszélybe kerül. És itt a 12 éves gyerek is. Mit tudok tenni? Köszönöm a választ.”
Elgondolkodtató sorok, és biztosra veszem, hogy sokan éreznek hasonlóan, ha nem is feltételeznek misztikumot a történések mögött. Ahogy mondani szokás: egyszer fent, egyszer lent. Csakhogy nem kevesen érezhetik úgy, hogy tartósan lent vannak, sőt, megfordíthatatlannak tűnik a lejtmenet. Márpedig ilyen lelkiállapotban – körülmények között – nehéz hitet, erőt meríteni, reális célokat felállítani, s ezek megvalósításán kitartóan munkálkodni. Végtelenül szomorú, amikor alapállapottá válik a fásultság – ez a társadalomról sem fest vonzó képet. Ugyanis nem feltétlenül egyéni szociális probléma az, ami annak van kikiáltva…
Visszatérve az üzenethez: a konkrétumok ismeretének hiányában nehéz bárminemű javaslattal előállni, közhelyszerű tanácsokkal pedig – meglátásom szerint – nem érdemes előjönni. Az ún. misztikus dolgokhoz én sem értek, de azt magam is érzékelem a saját példámon, és több ismerősöm történetét ismerve, látva, hogy „sűrűsödik” az élet, nem a pozitív értelemben.
Több hívő ismerősöm szerint a végítélet előtti időszakot éljük. A jelen csak a kezdet, mondják. Meggyőződésük, hogy a mai kor embere számára elképzelhetetlenül nehéz, apokaliptikus idők jönnek… Minden meg van írva a Bibliában. Ők bizonyára egyetértenek azzal, hogy „felsőbb” erő rosszakarásába kerültünk. Hiszik, hogy a folyamat eleve elrendelt és visszafordíthatatlan.
Mindenkinek a saját keresztje a nehéz.
***
Van egy jó kis gyakorlat: gondolj a jelen helyzetedre és gondold végig, meddig látsz előre? Mennyire sűrű körülötted a köd? Ha jó időszakodat éled, egészen tiszta a levegő, haladsz a dolgaiddal, és látsz valamiféle távlatot, jövőképet magad előtt. Ez motivál, segít a haladásban, a céljaid mederben tartásában. Szerencsés vagy, mosolyogj! Ezek tényleg áldásos időszakok.
Nézzük a nehezebb fokozatokat: van egy kis köd előtted, de valameddig azért ellátsz, nincs teljesen „elfedve” a látótered. Ura vagy a helyzetednek. Elégedett lehetsz.
Most képzelj el egy hideg, borongós novemberi napot; tejfelsűrű köd vesz körül, a napfénynek nyoma sincs, lassan tudsz araszolni, nem látsz tovább pár méternél. Nem látod az utat, nincs előtted perspektíva. Nyomasztó, valóban, amikor az ember nem tudja, hogy merre van az arra. Szerencsésnek mondhatod magad, ha a kilátástalan külső körülmények nem bizonytalanítanak el. Ez azt jelenti, hogy hiszel magadban.
Amit érdemes belátni az az, hogy hajlamosak vagyunk ködösíteni, vagyis a valóságosnál ködösebbnek látni a saját helyzetünket. Nem mindegy, honnan indultunk, milyen környezetből, megküzdési mintákkal, meghatározó, hogy milyen elvárásokat támasztunk magunkkal, az életünkkel szemben. Könnyen lehet, hogy az, amit én tejfelsűrű ködnek érzékelek, azt mások párának… Az élet kihívásait aszerint éljük meg, mennyire vagyunk belsőleg stabilak, alkalmazkodóképesek, rugalmasak. (Mindannyian életrevalók vagyunk, csak van, aki a jég hátán is megél…)
***
Olvasónk a családját félti. A megélhetést. A közös gyermek sorsát, jövőjét. Ezek komoly aggodalmak, érthetők és átérezhetők.
Az egzisztenciális szorongás korunk rákfenéje. Természetesnek gondoljuk a túlzásainkat, a pazarlásainkat… Mintha kizárólagosan az anyagiak, a pénz, a vagyon határozna meg bennünket.
Persze régen sem lehetett ez másként – az ember nehezen tudja meghaladni (gyarló) emberi természetét. Ókori gondolkodóktól származnak az alábbi bölcseletek:
„Tisztességes vagy? Nagy csoda lesz, ha megélsz!” Marcus Valerius Martialis
„Vagyont szerezni nem rossz dolog, ám igazságtalanság árán: mindennél rosszabb.” Démokritosz
„A szegénység olyan erény, amelyet az ember saját magának is megtaníthat.” Szinópéi Diogenész
Vajon hányan gondolják úgy manapság, hogy szegénynek lenni erény? Egyáltalán: hol kezdődik a szegénység? Mihez képest szegény a szegény? Az értelmező szótár szerint szegény az, aki nagyon kevés pénzzel rendelkezik, aki nem birtokolja azt, amire szüksége van. Hogy mire van szükségünk, az nagyrészt rajtunk múlik; azon, hogy mi mindenről vagyunk képesek lemondani anélkül, hogy ezek a veszteségek/elengedések megtörnének bennünket.
Mit lehet tenni kilátástalannak tűnő helyzetben?
Nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon fontos az érzelmi kontroll. A negativizmus ilyenkor sem a barátunk, sőt, önmagát eteti, örvényt generál, kaotizál. A nyugalom, a higgadtság megőrzése az első számú feladat.
A pragmatikus, azaz gyakorlatias gondolkodás szintén előrevivő; az újratervezés érzelmileg is tölt bennünket. A veszteségeket el kell siratni, akár konkrétan is, de nem szabad a „veszteségélménybe” beleragadni.
A kimozdulás is segít – ne zárkózzunk be!
Fókuszáljuk tudatosan másra: egy könyvre, egy filmre, alkotótevékenységre…
Kapcsolódjunk másokhoz, számunkra fontos, jó szándékú, segítőkész, empatikus emberekhez. A nehézségek tisztulást is hoznak, másként fogalmazva, megmérettetnek a kapcsolataink. „Aki menne, engedjétek…”
Párkapcsolati szinten: ha bajban képesek vagytok összekapaszkodni, az hatalmas erő. Törekedni kell erre. Nem feltétlenül jön automatikusan. Az egot, a félelmeket csak szeretettel lehet legyőzni.
Ki kell nyílni a szépre! Újraértékelődnek ilyenkor a dolgok, rajtunk múlik, miben találunk örömet, a lényeg, hogy legyen rá szemünk! Minden segíthet, ami jutalomként hat a lélekre: a napfelkelte, a naplemente látványa, egy erdei séta…
Ha szükségét érezzük, ne féljünk professzionális segítséget kérni. Igénybe vehetők a területileg illetékes családsegítő ingyenes szolgáltatásai: jogi segítségnyújtás, pszichés megsegítés, álláskeresés támogatása, élelmiszer és egyéb adományok stb.
Végezetül egy gyakran idézett indiai tanmese:
Egy indiai hercegnő az apjától kapott gyűrűvel felkeresett egy bölcset, azzal a kéréssel, hogy olyan bölcsességet véssen a gyűrűbe, amely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban óvatosságra inti. Amikor visszakapta a gyűrűt, egyetlen szót talált rajta:
„ELMÚLIK”.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
