Anyák napja elé. Gyerekek, akiknek gyötrelmes ez az ünnep
Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük. Nem nagyon szokás beszélni arról – pedig fontos lenne -, hogy ez a nap kellő figyelem és érzékenység nélkül sebet üthet a „másképp érintett” gyerekeken.
Ki vagyok hegyezve erre a témára, bevallom, s éppen azért, mert átéltem, fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos (ilyenkor is) figyelni azokra, akik nem teljes családban, hanem félárvaként, árvaként nevelkednek vagy az édesanyjuktól elszakítva gyermekotthonokban nőnek fel.
Számukra szomorú ünnep az anyák napja – szembesíti őket a veszteségükkel, amely az egész életüket végigkíséri. Gyerekként még nehezen tudják ezt a „megfosztottságot” kezelni.
Korán elvesztettem az édesanyámat. Nevelőanyám nem lett (szerencsére), apai nagyanyám nevelt fel. Kisiskolás voltam, amikor az anyák napja körüli „iskolai felhajtást” egy életre meggyűlöltem. Ebből a fagyott állapotból csak a saját anyaságom tudott kimozdítani. Nagyanyám egy időben sokat betegeskedett, nem tudott eljönni az egyik anyák napi iskolai ünnepségre. Nekem kötelezően ott kellett lennem, a többiekkel együtt szavaltam a csodálatos verseket. Arra, hogy esetleg lett volna más választásom – a távolmaradás -, senki sem hívta fel a figyelmemet. A műsor végén mindenki levonult a színpadról, megkereste az anyukáját, hogy virággal, öleléssel, ajándékkal köszöntse.
A nagymamám kertjéből szedett tulipánokat az osztályfőnökömnek kellett volna átadnom – így beszéltük meg. Nem voltam erre képes. Az egész műsor alatt küszködtem az érzéseimmel, nem akartam sírni. Ahogy vége lett a programnak, kirohantam a teremből. Senkinek nem tűnt fel. Még az osztályfőnökömnek sem, akinek pedig át kellett volna adnom a nagyim tulipánjait. Soha senki nem kérdezte meg tőlem, később sem, hogy hová tűntem.
Számomra ez felejthetetlen emlék, sokáig fájt is, de már képes vagyok a helyén kezelni. Kellő figyelem és érzékenység mellett egy gyereknek sem kellene hasonlót átélnie.
Nyitókép: Kevin Ye/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.