Kamaszkor körül. Vekerdy Tamás klasszikusa 34 év után új kiadónál, új kiadásban. Könyvismertető

„…az életben a legnehezebb az a rövid korszak, mikor a fiatal lélek a család, az iskola és a saját rabságából az önálló gondolkodásra és a szabadságra érik.” (Móricz Zsigmond: Forr a bor; harmadik fejezet)

Ezzel a mottóval kezdődik Vekerdy Tamás újrakiadott könyve, melynek címe: Kamaszkor körül. Sok olvasónak lehet ismerős, köztük olyanoknak, akiknek a gyermeke már rég felnőtt, illetve kinőtt a kamaszkorból, esetleg tini unokákkal megáldott nagyszülőként újra leporolják. A könyv 1986-ban jelent meg először a Holnap Kiadónál, és néhány hét alatt elfogyott. Harmincnégy év után a Kulcslyuk Kiadó gondozásában ismét elérhető, ráadásul változatlan formában, legalábbis, ami a tartalmát illeti. 

„A könyv megírása óta eltelt években persze megjelent egy-két új (és felerősödött néhány régi) probléma – írja a könyv szerkesztői előszavában Gutman Bea felelős szerkesztő -, ilyenek például a digitális eszközök használatához kapcsolódó kihívások; az elharapódzó kortárs (és egyéb) agresszió, a nyomában járó fokozódó szorongással; vagy éppen a nagyfokú általános bizonytalanságból és az értékrendi válságból fakadó nehézségek, amelyeket a kamaszok éppúgy megszenvednek, mint a felnőttek. (…) Az élettani és érzelmi alapok megismeréséhez azonban máig tökéletes forrás a Kamaszkor körül, amelyet jó szívvel ajánljunk minden szülő, nagyszülő és pedagógus figyelmébe.”

Milyen is a kamasz?

Részletek a könyvből

A fő vádak négy pontban:

1. Hazudik – Hazudik?
2. Lusta – Lusta?
3. Szemtelen – Szemtelen?
4. Szerelmes – Szerelmes?

„A kérdőjelekkel azt jeleztük, hogy bár a kamaszokról biztos gyakran el lehet mondani, hogy hazudnak, lusták, szemtelenek, és azt is, hogy szerelemesek, mi mégsem hisszük, hogy ezek vádpontok lehetnének, és nem hisszük el, hogy a valóság olyan egyszerű, mint amilyennek ezekben a vádpontokban megmutatkozik.”

Ahogy arra Vekerdy rámutat, egy kamasszal kapcsolatban ítélkezésmentesen kérdés formájában tudjuk a lényeget összesűríteni, ez a kérdés pedig így szól:

Ki vagyok?

Ebből vezethető le sok további kérdés: milyen a világ? Hogyan kerülök én ebbe a világba? Mit kell tennem, véghezvinnem? Hogyan kell élnem?

A kamaszkort a második születés korának is szokták nevezni – ebben az időszakban egy elkülönülő személyiség szakad ki a család érzelmi burkából, hogy a világgal és önmagával egyedül is szembenézzen. A kérdések, amelyek foglalkoztatják a tindédzsereket általában indirekt módon és nem konkrét kérdés formájában fogalmazódnak meg a kamaszok által, bár ez sem kizárt, illetve ez az énkeresés-útkeresés érzésekben, életérzésekben érhetők tetten. Megfejthetetlennek, furcsának, ellentmondásosnak tűnő viselkedésük is ezt tükrözi vissza sok esetben. 

A kötetben Vekerdy mégis a fentebb felsorolt 4 vádpont mentén halad, és fejti ki gondolatait. Mindezt 13-16 éves kamaszok közreműködésével teszi, hiszen a könyv tele van ún. esettanulmányokkal, hétköznapi helyzetekkel, melyeknek a főszereplői tinédzserek és az őket körülvevő felnőttek. A szereplőket egy stáb válogatta ki annak idején, így a könyvben rögzített jelenetek nem légből kapott helyzetek, vagy kitalált történetek.

Gondolatok a könyvből:

„A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet és kell nevelni. Kamaszkorú gyerekeinkkel szemben mi, felnőttek, azt hiszem, már csak úgy viselkedhetünk, mint a jó tréner. A jó tréner, aki elengedi a sportolót, hogy most már egyedül ugorjon, egyedül lengjen, de azért még ott áll mögötte, mellette, és mielőtt lezuhanna, mielőtt karját törné, bokáját ficamitaná, el tudja kapni egy mozdulattal.”

„Úgy tartják, hogy a gyerekek talán hároméves koruk körül igényeltek utoljára olyan feltétel nélküli, mindenestül elfogadó szeretetet, mint most kamaszkorukban – de ahogy akkor se tudták ezt kimutatni (mert akkor élték első dackorszakukat), úgy most se tudják, ebben a második és esetleg még viharosabb dackorszakban.”

„A kamasz legalább két dolgot – és két ellentétes dolgot – él át egyszerre. De van, amikor még többet. (…) Ez a kor a szélsőségek kora. (…) A kamasz efféle ellentétek között vergődik – és vergődik vele a családja, vergődnek a szülei is.”

A normális kamasz kételkedik

A kamasz „kérdez, ha van kitől – ha van kivel vitatkozni. Mert a válaszon úgyis vitatkozni fog. Mert nem fogadja el a kész válaszokat. Mert maga is keresi – keresni akarja a választ. (…) Életkori sajátossága a kétely. (…) Magáért a vitáért vitatkozik. Ki akarja próbálni az érveket, ki akarja próbálni az embereket. Így érik meg majd önálló gondolkodásra.”

„A kamaszkor magányos korszak – a szoros barátságok és a rajongó szerelmek ellenére az -, és a kamaszkor gátlásos időszaka az ember életének. És kudarcos idő.”

Ernst Kretschmer pszichiáter fedezte fel, hogy van úgynevezett pubertás krízis, azaz kamaszkori válság. Ezzel kapcsolatban Vekerdy így fogalmaz: „a pubertás krízisbe kerülő kamasz szinte olyan, mintha elmebeteg volna. Pedig nem az. Normális.”

Ez a könyv nem a kamaszokhoz szól, hanem a szüleiknek, nagyszüleiknek. Azoknak, akik hivatásszerűen foglalkoznak tinédzserekkel. Hiába telt el a kötet megjelenése óta 34 év, lettünk kamaszból kamaszt nevelő felnőttek, lássuk be, a reakcióink nem sokat változtak. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha a megfelelő viselkedési sémákkal közelednénk a „kikészítő” kamaszokhoz, és nem az örökös nyesegetés, helyreigazítás, büntetés, játszmaköreit futnánk. Ez a könyv nemcsak a kamaszok világát segít megérteni, de önreflexióra is késztet. Vekerdy könyve ilyen értelemben is időtlen.

„Tévedés volna azt hinni, hogy kamasz gyerekeink azt követelik tőlünk, hogy legyünk tökéletesek.

Rég tudják, hogy nem vagyunk azok.”

A 176 oldalas, keménytáblás könyv a Nyitott Akadémia weboldalán rendelhető meg, könyvesboltokban is elérhető

(Korábbi kiadása is elérhető még a Holnap Kiadónál)

Nyitókép: cottonbro/Pexels

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.