Átlagtól eltérő fejlődési út: kiket nevezünk csodagyereknek? Gondolatok a tehetséggondozásról
A szülőket általában aggodalommal tölti el, ha a gyermeke a kortársakhoz viszonyítva bizonyos dolgokban lemaradásban van. Van, hogy a fejlődésbeli eltérés, az átlagtól eltérő viselkedés vagy mozgáskészség nem tűnik a szülő számára komoly nehézségnek, behozhatatlan hátránynak. Ettől még szűrővizsgálatokra szükség lehet, és ezeket nem is szabad kihagyni. Ha felmerül a korai fejlesztés szükségessége, az lehetőleg valóban „korai” legyen, ne várjuk meg vele az iskoláskort. A korai kiszűrés kapcsán a házi gyermekorvos, a védőnő, a gyerekkel napi szinten foglalkozó szakemberek, például óvodapedagógusok, fejlesztőpedagógusok szerepe, figyelme megkerülhetetlen, és legalább ennyire fontos, hogy a szülő velük együttműködő legyen.
Átlagtól eltérő fejlődési útnak tekinthető a tehetség is, ám ezt nem szoktuk problémaként definiálni, sőt! Pedig a tehetséggondozás is nagy körültekintést igényel a gyereket körülvevő felnőttektől, szakemberektől.
Hogyan ismerheti fel a szülő, hogy a gyermeke tehetséges? Irányadó információként nézzük a tehetség korai általános jegyeit! A tehetség kézikönyve c. kiadványból idézzük az alábbi gondolatokat.
Fejlődéslélektani kutatások alapján a később tehetségesként azonosított személyek csecsemőként az újszerű ingereket előnyben részesítették a megszokottakkal szemben. Ezek a gyermekek újszülöttként expresszívek, azaz kifejezőek, éberek és a környezeti ingerekre válaszkészek. Értelmi fejlődésükben később is kulcsfontosságú jellemző marad a kíváncsiság, a környezetre irányuló szenvedélyes érdeklődés, valamint a figyelem és a kiváló memória.
Fontos megjegyezni, hogy nagyon lényeges az a jellemző, amit a szülők leggyakrabban észrevesznek. Annak a gyermeknek a fejlődését, aki már pár hónaposan kimondja első szavait, bizonyosan szokatlannak minősítik. Ugyanakkor annak a gyermeknek az átlagot megelőző fejlettségét nem olyan könnyű felismerni, aki csendes, elmélyült gondolkodó és nem kezd el beszélni kortársainál hamarabb.
Szülői megfigyelések szerint a legtehetségesebbek születésüktől egyfajta koraérettséget mutattak egy vagy több fejlődési területen. E jelenséget a 130–140 intelligencia hányadossal rendelkező gyerekeknél is már gyakran lehet tapasztalni. Szülői interjúk alapján a következő általános korai tehetségjegyeket azonosították a témával foglalkozó szakemberek (Rogers, Silverman):
Szokatlan éberség jellemző rájuk már csecsemőkorban is: sokáig tudnak figyelni egy adott dologra, átlagosnál kisebb alvásigényűek, hiperaktívnak” tűnőek. Szüleiket, gondozóikat már nagyon korán felismerik, mosollyal reagálnak rájuk. Az egyes fejlődési szakaszokon gyorsan átjutnak, kortársaiknál gyorsabb a mozgás- és beszédfejlődésük, igen sok energiájuk van, nehezen fáradnak el. Emlékezetük kiváló, igen erősen érdeklődnek a könyvek iránt, szenvedélyes megfigyelők, már kétéves kor előtt felismerik a betűket, már hároméves kor előtt képesek akár húsz elemből álló kirakót összeállítani, bonyolult, szokatlan kérdéseket tesznek fel, korán érdeklődnek az idő, a naptárak és az órák iránt, képzeletbeli játszótársaik vannak.
Sok tehetséges gyermek két-hároméves korára gazdag szókinccsel rendelkezik, és beszédében összetett mondatokat, illetve komplex nyelvi struktúrákat használnak. Ilyenek az időviszonyokra utaló szavak, mint például: tegnap, este; felsorolások, melyeket másfél évesen „és”-sel kötnek össze; kétévesen olyan szavakat használnak, mint például: hanem, is, mégiscsak, múltkori, kedvenc. A színek és formák ezen életkorban történő megnevezése pedig fejlett fogalmi képességekre utal. Ezek a gyermekek nagyon tanulékonyak és képesek arra, hogy az elsajátított dolgokat új helyzetekben is alkalmazzák. Gyakran tapasztalható, hogy élénken érdeklődnek a matematikai fogalmak, számok iránt.
Már négy-ötévesen használhatnak számológépet, például négyzetgyökszámoláshoz, vagy akár fejben is összeadnak négyjegyű számokat. Érdekességként említhető, hogy már korán megmutatkozó, kiváló humorérzékkel rendelkezhetnek. Kedvelik a szójátékokat, maguk is kitalálnak ilyeneket. Ezek a gyerekek élvezik a létezést, tanulást és cselekvést. Éber óráik nagy részét tanulással töltik, alig várják, hogy iskolába menjenek. Nagy képzelőerejük és kíváncsi természetük van. Kortársaiknál magasabb színvonalú, komplexebb játékokat játszanak, képzeletben létrehoznak teljes országokat, sportcsapatokat, stb., illetve kitalálnak igen összetett szabályú játékokat, melyeknek
lépéseit, játszmáit fejben meg is őrzik.
Mint láthatjuk, a korai tehetségjegyek között számos olyan jellemző van, mely serkenti a tehetségfejlődés folyamatát, ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy ugyanezek a jellegzetességek akár problémák forrásai is lehetnek – már kisgyermek- vagy óvodáskorban is. Például a kíváncsiságból fakadó rengeteg kérdés a környezet számára akár irritáló is lehet, a gyors felfogóképesség miatt pedig gyakran unatkozhatnak. Kiváló verbális képességeiket pedig akár mások manipulálására is használhatják.
Hat és tizenkét éves kor között a tehetséges gyerekek a számukra érdekes dolgokkal kapcsolatban továbbra is kíváncsiak és szenvedélyesek. Kiemelkedő belső motiváció, figyelem, kitartás, a magas szintű elsajátításra irányuló vágy, a kihívások keresése jellemzi őket. Már általános iskolás korban képesek kifinomult analitikus problémák megoldására, konkrét adatokból általános alapelvek megfogalmazására. Megértik, illetve megtalálják az írott szövegek szimbolikus jelentését. Az adatok halmazában felismerik az általános jelentést és mintázatot, így kortársaiknál magasabb absztrakciós szintet érnek el. Képesek a társas interakciók, általános és morális kérdések kifinomult elemzésére.
A korai serdülőkor fontos fordulópont számukra, hiszen ekkor sokan közülük már készen állnak arra, hogy tanulmányaikban gyorsabban haladjanak előre. Serdülőkortól nemcsak a gyorsabb haladásra, hanem több tartalomra is vágynak – azaz a gazdagítás iránti igényük is megnő. Ezen speciális szükségletek figyelmen kívül hagyásakor unatkoznak, s nem ritkán elkezdenek saját, titkos tanmenetükön, szellemi kalandjukon dolgozni, vagyis a hagyományos iskolai kereteken önállóan túllépni.
Fontos tudni és ismételten hangsúlyozni, hogy – bár a tehetség jelei korán megjelennek – gyakori jelenség, hogy a finomabb vagy éppen a kevésbé szokványos jelek észrevétlenek maradnak. Ennek pedig az a következménye, hogy a tehetségígéret nem kapja meg azokat a serkentő, támogató környezeti ingereket, amelyek szükségesek lennének a számára. Ez az észrevétlenség jobban veszélyezteti azokat a gyerekeket, akik nem a verbális területeken rendelkeznek kiemelkedő adottságokkal. Ha életük későbbi szakaszában mégis hozzájutnak a fejlődésükhöz szükséges támogatáshoz, e gyermekeket általában úgynevezett „későn érő tehetségeknek” minősítik.
Kikből lehet ún. csodagyerek?
A kiemelkedő adottságokkal rendelkező gyermek ún. csodagyerekké válhat, ha olyan családba születik, ahol felismerik és értékelik adottságait, és igyekeznek fejleszteni azokat. Ennek érdekében gyakran mestertanár foglalkozik a gyermekkel, a fejlesztés során pedig nagy hangsúlyt fektetnek a gyermek érdeklődésének és elkötelezettségének fenntartására. Ennek ellenére nincs garancia arra, hogy a csodagyerek felnőttként is kiemelkedő lesz, bár az is előfordul, hogy a sok gyakorlás következtében megtartja fejlődési előnyét.
Jellemzően olyan területeken találkozunk csodagyerekekkel, ahol a személyes tapasztalatoknak vagy az előzetes tudásnak kis jelentősége van (például sakk, matematika, zene), s az is jellemző, hogy nem hoznak létre új alkotásokat.
Nem egyértelmű a korán megkezdett tehetséggondozás közmegítélése. Sokan úgy vélik, hogy kedvezőtlen hatású, és az is elterjedt vélekedés, hogy a csodagyerekek hamar kiégnek, s a korai erőltetett eredmények elérése során személyiségük sérül.
Érdekes tanulmányokat közöl a témában a bejegyzésünkben felhasznált szakirodalom. Címe: A tehetség kézikönyve (online letölthető)
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.