SNI és BTMN. Stigma vagy segítség, ha a gyerek kódot kap?

Amikor egy iskolás vagy óvodás gyermek SNI és BTMN minősítést kap a szakértőktől, a szülőkben azonnal felmerül a kérdés: vajon egy újabb stigma, amely megbélyegzi a kicsit, vagy végre a hőn áhított segítség a fejlődéséhez? A hivatalos papírok és a „kódok” világa sokszor ijesztően hat, pedig a megfelelő támogatás eléréséhez elengedhetetlen a tisztánlátás.

Gyakran halljuk gyerekekkel foglalkozó szakemberektől, hogy egyre több a különleges bánásmódot igénylő gyermek az óvodákban, az általános iskolákban. A KSH adatai is ezt igazolják. Jellemzően az óvodában figyelnek fel azokra az átlagtól eltérő fejlődésű gyerekekre, akik jó esetben végül SNI vagy BTMN státuszt kapnak a szakértői vizsgálatot követően.

Nézzük, mit jelentenek a mozaikszavak! Az SNi a sajátos nevelési igény rövidítése, a BTMN pedig a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget takarja. Az érintett gyerekek többsége integrált oktatásban részesül, kisebb részük pedig külön csoportban nevelt, oktatott sajátos nevelési igényű gyermek. Az SNI tanulók száma a 2024/2025-ös tanévben meghaladta a 65 ezret.

A növekvő tendencia mögött sokan pozitívumot is látnak, például azt, hogy felértékelődött a korai diagnózis fontossága, illetve hogy a gyerekek „tüneteire” értő módon reagálnak a pedagógusok. Lehet ebben igazság, ugyanakkor az is jellemző, hogy

sok gyermek későn jut el a megfelelő kivizsgálásra (jellemzően a pedagógiai szakszolgálathoz), vagyis későn kap SNI és BTMN diagnózist. Ezáltal a korai fejlesztéstől elesnek.

Ezek a gyerekek az ún. többségi, integrált oktatásban nagy küzdelmek árán tudnak teljesíteni, létezni. Sokan közülük többszörös évismétlők. Egyre gyakoribb, hogy 16 éves korukig – amíg tankötelesek – nem végzik el a 8 osztályt.

Miért bénító mindez? Mert az iskolában hamar megkaphatják a „furcsa/problémás gyerek” címkéjét, ami önmagában „csak” megszégyenítő stigma, nem pedig szakszerű állapotfelmérésen nyugvó állapotmeghatározás. A szakértői vélemény és megfelelő ellátás nélkül maradó gyerekek kudarcok sorát szenvedik el az iskolás éveik alatt. És sok esetben a diagnózis/fejlesztés hiányában a továbbtanulási esélyeik is jelentősen romlanak, mert nem kapják meg az őket megillető kedvezményeket, mentességeket sem a tanulmányaikhoz, a vizsgákhoz.

Miközben a szülők sokszor éppen azért akarják elkerülni, hogy a gyermekük szakértői véleményt, diagnózist kapjon, hogy ne érje őket hátrány az iskoláztatásban. Attól tartanak, hogy SNI és BTMN kóddal nem veszik fel őket a „jobb” iskolák… Jelenleg 3045 olyan tankerületi központi fenntartású intézmény található országosan, melyekben fogadnak sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót. Az Oktatási Hivatal adatbázisa itt érhető el >>

Nyilvánvalóan kiemelt figyelmet igénylő gyermek szülőjének lenni extra figyelemmel, és sokszor extra feladattal is jár. Emellett kötelezettséggel is. Fontos tisztában lenni azzal szülőként: ha a gyermek megkapta a BTMN vagy SNI státuszt, a fejlesztésekhez, illetve a tanulmányi kötelezettség teljesítéséhez járó kedvezményekhez joga van.

Mégis, meglepően gyakran találkoznak a szakemberek azzal a jelenséggel, hogy a szülők nem viszik a gyermeket fejlesztésekre, az iskolában elérhető, ingyenes fejlesztéshez sem adják a hozzájárulásukat.

Jó tudni, hogy gyermekvédelmi megközelítésben mindez szülői elhanyagolásnak számít, ami azt jelenti, hogy indokolt a családsegítő szolgálat bevonását kérni. Vagyis az iskolának/pedagógusnak gyermekvédelmi jelzést kell tennie, ha a szülő döntése miatt nem kapja meg a gyermek a számára kötelezően előírt fejlesztéseket.

Ki kap BTMN státuszt?

BTMN státuszú gyermek az, akiről a szakértői bizottság megállapítja, hogy:

• az életkorához képest nagy mértékben alulteljesít, vagy
• társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, vagy
• közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy eltéréseket mutat.

Ki kap SNI státuszt?

Sajátos nevelési igényű gyermek az, aki egy vagy több kategóriába is beletartozik az alábbiak közül:

• mozgásszervi fogyatékosság (mozgáskorlátozottság)
• érzékszervi fogyatékosság (vakok, aliglátók, gyengénlátók), hallássérült gyerekek (nagyothallók, siketek és a cochleáris implantátumot viselők)
• értelmi fogyatékosság
• beszédfogyatékosság
• halmozott fogyatékosság (több fogyatékosság együttes előfordulása)
• autizmus spektrumzavar
• egyéb pszichés fejlődési zavar
• súlyos tanulási zavar: ide tartozik az olvasási zavar (diszlexia), a helyesírási zavar (diszortográfia), az íráskivitelezés, íráskép zavara (diszgráfia) és a számolási zavar (diszkalkulia)
• ADHD (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar)
• magatartásszabályozási zavar (ide tartozik az impulzuskontroll-zavar, a diszruptív viselkedészavar és a disszociális viselkedészavar)

Mint azt a TASZ is hangsúlyozza: „az SNI-státuszra azért van szükség, hogy gyerek megkaphassa a számára szükséges nevelést-oktatást és fejlesztéseket. A különleges bánásmódot igénylő gyerekek számára az SNI-státusz megszerzése alanyi jogon biztosítja a képességeiknek, adottságaiknak megfelelő nevelési, tanulási környezetet.”

Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy különleges ellátást kapjon, ha arra szüksége van, különleges gondozásban, fejlesztésben, terápiában, rehabilitációs célú ellátásban részesüljön, mentesüljön a számára megterhelő elvárásoktól, és felmentést kapjon egyes helyzetekben.

Ajánló

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány összefoglalója azoknak a családoknak kíván segítséget nyújtani, ahol felmerült, hogy gyermeküknek különleges szükségletei vannak a közoktatás terén. A 9 oldalas összefoglaló ITT érhető el.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az Életszépítők Magazint (eletszepitok.hu) 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom iskolai környezetben. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagjaként szakmai érdeklődésem elsősorban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály témaköreihez kötődik.