Az emlékteremtés művészete. Hogyan őrizzük meg a boldog pillanatokat? Könyvismertető

Ez a könyv remek társ bevackoláshoz, mintha a barátod szólna hozzád a szerző, Meik Wiking által. Segít átgondolni, hol tartasz most, mit csinálhatnál jobban vagy másként, illetve segít visszatekinteni is azokra az időszakokra, melyek felett – sokan – hajlamosak vagyunk átsiklani: a sok örömpillanatra, a feledés homályába vesző emlékekre, melyeknek sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk, hisz építenek, feltöltenek, s részeinkké válva kapaszkodót jelentenek a nehezebb időkben vagy olyankor, amikor látszólag nem történik velünk semmi különös, csak rutinszerűen éljük a hajszás hétköznapokat. Ez a könyv ajándék, szép külleme miatt is jó kézbe venni; szeretteink számára is jó választás lehet.

A könyvet a Hygge – a dán életérzés című betseller szerzője jegyzi, a magyar kiadás a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. Meik Wiking a koppenhágai boldogságkutató intézet vezetője, a világ egyik vezető boldogságszakértője. (Igen, ilyen szakma vagy foglalkozás is van… Épp pár napja rácsodálkoztam rá egy „titulusra”, itthon is találkozhatunk ún. életöröm specialistákkal. Furán hangzik, de alapvetően nincs ezzel baj, ha megalapozottan, kellő tudással és az elnevezéssel valamiképpen rezonáló – felsőfokú – végzettség birtokában nevezi magát specialistának az illető. Emberekkel foglalkozni nagy felelősség…)

Wiking a könyvében elmagyarázza, hogyan teremthetünk boldog pillanatokat, és hogyan őrizhetjük meg őket hosszú ideig. Kutatási adatok, naplóbejegyzések, interjúk, nemzetközi tanulmányok, kísérletek, a viselkedéskutatás legújabb eredményei alapján feltárja a tökéletes pillanatok titkait. Az olyan pillanatokét, amelyekre egész életünkben emlékezni fogunk, és amelyek komoly befolyással vannak arra, hogy kik vagyunk.

Találomra felnyitottam a könyvet, a 206. oldalon nyílt ki, az ötven leggyakoribb gyerekkori emlék listájánál. Mi minden kelt bennünk nosztalgiát, ezek közül ránk mely emlékek voltak hatással? Tanulságos a felsorolás, a teljesség igénye nélkül néhány: családi ünnepek, bújócskázás, ugróiskolázás, tolltartók, iskolai ebédek, veszekedés a tesókkal, unokatestvérek meglátogatása, tanévkezdő bevásárlás a nyári szünet végén, mezítláb szaladgálni a szabadban, pizsamaparti a barátokkal, amikor először szól rád egy tanár, amikor késő estig fennmaradhatsz szilveszterkor stb.

Tervezz meg egy boldog és emlékezetes évet! – ez egy fejezetcím a könyv végén, januártól decemberig segít kigondolni emlékezetes eseményeket. A fejezet üzenete: az emlékteremtés tudatos gondolkodás eredménye is lehet, a boldog pillanatok, élmények nem pusztán véletlenszerű események láncolata. 

Ne feledd el, hogy honnan jöttél! – ez is egy fontos vezérmotívum. Az utat, amit bejártunk csak így lehet reálisan értékelni. Az elért eredmények, a fejlődés mindig egyéni lehetőségek, ambíciók és képességek függvénye. Ezért csapda mások után menni, mások sikereihez mérni önmagunkat. Meik Wiking a könyv utolsó részében személyes élményeiről számol be. 

– Ennek a könyvnek az írása közben visszatértem a szülővárosomba, Haderslevbe, hogy könnyebben hozzá tudjak férni a szép emlékeimhez, hogy elmerüljek a múltban, és felvegyem a kapcsolatot egykori önmagammal – írja. – Bejártam az útvonalat, amelyet gyerekként szoktam. Elmentem a könyvtárba, ahonnan minden alkalommal egy nagy halom könyvvel jöttem ki. A mozihoz, ahol esténként dolgoztam gimis koromban. (…) Elmentem a henteshez, a sajtboltba és a könyvesboltba is, hátha új emlékek bukkannak elő bennem. (…) Elsétáltam a házhoz is, ahol felnőttem. (…)

Mind utazók vagyunk – méghozzá időutazók, akik felfedezik a múltat, és egy szebb jövőről álmodoznak. 

(…) A múltba tett utazásom hatására alaposan átgondoltam az előttem álló utat. Az első felén túl vagyok. Mit kezdjek a második felével? 

Seneca egyszer azt írta: „Míg élsz, mindig tanulnod kell.” Azt hiszem, az élet iskolájában az időről szóló lecke az egyik legfontosabb. Mire fordítjuk? Hogyan rendelkezünk felette? (…) 

ne feledd: egy nap lepereg majd előtted életed filmje. Tegyél róla, hogy érdemes legyen végignézni. Remélem, lesz benne nyers zabkása és jéghideg szél is.”

A szerző, Meik Wiking. Fotó: facebook.com/meikwiking1

A szerző, Meik Wiking. Fotó: facebook.com/meikwiking1

Kiadói ajánló

Némelyik nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.

Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?

Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.

De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?

A kötet a Kossuth Kiadó weboldalán is rendelhető >>

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenegy + 8 =

hirdetés