Gyökerek, szárnyak és kacatok. Avagy mire tanít egy költözködés?
Költözöm, megint. Ha jól számolom, tizenkettedszerre, de lehet, hogy valamelyiket kifelejtettem. A sok jövés-menés közepette számtalanszor eszembe jut a mondás: az embernek gyökerekre és szárnyakra is szüksége van. Több síkon is értelmezhető és érvényes gondolat ez, számomra most a 3D-s fizikai tér és az otthon területén adott elmélkedni valót.
Aki néhány utcányi távolságban mozogva, egy helyben éli az életét, jó eséllyel álmodozik arról, hogy milyen jó lenne beutazni a világot. Ennyi ide-oda ingázás (és milliónyi hurcolászni való logisztikázása) mellett az én vágyam inkább az, hogy egy helyen lenni, lehetőleg években mérhető időtartamra. Jó érzés a mozgékonyság, de azért néha csak-csak le kellene ülni egy kicsit…
Most megint „cuccolok” – és közben újra megtapasztalom, amit a feng shui is tanít, hogy a tárgyak mindenféle energiát hordoznak és gerjesztenek. A költözködés mindig jó apropó a szortírozásra. Ahogy dobozokba, zsákokba és egyebekbe csomagolom a „cuccaimat”, aki csak látja, szörnyülködik, hogy mennyi rengeteg „kacatom” van. Én már rutinos vándormadár-tekintettel nézem, és pontosan tudom, addig sok, amíg dobozban, szatyorban van. Amint egy-egy szekrény, polc, kamra elnyeli őket, fel sem fog tűnni. Szörnyülködő ismerőseim egyébként legalább húsz éve laknak egy helyen. Hiába mondom, hogy ha nekik kellene egyszer csak mindent, de mindent kirámolni, meg lennének lepve, mennyi tárgyuk van, nem hiszik. A beszerzés egyesével-kettesével történik, így fel sem tűnik, hogy sunyi módon hogy megszaporodnak a „kacatok”.
A feng shui szerint a negatív energiák a rossz elhelyezkedésen túl további két forrásból szokott születni: a rossz, hibás tárgyakból, és azokból, amelyek nincsenek használatban. Ezt tökéletesen tapasztalom a saját bőrömön.
Volt egyszer egy olyan lakás, ahol gáz-villany kombinált tűzhely volt. A négy gázlángból másfél működött (egy fixen, egy meg akkor, ha jó napja volt), a villanysütő teljesen rossz volt. Én pedig ahányszor ránéztem, éreztem, ahogy felmegy bennem a pumpa. Ha nincs, az nem gond, de ha van, akkor legyen működőképes! Ez a legkisebb „használhatatlanság” esetén is bosszantó. A kerámiaváza, ami ereszti a vizet, a nyeles edény, aminek lötyög a nyele… A bosszankodás igen erős negatív energia. Talán észre sem vesszük, annyira átitatja az életünket, annyira fel sem tűnik, annyira azt hisszük, velejár az élettel, hogy törött, szakadt, sérült, hibás, hiányos tárgyak vesznek körül.
A költözés jó alkalom arra, hogy – a „vackaimat” egyesével kézbe véve – darabonként döntést hozzak arról, mennyire kell nekem az új helyen is egy biztos bosszúságforrás. Csomagoláskor könnyebb megszabadulni attól, amivel több bajom van, mint amennyire jó szolgálatot tesz.
A „nincsenek használatban” tárgyak esetemben jórészt a ruhák között keresendők. A könyveimet olvasom is, a „csak nézegetni lehet” típusú tárgyakat pedig sosem kedveltem, így nem is nagyon fordulnak elő a pakkomban. Ám akármilyen műfajban is bukkanjanak fel az efféle feleslegességek,
ha rájuk nézünk, ha kézbe vesszük őket, jól lehet érezni azt a negatív energiát, ami azokból a tárgyakból ered, amelyeket sosem használunk. Csak vannak, csak rakosgatjuk őket innen oda, onnan amoda. Csak porosodnak, csak foglalják a helyet.
És költözéskor dobozolni, zsákolni kell azokat is, aztán pedig sportosan lecincálni a többedik emeletről (lift nincs), plusz akárhány körben. Az utolsó hasznos megnyilvánulásuk az, hogy formálja a vádlimat a sok lépcsőzés…
A „nincsenek használatban” tárgyakkal mindazonáltal óvatosan kell bánni. Külső belekotyogni vágyó felebarátunk könnyedén rámutathat, hogy csupa felesleges vackot hurcolászunk, holott számunkra jó néhány tárgynak komoly érzelmi értéke van. Ez végtelenül szubjektív, mondhatni intim dolog.
Lehetnek olyan tárgyak a készleteinkben, amelyekre elegendő csak rágondolnunk, és megmelegszik a szívünk, mosolyra nyílik a szánk. Ez az élmény csakis a miénk. Más nem értheti, nem érezheti. Ez esetben igenis „használatban van” az adott tárgy, fontos „szívmelengetnivalója” van.
Ám a valóban használhatatlan és/vagy kihasználatlan daraboktól költözéstől függetlenül érdemes megszabadulni időnként. Ez nem feltétlenül jelent megsemmisítést, sőt! Hogy az „add tovább”-nak milyen pozitív hatásai vannak, arról majd legközelebb…
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
