Testben-lélekben összekötve. A láthatatlan köldökzsinór, avagy az édesanya és a magzat sajátos kapcsolatrendszere
Amikor már ott a bizonyosság, hogy egy új élet fogant, rendre felmerülő kérdés a kapcsolatteremtés, és a vizsgálatok hogyanja, mikéntje.
Ha ultrahangos vizsgálatról beszélünk, érdemes szétválasztanunk az anya és a baba oldalát. Anyaként, szülőként megnyugtató számunkra, amikor látjuk, hogy a babával minden rendben van. A „műszer” is azt mondja, hogy nincs semmi rendellenesség, nincs semmi gond. A vizsgálat felfogható kapcsolatteremtésnek is, hiszen látjuk a babát. Látjuk a vonásait, a kivehető grimaszait, a mozgását, lemérhetővé válnak a méretei. De mi a helyzet a másik oldallal?
A baba eleve elképesztően érzékeny minden vibrációra, amit csak fokoz, hogy a magzatvíz is erősíti a vizsgálattal járó rezgéseket. Mindez félelmetes, nyugtalanító hanghatást kelt, ezért a kötelező vizsgálatokon túl – ha nem indokolt – ne tegyük ki ennek a kisbabánkat. Próbáljunk meg a meglévő vizsgálatokból erőt meríteni és keressük egyéb módjait a kapcsolatfelvételnek.
Lélektani szempontból a vizsgálatok egy kicsit olyanok, mintha maguk az anyák szigorlatoznának egy olyan tantárgyból, ahol nincs tananyag. Viszont ennek ellenére mindent tudniuk kell, hiszen az ő testükben zajlanak azok a változások, amik megmérettetnek. A vizsgálatok miatti feszültség elkerülhetetlenül stresszt generál, ami sajnos nem tesz jót sem az anyának, sem a babának.
Mit tehetünk ez ellen? Ha lehet, készüljünk fel a vizsgálatokra úgy, hogy tudatosítjuk magunkban a racionális oldalt: mit fognak vizsgálni, mi fog történni? Beszélgessünk olyan anyukákkal, akik ezt már átélték, vagy osszuk meg kétségeinket szülés körüli segítővel, szakemberrel annak érdekében, hogy csökkenjen az ismeretlentől való félelem szorongató érzése.
Nagyon szerencsés, ha ezekre a vizsgálatokra, és egyáltalán, minden egyes vizsgálatra együtt megy el a pár. Ha az édesapa nem tud jelen lenni, akkor keressünk kísérőt ezekre az alkalmakra magunk mellé. Nagy könnyebbség, ha van segítségünk abban, hogy mit kell megkérdezni, mit kell megbeszélni, mit kell tisztázni. A helyszínen való aktuálisan alakuló dolgokat is jobban meg lehet így jegyezni. Az édesanya eleve erős izgalmi állapotban van, már kevésbé tud információkra, adatokra figyelni és neki különben is nem ez a dolga. Az ő dolga az, hogy a babára figyeljen.
A várandósság harmadik hónapja leginkább az elfogadás ideje. Erre az időszakra már egy kicsit kezd domborodni a pocak. Már nem csak tudjuk, és apró jelekből érzékeljük, hogy valami megváltozott, hanem látható, tapintható nyoma is van annak, hogy új élet fogant és növekszik. Ezért könnyebb az elfogadás, könnyebb az örömet átélni és a várakozás lassan abba az irányba fordul, hogy milyen is az én babám.
Az édesanya és a magzat között egy többrétegű kapcsolatrendszer van.
Az első a biológiai csatorna, amin keresztül az édesanya tulajdonképpen „üzen” a babának. Hogy az „ökológiai környezet” (azaz az édesanya saját teste), amiben a magzat él elég tiszta-e, vonzó-e, biztonságban van-e a baba benne. Hogy milyen a méhlepényen keresztül megvalósuló magzati vérellátottság. A baba a negyedik – ötödik hónaptól kezdve már az ízlelő bimbóival és a szaglóhámmal is érzékeli az illatokat és az anyagokat, melyek az anyaméh folyadékában vannak, és amelyek az édesanya biológiai belső környezetének a lenyomatát viselik.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy online érkezik a magzathoz mindaz, amire szüksége van, és online történik a „nagytakarítás” is.
A második csatorna az úgynevezett érzelmi csatorna. Létezik az anya és a baba között egy „láthatatlan köldökzsinór”, amelyen keresztül az édesanya érzelmei eljutnak a magzathoz. Ebben persze bizonyos fokig a biológiai csatorna is részt vesz. Gondoljunk a düh, vagy félelem hatására keletkező stressz hormonokra, vagy a szeretetet közvetítő hormonokra, melyek közül legfontosabb az oxitocin.
Azonban ennél egy kicsit komplexebb az a helyzet, ahogyan a magyar perinatális kutatások két jelentős személyisége, Hidas György és Raffai Jenő leírta az anya magzat kapcsolat analízist. Ez a csodálatos módszer segít abban, hogy az édesanya olyan különleges módon lépjen kapcsolatba a babával, amely mindkettőjük jóllétét segíti. Van azonban más is, ami elősegíti, hogy az édesanya és a magzat között valamiféle képi üzenetváltás jöjjön létre. Sok álmot írnak le édesanyák, amelyek olyanok, mint egy-egy kis levélke a magzattól (hiszen oly sokat álmodnak még ezek a kis magzatok). Talán az ő képzeletükben, az ő álmaikban is megjelenik valamilyen távlata annak, hogy a kapcsolat nem addig tart, amíg elférnek az anyaméhben.
A harmadik csatorna az intuíció működésére épül. Erről tulajdonképpen a mai napig keveset tudunk, de az bizonyos, hogy az álomképek és a spontán megjelenő belső képek jelentik ezt az intuitív csatornát.
Érdemes tudatosítani magunkban, hogy a magzatunk egy teljesen önálló élőlény. Egy olyan kis emberke, aki bár a mi testünkben fejlődik és mi általunk lép be majd az életbe, de az ő élete már a fogantatásától kezdve elkülönül a maga szabadságában a mi életünktől.
De mit is jelent ez a szabadság? Milyen szabadsága van egy magzatnak? Hogy szabad olyanná fejlődnie, amilyenné neki optimális. Ne akarjunk uralkodni rajta, tartsuk tiszteletben a határait. Ő egy önálló lény, aki gondoskodásra szorul, de ezen belül az ő saját életritmusát kell támogatnunk, az ő valódi szükségleteit kell megtanulnunk felismerni egy párbeszéd alapján. És nem az akaratunk alapján.
Forrás: Vendég a háznál című műsor „Élet a születés előtt” című sorozata
Humán és természettudományos érdeklődésem ellenére közgazdász lettem, ezáltal hosszú időre elmenekülhettem a kiszámíthatatlan érzelmek, érzések világa elől, a „kiszámíthatóságok” közé. Az önismereti munka által azonban megérkeztem abba a világba, ahol új hivatás is várt. Alternatív gyógymódok sokaságát ismertem és tanultam meg, elsajátítottam többfajta masszázstechnikát, stressz- és félelemoldó, valamint pszichés elakadásban segítő módszert. Meddőség, stressz, pánik – leginkább ezzel keresnek meg a hozzám fordulók. Dúlaként rendszeresen dolgozom babavágyókkal és várandósokkal is.
