Az én karácsonyom
Ha karácsony, akkor fények. Mikor még nagyon kicsi voltam, karácsony este, amíg az ajándékok a fa alá kerültek, apukám elvitt minket sétálni a bátyámmal. Emlékszem, akkoriban sokan mások is sétáltak a gyerekeikkel, családostul vagy csak éppen azért, hogy a csendes, békés, kisvárosi miliőben a kivilágított utcákat csodálják. Kisgyerekként is ez a hangulat fogott meg és ez szemernyit sem változott az évek hosszú sora alatt.
Minden évben, mikor megjelennek az első ablakfények, majd pedig szép sorjában az utcákon, pláne a fákon megjelenő fényfüzérek, évről évre, még 27 éves létemre is szájtátva tudok rácsodálkozni mennyire csodaszép így a kora esti, téli látkép. Számomra az ünnep a fényekkel lesz teljes, pontosan úgy, ahogy megvan az az emlék, hogy csak karácsony este vacsoráztunk gyertyafénynél és ahogy felidéződnek a békés félhomályba burkolózó arcok.
A karácsony számomra a csendes, puha, mégis éltető fények időszaka, amiben jó gyönyörködni, meg-megállni egy pillanatra és örülni az ünnepnek.
Húszas éveim közepére általánosan elmondható, hogy sok területen kipróbálhattam magam, melyek mind gazdagították és gyarapították személyiségemet. Az alapvető művészeti beállítottság azonban mindig határozott medret biztosított, hogy képes legyek kifejezni gondolataimat és mások számára átadni lelkesedésemet egy-egy témakör iránt.
Így lettem hát zenészből óvodapedagógus, óvodapedagógusból fiatal kutató, jelenleg pedig az írásban tudom legtisztábban kifejezni önmagam.
2019-ben jelentkeztem a Szépítőkhöz, hogy a számomra fontos nevelési trendekkel, „jó gyakorlatokkal”, gyermekirodalommal és -kultúrával, a minden korosztályt megszólító illusztrációkkal és animációkkal segíthessek megismerni a mellettünk lévő apróságokat, csöppségeket vagy akár a bennünk élő gyermeki ént.