A lenyűgöző azulejo, avagy Portugália ikonikus kültéri díszcsempéi
Jellegzetes portugál művészeti kincs az azulejo (azulejzsu). A részletgazdagon mintázott, zománcozott díszítőcsempék ma is számos épület falát díszítik Portugáliában, a legjellegzetesebb kék-fehér színkombinációban, főleg a kínai porcelán hatására. Bár a díszítőcsempéket főleg Portugáliához kötik, az azulejo arab, spanyol és portugál nyelvterületen egyaránt elterjedt csempefajta.
Gyártását Kínában fejlesztették ki; az arabok a 12. században ismerték meg, majd a 13. század végén terjesztették el Európában.
A hagyományos azulejo vörös vagy fehér agyagból készül, amelyet kézzel vagy géppel formáznak lapokká. A különlegesebb kompozíciókhoz fehér agyagot használnak, ez a festéshez ideálisabb alap. A mintákat régen kézzel vitték fel, ma már nyomdai technikát alkalmaznak. A hagyományos kék színt a festékhez a kobalt adja. Más fémoxid-alapú festékeket is használnak (réz, mangán stb.), a zöld és a barna színekhez, de a modern csempéken már sokféle szín megjelenik.
A kerámiát magas hőfokon égették ki, végül egy áttetsző – színvédő – zománcréteg került rá, ami a kézzel festett mintákat tartóssá tette és védelmet biztosított, ugyanis felismerték, hogy a kerámia hűvösen tartja az épületeket a forró hónapokban és védelmet nyújt a nedvességtől.
Portugáliában több száz éves, kültéri azulejok is hibátlanul megmaradtak, például Lisszabon, Porto történelmi épületein. A csempéken megjelenő minták vallási jeleneteket, csatákat, mitológiai témákat ábrázolnak. A portói São Bento pályaudvar falai például Portugália történelmét mutatják be. Külön említést érdemelnek a sintrai királyi palota udvarán; a São Roque templomban és a lisszaboni Fronteira palotában található azulejok.
Fotó: Rostyslav Savchy/Pexels
A lisszaboni Nemzeti Csempemúzeum (Museu Nacional do Azulejo) a portugál csempe művészetének és történetének szentelt múzeum. A múzeumot a Madre de Deus kolostorban rendezték be, és a csempék széles gyűjteményét mutatja be, a 15. századtól napjainkig. Kiemelkedő látnivaló a 14 méter hosszú, 18. századi panorámacsempe, ami Lisszabont ábrázolja az 1730-as években, még az 1755-ös nagy földrengés előtt. A múzeum körülbelül 25 különböző méretű teremben terül el, és a látogatás körülbelül egy órát vesz igénybe.
A portugál csempe történetét mutatja be emellett a Museu Berardo Estremoz is.
Fotó: Imren Tutuncu/Pexels
Nagy kihívás, hogy a kültéri csempéket rendszeresen tisztítani kell, mert nyomot hagy rajtuk az idő múlása és a szennyeződések is rontják az esztétikai élményt.
Fotó: Dario Fernandez Ruz/Pexels
Fotó: Efrem Efre/Pexels
Fotó: Victor Silva/Pexels
Fotó: Magda Ehlers/Pexels
Az azulejot kertekben, parkokban padlóburkolatként vagy díszfalakként, szökőkutak burkolóanyagaként, padok, kerítések díszítésére, de utcanév-táblaként is használják. A modern portugál építészetet is inspirálja a több évszázados építészeti kincs; kortárs művészek által készített azulejok is gyakran feltűnnek kül- és beltéren egyaránt Portugália-szerte.
Nyitókép: anytiffng/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
