Semmi sem szolgáltat alapot és nyújt elfogadható magyarázatot a bántalmazásra, zaklatásra. Ökölszabályok és szamárvezetők
Amikor egy viszonylag új helyzetet kell kezelnünk, legyen szó egy statikai számításról, egy süteményreceptről vagy épp a bántalmazásról, zaklatásról, sokat segít, ha rendelkezésünkre áll a címben foglalt pár alaptétel, melyek segítenek az alapvető orientációban.
Mostanában egyre nagyobb visszhangot kap a bántalmazás, zaklatás, a hozzá kapcsolódó zsarolás. Melléktermékként az áldozathibáztatás, az egymásra mutogatás, a jó öreg „oszd meg és uralkodj” szellemében a csoportok egymásnak ugrasztása.
Mert ugye ha ti…, akkor mi is… Bár ezt tette…, de közben meg zseni egy másik területen… Úgy kell neki, miért hagyja magát… kiprovokálta… nyert rajta ő is… miért nem kért segítséget… ha kért, miért rinyál… ha nem rinyál, hanem behúz egyet, akkor na ugye, egyik kutya, másik eb.
Mindazok, akiknek érdeke, hogy a víz, amelyben halásznak, zavaros legyen és maradjon, millió eszközzel tudják kavarni a … szóval: a „vizet”.
Pedig a történet egyszerűbb, mint hinnénk. Ebben segít pár „ökölszabály”. A teljesség igénye nélkül a sajátjaim
Semmi sem szolgáltat alapot és nyújt elfogadható magyarázatot a bántalmazásra, zaklatásra, erőszakra: sem a szoknya hossza, sem a véralkoholszint, sem a provokáció (!), sem az „idegállapotba’ vótam, Maunika”, sem az elüzletiesítés (valamit kínál cserébe a bántalmazó), sem kiváló eredmények az élet egyéb területein. A semmi, az semmi. Nincs kivétel.
Bántalmazás, zaklatás, erőszak, zsarolás – az, amit a bántalmazott fél annak él meg. Bárki lehet bántalmazott: nő, férfi, gyerek, szülő, öreg, fiatal, kövér, sovány… S épp ezért, nem érdemes nem, kor, etnikum stb. mentén mesterségesen (egymásnak ugrasztható) csoportokat generálni. Sőt. Amíg a „he for she” csoportot ringbe lehet küldeni a „she for he” csoporttal, addig a bántalmazók csendben megússzák – már megint, még mindig.
Szexizmus, rasszizmus, és mindenféle olyan –izmus, amivel valaki pórul jár, a csoportos bántalmazás eszköze.
A diszkrimináció olyan, mint a bot: két vége van, és mindkettővel lehet ütni. A pozitív diszkrimináció az egyik irányba egyidejűleg negatív diszkrimináció az ellentétes irányba.
A fenti –izmusok megvalósulnak minden olyan esetben, amikor a konkrét teljesítmény, cselekedet értékelésekor, kapcsolódó döntés meghozatalakor az érintett személy olyan tulajdonságait vetik latba, melyek az adott teljesítmény/cselekedet szempontjából irrelevánsak. Tehát nem azért vezet jobban a férj, mint a feleség, mert ő a férfi, hanem azért, mert 30 éves rutinja van, jó képességei és megfelelő személyisége hozzá, míg a feleség jogsiján még szárad a festék, mert nemrég vizsgázott. Nem azért lopott X., mert cigány, és nem azért kap büntetést érte, mert cigány. (Igen, direkt írtam ezt a szót, jöhetnek a kövek.) Nem azért süt nagymama finomabb piskótát, mint nagypapa, mert a nők ebben jobbak, hanem azért, mert ötven éve süt minden héten, nagypapa meg kétszer próbálkozott egész életében, mérsékelt sikerrel.
És jöjjön a felszólító mód: ne azért vizsgázzon sikerrel az egyetemi kollegina, mert kellően gömbölyű kebleiből kellően sokat megmutatott a jól kiválasztott vizsgázó-blúzával, és ezzel egyidejűleg, ne könyveljék el szajhának pusztán azért, mert nagy a melle. Ne süssék rá a bűnöző-bélyeget a roma polgárra, de ne is reklamáljon, ha bűncselekményt követ el, hogy a személyes számonkérése valójában „roma holokauszt”.
E példákból kiderül, hogy ha a „bot” egyik végét felszámoljuk, automatikusan megszabadulunk a másik végétől is. És ha nem esünk bele a túlbonyolítás csapdájába, akkor egész egyszerűen helyre tehető a mostanában felszínre került kérdéskör. Hogy ez mennyire megy gyorsan, nem tudom. De egy biztos: ha a fogkrém egyszer kibújt a tubusból – nem lehet többé visszagyömöszölni!
https://eletszepitok.hu/metoo/
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
