Ideje befelé nyitni! Egy hatásos és kreatív önreflexiós gyakorlat: „ültess” kérdés-fát!
Előző cikkemben ígértem, hogy ezzel a kérdezősködés-dologgal részleteiben is fogok foglalkozni. Legyen hát, kérdezzünk! Javasoltam, hogy – amennyiben ez kérdés az életedben – indulj onnan, hogy miért nehéz most számodra otthon maradni. De indulhatsz máshonnan is, akármilyen magból kinőhet egy terebélyes kérdés-fa.
Mindenekelőtt azonban – hogy lásd értelmét a dolognak – azzal kezdem, mire jó egy efféle „haszonnövény” a lelki háztartásodban. Ha felbukkan bennünk egy kérdés, a legjobb, ha megfogalmazzuk, és amint lehet, leírjuk. Ha ugyanis nem fogalmazzuk meg, akkor csak valami gomolygó, bizonytalan „izé” módjára kószál az elménkben, és ki tudja, hol telepszik meg, mivé növekszik a sötétben. Ha pedig nem írjuk le, akkor bent is marad, akár megfogalmazottan, akár gomolygó, ködös gondolatfoszlányként. Amikor valamit leírunk, elménk felszabadul. Ilyenkor jelzést kap az agyunk, hogy rögzítettük az információt, nem kell azt az aktív memóriában tartani. Ez történik a bevásárló-lista készítésekor, vagy akár egy telefonszám felírásakor is. Nem véletlenül része oly sok terápiának a naplóírás, a (soha el nem küldött) levelek írása, és számos egyéb írásos feladat. Ha kint van, nem muszáj bent lennie.
No de mire jó, ha kérdéseink vannak? Először is, azonnali elengedés-gyakorlat: ne akarjunk feltétlenül (és pláne azonnal) választ is kapni rájuk. Ők kérdések, annyi a dolguk, hogy legyenek. Nem köteles a kérdés-fa válasz-gyümölcsöket teremni. Aztán: egyik kérdésből születik a másik, szépen elkezdünk a függöny mögé pislogni, a szőnyeg alatt kapirgálni… azaz egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz. Ne felejtsük el: épp önismereti kurzuson veszünk részt!
Lehet „csupa jó”, „csupa rossz” és „vegyes” kérdés-fát is ültetni, ízlés szerint. Vagyis lehet úgy formázni a fácskánkat, hogy kimondottan azt nézzük, ez miért jó, az miért előnyös. Vagy lehet ellenkezőleg, abból kiindulni, hogy ez miért rossz, az miért nehéz. Illetve lehet jó-rossz címkézéstől függetlenül hagyni, hadd nőjön dús lombja a fának, jöjjenek a kérdések, úgy, ahogy akarnak.
Érdemes egész nagy papíron nekiállni a kérdés-fának. Legyen egy mag-kérdés, például az, hogy miért nehéz most otthon lenned. De lehet az is, hogy mi a legjobb, amit jelen helyzetben tehetsz. Jöhetnek a „miért”-ek, a „hogyan”-ok, és bármi más. Visszatérő kérdés – mint bármilyen terápiában – a „mi van e mögött?”.
A kérdés-fa – hiszen fa! – el fog ágazni. Egyik kérdésből születik két-három másik, azok mindegyike másfelé ágaztatja el a gondolatokat. Ha ezt elménken belül próbáljuk művelni, rövid úton belebolondulunk, ám papíron teljesen biztonságos módszer. Elindulsz az egyik ösvényen, bármikor átugorhatsz egy másikra… de ha minden lépést, azaz minden kérdést rögzítettél, nem fogsz elveszni a saját agytekervényeid labirintusában. Hiszen épp kirajzolódik a térkép, ahogyan a fát rajzolod.
Születhetnek válaszok is az ágak végén, ezeket érdemes más színű íróeszközzel odaírni, vagy – ami még jobb – kis ragacsos papírkákon odabiggyeszteni. Ennek az az előnye, hogy változhatnak a válaszaid, és akkor újabb papírkán oda lehet tenni az új választ is. Javaslom, ha ez történik, ne dobd ki a régit se, az is érdekes, ha megnézed, miként változnak a saját magadnak adott válaszaid.
A fát metszeni is lehet, azaz ki lehet húzni olyan kérdéseket, melyek – bár korábban feltetted őket – elvesztették a jelentőségüket, és már nem érdekelnek. Ez is tanulságos. Mennyi minden mászkál fel s alá a fejünkben, ami később egyáltalán nem fog számítani – az adott pillanatban viszont hihetetlenül fontosnak tűnik! Lehet, hogy amit most tartasz megkerülhetetlen tudnivalónak, kis idő múlva ugyanerre a sorsra jut: csak legyintesz: „mit számít!”.
A kérdéseid rengeteget elárulnak rólad. Most, hogy a kifelé vezető ajtók zárva vannak, ideje befelé nyitni. Tudom, sokak számára félelmetes ez az ajtó, mert ki tudja, miféle szörnyecskék várnak odabent… Ám a kérdésekkel egészen óvatosan, szelíden lehet haladni. A kérdés-feltevésben nyugodtan lehet bátornak lenni, kérdezni ingyen van. Ha pedig valamire nem akaródzik még választ találni, az sem baj. A kérdés-fát nem a válaszokért ültetjük. A kérdés-fa „haszonnövény”, de egyben „dísznövény” is: önmagáért létezik. Egyébként pedig, minden izzadságszagú törekvés nélkül is rengeteg választ fog teremni, csak ápold, neveld kitartóan, mint bármilyen növényt. Meg fogja hálálni.
Nyitókép: Kristina D.C. Hoeppner, Flickr. Szobor: Susan Lordi
A cikkben látható színezőt innét tudod letölteni, ha tetszik >>
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
