Egyedülálló anyának lenni kisgyerekkel. Nehéz leosztás, de végiggondoltuk az előnyeit

Előrebocsátjuk: nem jobb egyedülálló anyának lenni! Egyértelműen milliószor jobb úgy az élet, ha van a háznál egy férfi, aki mindennap megerősíti, hogy igen, jó anya vagy, jól csinálod, amit csinálsz, tarts ki, ha hiszti van, és átveszi a stafétabotot, amikor kell.

Nyilvánvalóan jobb apával vasárnap kirándulni, mint nélküle barátnőzni a játszótéren, vele járkálni étterembe, hozzábújni esténként, megerősítést kérni, hogy éles helyzetben jól reagáltál (vagy ha nem, akkor sincs semmi baj).

Jobb megosztani a felelősséget, még egy együttműködő, elvált apával is, mint az egészet teljesen egyedül csinálni.

Most viszont arról lesz szó, hogy egyedülálló anyaként mi mindennek örülhetünk?

Az első, ami rögtön beugrik, ha egyedülálló az ember: annyi hagymát ehet, amennyit akar. És büdös sajtot. Persze, lesz az a pont, amikor a gyerek közli, hogy anya, büdös vagy, de hát azt azért túl lehet élni.

Lehet aludni a gyerekkel, és süketnek lenni az összes bla-blára arról, hogy ezt miért nem kéne. Ennek az alverziója: nem kell egy órán keresztül altatni a gyereket hullafáradtan, amikor már te is bele-belealszol, csak azért, hogy legyen egy kis időtök kettesben, apával. Fáradt vagy? Elmentek aludni együtt, aztán jó éjszakát. (Már ha hajlandó aludni persze, az a téma más lapra tartozik.)

Úgy neveled a gyereket, ahogy akarod. Például, amikor a gyerek sír, nem kell bizonygatnod a szigorúbb apukának, miközben vigasztalod, hogy nem, ez nem műsírás, ez most igazi. Egyszóval lehetsz sokkal megértőbb anélkül, hogy ezt védened kéne néha, sőt, lehetsz engedékenyebb. A felelősség is teljesen a tied, de rengeteg konfliktustól megszabadulsz. (Mondom, most csak az előnyökről beszélünk, a következményekről nem.

Több a játszóterezés, a gyerekorientált program (a legjobb, ha más egyedülálló anyukákkal mentek).

Anyaként apa is leszel, például úgy bohóckodsz vele, ahogy a saját apád tette veled.

Egészen olcsó dolog étterembe menni: rendelsz egy fogást, a maradékot megeszed te, legalább fogysz is (jó egy idő után nagyon unalmas mindig rántott húst enni sült krumplival).

Csak akkor főzöl, amikor kedved van (ekkora adag szinte olcsóbban jön ki a sarki kifőzdéből), ha viszont kedved van, csinálhatjátok együtt.

Egész nap tiltottál valamit a gyereknek, amit legszívesebben engednél, de hát nem kéne. Estére elfáradsz a folyamatos ellenállásban, megengeded: mindketten boldogok vagytok. (Mondom, hagyjuk a következményeket…)

Nem igaz, hogy az egyedülálló anyukának több dologgal kell zsonglőrködnie: csak a gyerekkel meg a munkával. Jó, még a barátokkal.

Mondhatod mérgesen, hogy így meg úgy, mit csináltál te jó ég, aztán röhögheted el magad minden átmenet nélkül és ölelheted meg.

Spontán programváltozás a gyerek barátjából kiindulva: nem probléma.

Szombat reggel még nem tudod, mit fogtok aznap csinálni, de tuti, hogy jó buli lesz.

Amikor épp van pénzed, megteheted, hogy a rezsin és a kaján kívül csak gyerekjátékra meg a te új ruhádra költesz.

Hozhatsz teljesen logikátlan, racionalitást és következetességet nélkülöző döntéseket puszta megérzésből, vagy akár… dobpergés, figyelem: puszta szeszélyből. Mert csak.

Lehet pusztán a gyerekhez alkalmazkodni. Tulajdonképpen az egész élet lehet egy jó buli, mert te nem bánod, ha az van, amit a gyerek akar. Ő meg aztán pláne nem, szóval mindketten jól jártok.

A szingli anyaság kisgyerekkel bizonyos szempontból szabadabb élet. Nem azért, mert a férfiak konvecionálisak, hanem azért, mert egy egész család már másképp működik. Hátadra kötöd a gyereket, mehettek fesztiválra, ide-oda. Én szeretek tömegközlekedni és biciklizni is a gyerekkel – persze ez tényleg egyénfüggő. Simán előfordulhat, hogy egy gyerekbarát helyre kiültök nyáron a barátnőddel, és éjfélig beszélgettek, a gyerek meg alszik a karodban.

Büszke lehetsz magadra, hogy mindezt megcsinálod. Amikor nem felejtetted el a szülőit, amikor sütöttél szalagos fánkot az ovis farsangra, pedig hú, mennyi dolgot kéne csinálni, amikor jól viselkedik a gyerek, amikor megjavítod a bojlert, megoldasz egy problémát, akkor minden egyes alkalommal büszke lehetsz magadra, hogy mi mindenre képes vagy. Ami nem öl meg – márpedig éltek – az tényleg megerősít. Az egész jót tesz az önbizalmadnak, főleg, ha ismersz olyan anyákat, akik kilépnének a házasságukból, de mernek, mert félnek az egyedülléttől.

Ha pasizol, és nem jön össze, baromira nem fog a földhöz verni, merthogy az első helyen úgyis a gyerek áll, és ebben a korban egy szeretetbomba.

Ha bulizni mész, nem kell azon aggódnod, hogy jó lesz-e a buli, mert hát tökmindegy, végre bulizol.

Rengeteg elismerést zsebelhet be az ember. Több önzetlen segítséget és empátiát kapsz másoktól, az óvónő is megértőbb, amikor késtek (hát, elég gyakran…).

Rendkívül sokat javul a szüleiddel való kapcsolatod, sokkal jobban becsülöd őket, mint valaha.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

13 + tíz =

hirdetés