Hogyan beszélgess vele? 14 téma és rengeteg hasznos ötlet, ami segít kapcsolódni a 14 évesekhez. Könyvajánló
„Tizenegy éves koruk körül a gyerekek – normális és szükséges módon – kezdenek eltávolodni a szüleiktől. Amint elindulnak a felnőtté válás hosszú útján, az első és legfontosabb dolog, amit tesznek, hogy fokozatosan kialakítják a saját identitásukat. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy rájönnek, kik is ők tőled függetlenül. (…) Bár a folyamat fájdalmas lehet, azok a gyerekek, akik serdülőkorukban nem kezdik el kinyilvánítani az önállóságukat, később nehezen tudnak egészséges partnerkapcsolatot teremteni.”
Részlet Michelle Icard Hogyan beszélgess vele? c. kötetéből. Kézikönyvében a szerző több évtizedes munkáját összegzi. Fontos és kényes témákra összpontosít, mint például a barátság, a szexualitás, az impulzív viselkedés és a technológia használata, de körüljárja a kreativitás, a személyes higiénia, a pénz, a kiváltságok és a családi élethez való hozzájárulás témakörét is. Icard egy egyszerű, ötlépéses kommunikációs modellt javasol a szülő és a gyerek között zajló beszélgetések lefolytatásához, valamint szellemesen, együttérzéssel segít túljutni a leggyakoribb akadályokon.
Mint írja: „Amikor a gyerekek kiskamaszok lesznek, nehéz megvédeni és támogatni őket, mivel gyakran a legelső dolog, amit tesznek, hogy megszakítják a kommunikációt. A szülőket általában váratlanul éri a dolog, és feljebb tekerik a hangerőt. Olyanokká válnak, mint a turisták egy idegen országban, akik próbálják kitalálni, hogyan kommunikáljanak a helyiekkel. Találkoztál már valaha frusztrált felnőttel, aki éppen igyekezett megértetni az álláspontját egy zárkózott tizenkét évessel? Többnyire ugyanazt hajtogatják újra és újra, egyre lassabban és egyre hangosabban. „Azt mondtam, hogy TEDD LE AZ IPAAAAADET!” Amikor a saját szavaidat ismétled, kiabálsz, vagy lassabban beszélsz, az pont olyan, mint amikor az amerikai turista úgy próbál boldogulni Olaszországban, hogy „ah” hangot biggyeszt a szavai végére: „I likah the pizza, pleasah.” Nem érsz célt vele, és mellette teljesen tanácstalannak tűnsz.
Szóval akkor hogyan egyeztessük össze a kiskamaszaink leválási törekvését azon szülői vágyunkkal és kötelességünkkel, hogy biztonságban tudjuk őket, és bízhassunk abban, hogy talpraesetten viselkednek, miközben kapcsolatban is maradunk velük? Meg kell tanulnunk egy új nyelvet. Nem jön ösztönösen, de könnyebb, mint gondolnád. Ez a könyv lesz a kalauzod és a tolmácsod.”
A szerző az alábbi kérdésekre, dilemmákra fókuszál a könyvében:
• Hogyan értsük meg a kiskamaszt, amikor nem ismerjük a szavakat, amelyeket használ, és a témákat, amelyek foglalkoztatják?
• Hogyan és mikor kezdeményezzünk vele beszélgetést, amikor elzárkózik minden kommunikációtól?
• Melyek azok a kifejezések, amelyek kapcsolatot teremtenek, és melyek azok, amelyek felbosszantják vagy elriasztják őt?
• Hogyan fejezzük be a szövegelést úgy, hogy a csemeténk legközelebb is kérjen belőle?
Idézetek a könyvből
„Sok minden változott azóta, hogy tizenévesekkel és a szüleikkel kezdtem el foglalkozni. 2005-ben még senki sem gondolt a közösségi médiára, és a legizgalmasabb technológia, amelyet egy gyerek a kezébe vehetett, az iPod touch volt. Az öngyilkosságok száma 2000 óta harminc százalékkal emelkedett, a legnagyobb mértékben a tíz–tizennégy éves lányok körében. Tizenöt éves korára a tizenévesek harminc százaléka fogyasztott már legalább egy pohár italt. Az e-cigarettát kipróbáló felső tagozatos diákok száma 2018-ban negyvennyolc százalékkal növekedett. A serdülők körében diagnosztizált klinikai depresszió 2005 óta harminchét százalékkal nőtt. (…) Ám ahogy a mondás tartja, bizonyos dolgok sosem változnak. Noha a fiatal serdülők élete bonyolultabbnak tűnik, mint eddig bármikor, ma is ugyanolyan egyszerűen, kiszámítható és megbízható módon segíthetünk rajtuk: úgy, hogy beszélünk velük. Nem nekik vagy hozzájuk, hanem velük.
A gyerekek, akikkel foglalkozom, ugyanezt mondják. Azt szeretnék, ha a szüleik többet beszélgetnének velük ezekről a témákról. Akkor mi
gátolja meg a szülőket abban, hogy megtegyék? Biztosan nem a vágy hiánya. (…)
Az egyik gondolatmenet, amit a munkám során gyakran hallok, különösen azoktól a szülőktől, akik nem értenek egyet a megközelítésemmel, hogy: „Nem az a feladatom, hogy a gyerekem barátja legyek. Az a dolgom, hogy biztonságban tartsam.” Ez az érzés sokszor kéz a kézben jár az autoriter nevelési stílussal. A kíváncsiságot összekeverni az engedékenységgel vagy az empátiát a jóváhagyás igényével – veszélyes hiba. A kutatások és a józan ész szerint azok a gyerekek, akik a problémáikról nyugodtan tudnak beszélgetni gondoskodó felnőttekkel, egészségesebbek, boldogabbak, ellenállóbbak, és nagyobb esélyük van arra, hogy a jövőben sikeresek legyenek.”
„Itt az ideje, hogy újra bemutatkozz a kiskamasz gyerekednek. Valódi személy vagy, akit azon túl, hogy szülő, más is érdekel, és tehetséges valamiben; ezeket fel is használhatod arra, hogy újfajta kapcsolatot építs kettőtök között.”
„A gyermeked készen áll rá, hogy többet tudjon meg arról, ki is vagy valójában, és ha hagyod, hogy a kapcsolatotok ebbe az irányba fejlődjön, azzal megteremted az alapokat ahhoz, hogy úgy gondoljon rád, mint akiben megbízhat, és akire számíthat az előtte álló bonyolult tinédzserévekben.”
„Ha tisztességesen és határozottan szabsz határokat, anélkül, hogy büszke lennél arra, hogy gonosz vagy, azzal megmutathatod a kiskamaszodnak, hogyan teheti meg ő ugyanezt a barátaival, a munkaadóival és később a romantikus kapcsolataiban.”
„A régimódi beszélgetések sosem voltak olyan fontosak, mint ebben a digitális korban.”
„Jelentős hasonlóság van a felső tagozat és a Szilícium-völgy között: mindkettő a népszerűség és a szeszélyes barátok vagy követők napi hullámhegyeivel és hullámvölgyeivel küzd. Akárcsak a tinédzserek, maga a technológia is állandó versenyben van, napról napra aktuálisnak kell lennie, és egyre népszerűbbnek kell tűnnie.”
„Azzal, hogy következetesen megállsz egy eredmény után, rámutatsz, és megünneplitek, elkezded átkalibrálni a gyermeked agyát, hogy élvezze a kemény munkája jutalmát.”
„A gyermekednek szüksége van az iránymutatásra, de nem fog figyelni rád, ha úgy beszélsz a randizásról, mintha az a katasztrófa kapuja lenne. Tartsd fenn az érdeklődését azzal, hogy kiegyensúlyozod a nemeket és az igeneket, a félelmeket és a reményeket, a negatívumokat és a pozitívumokat.”
A szerzőről
Michelle IcardMichelle Icard a Today show gyereknevelési csapatának és az NBC News Learnnek a tagja, a Middle School Makeover (Megújulás felsőben) című könyv szerzője. A felsős diákoknak szóló vezetőképző programjait (Athena’s Path és Hero’s Pursuit) számos iskolában bevezették az Államokban, és nyaranta több mint húsz tábort szerveznek az általa összeállított terv alapján.
A Hogyan beszélgess vele? c. könyv a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg. Fordította: Bosnyák Gabriella
Nyitókép: gornostai_nastya/Pixabay
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
