Van precíz válaszod arra, hogy miért is szeretnél gyereket? Cukiságok, avagy az anyaság mérlege
Libatámadás ellen nincs applikáció. Tünde barátnőmtől kaptam ezt a támogató mondatot a napokban. Egy lovas farmra kukkakantottunk be a gyerekekkel, de ott drasztikus gyorsasággal ránk támadt egy liba. A hatalmas, szürke dög kitárt szárnyakkal esett nekünk és csípett. Az ölembe felkapott Mankát vádlin, engem combon, míg Simon a kabátom hátuljába kapaszkodva csüngött rajtam. Érzésem szerint teljesen megbuktam helyzetkezelésből. Erre a vigasz: de hisz a libatámadáshoz nincs applikáció. És tényleg. Aztán arra jutottam, hogy az anyasághoz sincs applikáció…
Mikor még ezerrel a lombikozásban voltam, és a magam személyes életútját feldolgozva akartam megoldani a meddőségem okát, egy terapeutától azt kaptam feladatul, hogy írjam össze az anyaság mérlegét. Mi benne a negatív, és mi benne a pozitív. Ott és akkor képtelen voltam negatív dolgokat találni. És ez szerintem rendben is van. Képtelenség Előtte reálisan látni, hogy milyen lesz az élet Azután.
Miért akarsz gyereket?
Örökbefogadásra jelentkezőknél kötelező körülbelül 15 klassz és frappáns mondattal indokolni a miérteket. Jó kis feladat… Vannak benne taposóaknák, ha egy nehezebb ügyintézőhöz kerül az ember. Nekem egy ilyen környezettanulmányos jutott:
– Szóval, miért jelentkezett örökbefogadásra?
– Mert szeretnék gyereket nevelni.
– A gyereket szeretni kell, nem nevelni!
– Jó, jó… Nem is úgy értem.
– Mit csinál, ha a gyerek nem lesz állandóan szeretnivaló?!
– Hát, majd kibírom. Majd még jobban szeretem, és ölelem.
– És azt akarja, hogy teljesítse a maga elvesztett álmait?
– Jaj, dehogy. Legyen önmaga.
– Vannak már pedagógiai elképzelései?
– Hááát, szoktunk róla a férjemmel beszélgetni. Igyekszünk okos könyveket olvasni a témában.
– Aha. Na, épp azok szokták jól elrontani, akik így indulnak neki.
(Ühüm… Kész a tea. Hölgyem, önthetem az ölébe?!)
Ha normál kerékvágásban halad az életed, akkor talán sosem kell precíz választ adnod arra, hogy miért is akarsz gyereket. Hát mert „csak”.
Rémítgethet az anyád, hogy mennyire lesz fárasztó. Láthatod az elcsigázott barátnőket, láthatsz 2 éves miniterroristákat az étteremben – de ha a szívedbe beköltözik a vágy, akkor az mindent visz. Első hullámban a racionalitást.
Szorongani szabad, agyalni szabad, helyzetet, életkort, megtartó családi hátteret mérlegelni szabad, de akkor is azt látom, hogy ez egy döntés. Hogy legyen a kezedben egy lucskos, taknyos, melegen szuszogó eleven kis jószág. Aki majd tudja, hogyan éld meg a szélsőséges szenvedélyek rövid villanásait.
„Győzz meg arról, hogy akarjak gyereket!” – mondta egy barátnőm. „Mondj nekem cukiságokat!”
Simon és Manka arcai. A szerző felvétele
Hát jó… Cukiság, amikor kirajzolták magukat filccel, és a fiam eljátszotta, hogy milyen arcokat vágtam a látványuktól. A cukiság, amikor Manka közli velem, hogy „Anya, ledőlt a cicid.” És hogy „nem kell neked alvás, itt vagyok én.” És cukiság (bár a nehezebb fajsúlyból), mikor Simon azt mondja, hogy majd várjak rá a szellemvilágban. És mindig lehetek majd az ő emléke. És elmehetek a szülinapjára majd úgy is, hogy csak ő lásson. Nincs ebben szerinte semmi lehetetlen, hisz Obi Wan Kenobi is így szokta meglátogatni Luke Skywalkert.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
