Hónapok kérdése, és megkapjuk a szakorvosi papírt a diétás iskolai menzához. Hosszúra nyúlt vizsgálatok szülői krónikája
//Nyáron kezdődtek a kivizsgálások, 2016. november végére szól a harmadik időpontunk gyerek gasztroenteorológiára. A diétás iskolai étrendet talán a tanév végére megkapjuk. A szakorvosi papírért hajtunk. Itthonról nem vihetünk főtt ételt a suliba.
Mielőtt belekezdek a történetünkbe, szeretném elmondani, hogy csak térítésmentes, tb-alapú egészségügyi ellátást tudunk igénybe venni. Magán szakrendelésekkel biztos gyorsíthatnánk a folyamaton, de három gyerek mellett nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Magánrendeléseken csak a konzultációért elkérnek a 15-22 ezer forintot, majd minden egyes vizsgálatért fizetni kell. Amikor anyagcsere probléma, ételérzékenység, -allergia gyanúja áll fenn, sok vizsgálatot el kell végezni, mire kiderül, mi okozza a problémát. (Ha egyáltalán kiderül.) A H2 kilégzési teszt laktózra például 15-20 ezer forint a budapesti magánrendelőkben, és akkor még nem említettem a laborvizsgálatokat, a szövetvizsgálatot, melyek gasztroenteorológiai problémáknál nem hagyhatók el, talán csak a biopszia.
***
Kisfiamnak öt-hat éves koráig nem voltak komolyabb egészségügyi problémái. Jó étvágyú, stramm fiú, 2-3 évvel idősebbnek nézik a koránál. Fizikai fejlettsége 10-11 éves, erős testalkatú gyerekének felel meg. A vele egyidős fiúk átlagban 20-21 kilót nyomnak és 125 centi magasak, ő januárban lesz 7 éves, 139 centi, közel 40 kiló.
A nagysága sosem zavart bennünket, pedig sokszor megkaptuk a védőnőtől és az óvónőktől, hogy fogynia kellene. A gyerekorvos is ezt javasolta. Sok édességet kap, a szükségesnél több kalóriát visz be, csökkentsük a szénhidrát mennyiségét és mozogjon többet – tanácsolták gyerekekkel foglalkozó hozzáértők anélkül, hogy előtte megvitattuk volna az étkezési szokásokat. A gyerek hetente kétszer úszni jár, focizik, iskola után sokat van a szabadban, igényli a játszóterezést, a hétvégi kirándulást. Mozog eleget.
Miért nem feltételezik, hogy egy normális szülő odafigyel az étkezésre, főleg akkor, ha látja, hogy a gyerek hajlamos a hízásra?
Inzulinrezisztenciám miatt évek óta nagyon figyelek az étrendemre. Ha egészségügyi okok miatt diétáznia kell egy szülőnek, a családja étrendjére is ügyel.
Nyár elején döntöttünk úgy, hogy a fiamnál elindítjuk a kivizsgálásokat. Az óvoda végére olyan tünetek jelentkeztek, ami alapján számunkra egyértelművé vált, hogy valami gond van az anyagcseréjével. Ételérzékenység? Ételallergia? Tőlem átöröklődött inzulinrezisztencia? Bármelyik lehet. Elkezdtük figyelni, milyen ételek után jelentkeznek a tünetek: hasfájás, puffadás, vissza-visszatérő hasmenés, atópiás bőrelváltozások. Nehéz volt bemérni. Inzulinrezisztenciásként azt gondoltam, azzal nem árthatok, ha drasztikusan lecsökkentem a cukor, a liszt, egyes szénhidrátok, pl. burgonya, az élesztő mennyiségét és átállunk a laktózmentes tejtermékekre. Szerencsére nem esett nehezére az átállás. Figyelek a változatos, élvezetes étrendre, hogy ne érezze sanyargatásnak. Nem tudjuk, melyik élelmiszer megvonásra, de jól reagált a diétára: megritkultak a hasmenések, elmúlt a puffadás, bőrkiütései, s a talpáról az apró vízhólyagok 3-4 héten belül eltűntek.
Június elején jelentkeztünk be az első gasztroenteorológiai kivizsgálásra – augusztus végére kaptunk időpontot. Bíztunk abban, hogy mire a gyerek iskolába megy, megkapjuk a szakorvosi igazolást, ami alapján diétás iskolai menzát igényelhetünk a probléma pontos ismeretében.
Október második hetében járunk. A gyerek normál menzás ebédet kap, olyan ételekkel, mint az élesztős-lisztes-cukros aranygaluska, a hagyományos módon (cukorral, nem laktózmentes tejtermékkel) készített gyümölcsleves és sorolhatnám. Nem vihet itthonról főtt ételt az iskolába. Az ÁNTSZ tiltja. Szakorvosi igazolásunk még nincs, és jó darabig nem is lesz. Próbálkoztunk kiskapukkal; kértük az iskolát, amíg nem érünk a vizsgálatok végére, fogadják el a gyerekorvos javaslatát általános diétára, ám a közétkeztetést ellátó cég csak pontos diagnózis alapján dietetikus által összeállított menüterv alapján tud speciális étrendet biztosítani. A dietetikus pedig nem önállósodhat, csak szakorvosi javaslatra – a vizsgálati eredmények ismeretében – írhat fel menütervet.
A szakorvost is megkértük, hogy erre az átmeneti időszakra állítson ki valamilyen orvosi igazolást mire alaposan leteremtett bennünket. Mit képzelek én, a szakorvosokat ellenőrzik és megbüntetik, ha fals igazolásokat adnak ki! Mit tudtam én erről mezei szülőként? A gasztroenteorológus felvilágosított: sokan így akarnak emelt szintű családi pótlékhoz jutni…
Mi csak megfelelő étrendet szeretnénk a gyereknek. Hallom más szülőktől, hogy otthonról viszik a főtt ételt az iskolába, mivel a gyerkőcnek nem ízlik a menzakoszt. Nem értem. Amit az egyik intézményben szabad, a másikban miért tilos? Van olyan iskola, ahol a gyerekorvosi igazolást is elfogadják a diétás étrendhez. Ebben sincs következetesség…
Sok gyerek és szülő van hasonló tortúrának kitéve. Ma kizárólag vallásszabadság címén adható speciális iskolai étrend szülői kérés alapján. Ha az egészségéről van szó, bonyolult és hosszadalmas a procedúra. Nem szabad feladni!
Hol tartunk most? Túl vagyunk a második körön, augusztus után októberben tudtuk folytatni a laborvizsgálatokat. A véreredmények jók; nem igazolódott gluténérzékenység, ételallergia. A TSH, T3, T4 hormonszintek megfelelőek. Az egyetlen kapaszkodónk egyelőre az, hogy a balra tolódott vérkép régebb óta fennálló gyulladást jelezhet. Mivel nem volt beteg, továbbra is táplálkozási, anyagcsere zavarra gyanakszunk. November végén folytatódnak a vizsgálatok laktóz H2 kilégzési teszttel, majd laborvizsgálatokkal inzulinrezisztenciára. Addig is vezetjük az étrendi – tüneti naplót, és imádkozunk, hogy minél ritkábban kínáljanak az iskolai menzán aranygaluskát, lekváros buktát ebédre.
Renitens szülőként ezekre a napokra kész vagyok becsempészni ebédet az iskolába. Tanév végére talán a szakorvosi igazolás a kezünkben lesz.
Olvasóinktól érkezett
Az unokám tojásallergiás, már egész kicsi kora óta, papírja is van róla. Az étkezés mindig gond volt. Oviba mi vittük neki az ebédet, mire iskolás lett, alakult egy cég, aki az allergiásoknak főz. A diákélelmezésen – ahonnan a nem allergiások kapják az ételt -, szakember lenne, de az ÁNTSZ nem ad nekik engedélyt, mert nincs annyi helyiségük, edényük stb, ahol minden allergiatípusra, megfelelően elkülönítve tudnának főzni. Pénzt meg nem kapnak, pályázaton se. A külön étel rendelése nagyon drága, de ez van.
***
Miután elkerültünk az I. gyerekklinikára, vérvétel után 10 nappal megvolt az eredmény, és rögtön kiállították az igazolást, pedig mi nem is kértük, mivel nem tudtuk, hogy lehet vele bármit is kezdeni. Igaz, az előtte lévő hónapokat végigszenvedte a lányom egy másik kórház szerencsétlenkedése miatt, így az egész nyári szünete oda lett. De ezek szerint szerencsénk volt. Sajnos az számomra is kiderült, hogy protekció és sok pénz nélkül az ember nem boldogul az egészségügyben, még akkor sem, ha gyerekről van szó. Ez mérhetetlenül szomorú.
***
A mi kálváriánk: kis súly, a növekedés megállása, visszatérő hasfájás. Júliusban megtudtuk, hogy a transzglutamináz teszt pozitív lett, vagyis gluténérzékeny. Augusztus végén magán gasztroenteorológushoz mentünk, labor- és székletvizsgálat, EMA. Szeptember közepén volt H2 kilégzés teszt. Pozitív lett, nagyon magas értékkel, vagyis laktózérzékeny is. Ez már egy diagnózis. Október közepén laktáz enzim mutációs genetikai vizsgálatot végeztettünk önköltségesen. Tíz nap múlva várható eredmény. Ha ez rossz lesz, rögtön tükrözik, ha jó, akkor megvárjuk a novemberi EMA eredményt, és utána tükrözik meg… Akárhogy is számolok, valószínűleg december közepéig, vagyis fél év alatt jutunk el a végső diagnózisig, magánorvossal. Hogy addig semmilyen tápanyag nem szívódik fel rendesen, az rajtam kívül senkit nem érdekel…
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
