Színpompás kabalák: kavicsra festett angyalok
Aki kreatív, szinte mindenben meglátja a többletet, akár egy útszéli kavicsban is.
Felveszi, hazaviszi, megtisztítja, majd rajzolni, festeni kezd rá, s a korábban jellegtelennek tűnő poros kavics a munka végezetével gyönyörű színes talizmánná változik. Kardos Marianna gyakran átéli az átlényegülés ezen csodáját: kavicsokra fest kedves figurákat, többnyire bájos angyalkákat. Bemutatjuk az alkotót és a munkáit.
Kardos Marianna vagyok, selyem- és kavicsfestéssel foglalkozom. Én ezzel szépítem az életet.
Gyerekkorom óta mindent színesre festek, ami az utamba kerül, mint a mesében a Festéktüsszentő Hapci Benő. Próbálkoztam többféle hobbitechnikával, kacérkodtam többféle irányzattal, végül két nagy szerelem maradt, a selyem- és a kavicsfestés; nem tudok különbséget tenni közöttük, az anyag minőségét tekintve a két végletbe szerettem bele. A selyem a legnőiesebb anyag a világon. Izgalmas, szeszélyes, nem „betörhető”. Meg sem próbálom irányítani, csak finoman követem. Selymeimen angyalok, tündérek és virágok jelennek meg többnyire.
Nem csoda hát, hogy amikor valami apró ajándékot kerestem és a kavicsra akadtam mint alapanyagra, kétség sem fért hozzá hogy azon is angyalkák lesznek.
A kavics az apró csoda,
ami hosszú-hosszú évek alatt óriási sziklák darabkájaként messzi távolból, kitéve ezernyi viszontagságnak egyszer csak a lábad alá kerül. Sokszor ábrándozom róla amikor festek, hogy vajon honnan is jöhettek és miken mehettek keresztül. Mind egy-egy külön történet. A csoda, ami a lábad alá kerül és ha hazaviszed, megszelídíted, kincs lesz belőle.
Ő a kemény, harcos, férfias anyag, aki minden körülmények között büszke marad.
Az ötlet hogy az angyalkákból őrzőangyalok legyenek, pillanatok alatt született. Szerettem volna valami lélek-ajándékot, egy apró szeretet-figyelmességet. Ezek a kis angyalkák zsebedbe vagy a táskádba valók, hogy mindig melletted legyenek és vigyázhassanak rád. Sokukat vitték már külföldön tanuló diákok, kint szolgálatot teljesítő katonák részére, de nagyon sok nagymama és nagypapa betegágya mellé is. Jó érzés tudni, hogy talán ők is adnak némi plusz erőt a nehéz helyzetben lévőknek.
Az utóbbi fél évben születtek különleges feladattal megáldott angyalkák is, őket Kóbor Angyaloknak hívom. Minden héten „elengedek” egyet közülük valahol az utcán és boldogan képzelem el hogy örül majd neki aki véletlenül megtalálja egy templom ajtóban, egy padon vagy a buszon egy üres ülésen.
Hogyan készülnek?
Az első lépés hogy mindig nyitott szemmel és jó erős táskával járj! A megfelelő kavicsokat ugyanis bárhol és bármikor meglelheted, és akkor mindenképpen haza kell cipelned őket. Otthon aztán jöhet a tisztítás, ami nagyon fontos előkészület. Én erős zsíroldó hatású mosogatószerrel tisztítom őket, majd hideg vízzel öblítem és szárítgatom. Utána jöhet az alkotás.
Egyenként veszem kézbe őket és figyelem honnan „kacsint ki” belőlük az angyalka. Felrajzolom a skiccet és jöhetnek az akril festékek. A fényes akrilt szeretem a legjobban, jobb a fedése mint a matt változatnak szerintem. A festés után következik a kontúrok pontos meghúzása, ezt alkoholos filccel teszem rá a kavicsaimra. Ha mindezzel megvagyok és jó alaposan meg is száradtak az angyalkák, akkor kapnak még két réteg lakkot is, hogy eléggé víz és kopásállók legyenek a „munkájukhoz”. Ebből is látszik, igen sokszor kell egy-egy darabot a kezünkbe venni de a végeredmény mindenképpen megéri.
Tippek
Gyerekekkel is fantasztikus élmény kavicsot festeni. Ebben az esetben azonban egyszerűbb mintát javaslok (katicabogár, napocska, halacska stb.) és olcsóbb festéket, például temperát. Lakknak pedig akár anya átlátszó körömlakkja is megfelel.
Kavicsangyal a Facebookon >>
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
