Görög öblök ölelnek: Limniben az élet kellemes
Majdnem 30 éve élek Görögországban, 8 éve Evia szigetén. Habár a sziget a második legnagyobbja az országnak, mégis gyakorlatilag ismeretlen Görögországon kívül. Maga a sziget is mintha identitászavarban szenvedne, olyan, mintha nem egy, de két világ lenne.
A középen lévő 1800 méter magas hegyvonulat a szigetet gyakorlatilag két részre osztja. A könyvekben hármas osztásról írnak, de a középső rész valamelyest összefolyik a délivel, hisz nincsen természetes határ közöttük. Én az északi részen élek, ami a legnehezebben megközelíthető. Ugyan ez csak egy költői kifejezés, mert kinek lenne ma probléma átvágni egy 600 méter magas hágón, hacsak nem éppen télen, egy hóviharos éjszaka után?
Limni vonzza az arisztokratákat
Ez az északi rész akár magában is egy külön sziget, vagy egy külön kis ország lehetne. Hegyre fel és hegyről le halad a jó aszfaltút végig, kisebb nagyobb településeket átszelve, gyönyörű öblöket felfedve. A legszebb, legfestőibb közülük Limni, melynek télen kb. 3000, nyáron kb. 5000 lakosa van. A Limniben élők nem hasonlítanak a környék településeinek lakóira. Míg a többi kisebb-nagyobb faluban jobbára fölműveléssel foglalkoznak, Limni lakosai a környék arisztokratái. Ezt állítják is magukról, de úgy is élnek, már amennyire ezt a mai körülmények megengedik. De miért is alakult ez így?
Szimbiózisban a tengerrel – az aktuális divat a világtrend
Limni jelentős kereskedelmi flottával rendelkező település volt a 19. század elején. Az idevalósi munkaképes férfiak 90 százaléka hajón dolgozott, nagy részük kapitányként fejezte be pályafutását. A maradék 10 százalék pedig halászott. Limni élete mindig is szorosan kapcsolódott a tengerhez. A kisvároska házai magukon viselik a valamikori jólét nyomait. A jellegzetes hajósházak mind emeletesek, ezeknek az alsó szintjén egy nagy egybefüggő nappali szolgált egyben raktárnak is, ide húzták be télen, illetve a család férfitagjainak távolléte alatt, a csónakokat. Az emeleten lévő szobák berendezése pazar volt. A világ minden tájáról összehordott, akkoriban legdivatosabbnak számító tárgyak, képviselik itt országukat.
Limniben a divatot mindig is a világdivat formálta. Az itteni asszonyok voltak azok, akik a Párizsban, Milánóban megjelent divatirányzatot rögtön követték. Limni népi viselete is teljesen más, mint a többi településé, a nőké selyemanyagból készült hosszú ruha, csipkés blúzzal alatta, télen kis bunda felöltővel a vállon.
1,5 millió görög munka nélkül
E hajdani jólétről már csak a szép házak és a település néprajzi múzeuma árulkodik, ahol egy 19. század eleji komplett berendezett családi házat csodálhatunk meg. Manapság a Limniben élő asszonyok ugyan még mindig nem akarnak földműveléssel foglalkozni, azért az élet rákényszerítette őket, hogy a városka üzleteiben, hivatalaiban, vendéglőiben dolgozzanak, és saját olívaligeteiket rendezzék. A kiöregedett hajóskapitányok összeülnek egy-egy tereferére a falu kávézójában és megvitatják a politikai élet ügyes-bajos dolgait. A 40 évnyi, hullámokon való hányattatás utáni hatalmas nyugdíjukat, ma már alaposan megnyirbálta az állam, hajukat fehérre festette az idő, de tartásuk még mindig egyenes, hangjuk érces, modoruk kemény. A fiatalok közül még mindig vannak jócskán, akik a tengerrel és a hajóstársaságokkal kötnek szerződést, de már kevesebben, mint nagyapjuk idején. A mai trendnek megfelelően a fiatalok szép irodákban szeretnének dolgozni, szép fizetésért, egy álom, melyet a görögországi több mint 1,5 millió munkanélküli létezése cáfol meg. Azok, akik mégis kapitánynak tanulnak, a liceum befejezése utáni 4 éves felsőfokú oktatási intézményben, nagyon hamar jó fizetéshez jutnak. A görög kapitányuknak nagy keletjük van a hajóstársaságoknál.
Az élet Limniben a mai nehézségek ellenére kellemes. Gyönyörű a kisváros, csodálatos a klíma, a vidék, a hegyek és tenger váltakozása. Limni lakosai pedig, ha nem is nyitják meg rögtön ajtajukat az idegenek előtt, de a maguk kis távolságtartásával kedvesek és barátságosak. Mi több kell ennél?
Kellemes napot kíván Limniből! Agni
Webajánló: www.eviasziget.hu
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
