Hogy mindenünk meglegyen
Sokunkat az egészség hiánya döbbent rá arra, mennyire nehéz kijönni egy komolyabb betegségből. Számolni kell azzal is, hogy a teljes felépülés elmarad. Hála, ha közel teljes értékű a visszanyert élet, s van, hogy a fájdalmas beletörődés marad: már soha semmi nem lesz olyan, mint volt, egészségesen.
Szervezetünk törékeny. Mégis, hajlamosak vagyunk elhanyagolni ezt a tökéletes rendszert. Persze, ha vigyázunk rá, akkor is bekövetkezhet egy-egy sorsfordító esemény…, de ha vigyázunk rá, legalább magunkat felmenthetjük: mindent megtettünk magunkért, amit csak lehetett.
Vajon hányan érzik úgy, hogy rájuk ez igaz? Rám biztosan nem…
Túlhajszoltak vagyunk. Stresszesek. Hajtunk, hogy mindenünk meglegyen.
Hajtunk a gyerekekért, a családért, hajtunk, hogy valamerre haladjunk, hajtunk, mert mindig van miért.
Van, hogy a túlélésért, a biztos megélhetésért, ezeken felül pedig az extrákért.
Hogy társadalmilag jól álljunk. Hogy bizonyítsuk: elértünk egy nívót, vagy legalább is szépen haladunk felé… Belegondolunk vajon menet közben, hogy a szükségleteink valóban belőlünk fakadnak-e? Vágyainkat mi tartja mederben? Milyen áldozatokat kell meghoznunk azért, hogy az álmaink valóra váljanak? Jól vagyunk közben vagy sok mindent be kell áldozni cserébe? Fel tudjuk-e mérni menet közben, hogy a célok beteljesüléséért vívott mindennapi küzdelem ténylegesen jót hoz-e. Megéri-e rá áldozni küzdelmes éveket?
Hogyan látjuk mindezt az egészség tükrében?
Hajtunk. Ne adj’Isten, egyszer csak megbetegszünk. Hirtelen minden fontos teendő apró betűs rész lesz sorsunk könyvében. Minden figyelem, erőfeszítés, vágy az egészség visszanyerésére irányul. Az elesettség, a halál közelségében felértékelődik az élet. És látni fogjuk, saját bőrünkön tapasztalni, milyen drága is az egészség. Igazi extra, a maga természetességében. Fájdalmas felismerés, ha ezt egy betegség mutatja meg.
Orvosok, kórház, gyógyszerek, aggódó család, barátok, ismerősök, egy átmenetileg félbeszakadt élet, le nem mondott határidőkkel, elmaradt találkozókkal és bevételekkel, váratlan kiadásokkal. Ilyenkor a legapróbb dolgoknak is értéke lesz: a hálószobából elénk táruló napfelkeltének, a hitvesi ölelésnek, a „kibírhatatlan” gyerekzsivajnak, a kedvenc ételnek és italnak, a test engedelmességének, a mozgás szabadságának…
A világ nem áll meg. Ugyanúgy felkel a Nap reggel, tavasszal a fák szépen kirügyeznek, nem maradnak el az ünnepek, megy tovább minden…
A betegség nagy tanítómester.
Megtaníthat rendese(bbe)n élni, rendese(bbe)n szeretni. Megtanít figyelmünket, vágyainkat a lényegre terelni.
Mégis, annyira jó lenne, ha betegség nélkül is tudnánk szépen és okosan élni!
– Nóri N.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
