Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! (6.) Alapozási munkák finisében. Megérkeztek a téglák, kezdődhet a falazás!
Két kisgyermeket nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; passzívház elvek szerint megvalósuló, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.
6. hét
Eljön az a pont, amikor a laikus építtető kezdi bennfentesnek érezni magát, de még nem az. Felbátorítja, hogy már számtalanszor kilátogatott a terepre, rendszeresen figyeli a folyamatot, és nemhogy minden munkafázisról tud, de még időnként az építőmunkásokkal is szóba elegyedik.
Minap hosszasan eltársalogtam a kőművesek brigádvezetőjével, aki embereivel épp a lábazaton dolgozott. Újabb sort raktak le abból a hőszigetelő elemből, amit már az aljzatbetonozás előtt is használtak körben a falakon. Most azonban széles sávban bitumenes szigetelő lemez is került alá, egy síkban a múlt héten beöntött betonnal.
Precízen méricskélték az oldalát, és vízszintezték a felszínét, lassan haladtak. Közben a falazás régi és új technikáiról, az építőanyagok előállításáról, kezelhetőségéről, gyárlátogatásról beszélgettünk, majd miután elbúcsúztam, még belebotlottam egy éppen szállítmánnyal érkező teherautó sofőrjébe.
Megérkezett a K2 – és az mi?
Én, aki meg voltam róla győződve, hogy totálisan képben vagyok, hanyagul – mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – megkérdeztem tőle, mit hozott. A szimpatikus fiatalúr hasonlóan lazán odavetette, hogy a K2-t. Aha. Értem. Öniróniámat nem leplezve, mosolyogva kérdeztem vissza:
– És az mi?
Erre ő, semmi kioktatás, semmi lesajnálás, pusztán a tudatlanoknak kijáró kedves tekintet kíséretében közölte, hogy homok. Hálás voltam neki, hogy ennyiben hagyta a dolgot, és mivel már távolodott, letettem róla, hogy még azt is megkérdezzem, mi célból…
Ahogy halad az építkezés, és a sík aljzatbeton fölött már újabb elemek sorakoznak, ráadásul a sok raklapnyi tégla is megérkezett, egyre kevésbé áttekinthető számomra a terep. A néhány nappal ezelőtt leszállított, de még fel nem használt falazóelemek ellepik a korábban csupasz betonplaccot, és komplett labirintust alkotnak, aminek főleg a gyerekek örülnek, mert így végre már számukra is van valami izgalmas, ha magammal viszem őket. Együtt várjuk, hogy megkezdődjön a látvány szempontjából lélektani határnak számító falazás.
Napokon belül elkezdik rakni az embereink a téglákat, úgyhogy épp ideje volt tisztázni egy olyan kérdést, amely érinti ezt a fázist. Nevezetesen: a szakértői és családi kupaktanács az eredetihez képest nagyobb ablakokat szavazott meg a két déli gyerekszoba falára, és a terven szereplőnél kisebbet az északi oldalon lévő konyhára. Előbbire a nagyobb szoláris nyereség, utóbbira a kisebb hőveszteség miatt van szükség.
Ám ne gondolja senki, hogy ilyen döntést könnyű meghozni, mert ha csak csekéllyel is, de kompromisszummal jár. A szobák berendezését újra kell gondolni, az a tény ugyanis, hogy az ablakok körülbelül térdmagasságban kezdődnek majd, változtat a felálláson. A konyhaablak pedig kisebb lesz a tervezettnél, ami feltehetően azt jelenti, hogy az amúgy is árnyékos északi oldalon lévő helyiség finoman szólva nem fog természetes fényárban úszni. No de semmi nincs ingyen.
Még több napfényt, még több hőszigetelést!
Kis lépésekben ugyan, de haladunk a kedvezőbb fűtésigény megteremtése felé, noha a tetőépítés még odébb van, és ott újabb kilowattórák megtakarítására lesz esélyünk, ha rábólintunk egy körvonalazódó – több napfényt beengedő – módosításra. Fontolgatjuk még a szigetelés vastagságának növelését is, bár ez szintén később lesz aktuális, és egyébként sem egy pénztárcabarát kérdés. Tegyük hozzá, az egész építkezés nem az. Egyelőre nem panaszkodom, mert a kezdetek óta nemigen változtattunk a költségvetésen, a kiadásaink a tervek szerint alakultak – eddig. De a nagyja még hátra van!
Fotó: Haitzmann Ágnes, Green Press
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
