Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! (9.) Födémzsaluzás és födémbetonozás. Gyártás alatt a tetőszerkezet. Tetőcserépmustra
Két kislányt nevelő házaspár építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal. A sorozat 1-6. részében megismerhettük az építési telek sajátosságait, Ágnes beszámolt a talaj előkészítési, alapozási munkákról, a speciális energetikai számításokról. A kivitelezés a 7. héten ‘lélektani fordulóponthoz’ ért: villámgyorsan felhúzták a válaszfalakat a munkások. A 8. hét némileg lassabb tempója után a 9. héten ismét pezseg az élet az építési telken. Minden esély megvan arra, hogy karácsonyig tető alá kerüljön a ház.
9. hét
Sürgés-forgás Tesz-Vesz Városban – akinek van gyereke, és ismeri a könyvet, az tudja, mit takar ez a cím. Na, valahogy így festett a hét közepén a mi telkünk is. Rengeteg ember jött-ment, nagy volt a pörgés, mindenkinek más volt a foglalkozása, és mindenkinek volt valami fontos dolga. Ki itt zsaluzott, és deszkát szögelt, ki ott terítette a betont, és simított. Volt, aki a mixert kezelte, volt, aki a pumpa csövét terelte, és volt, aki locsolt. Egyesek a folyamatot irányították és felügyelték, mások meg csak nézelődtek és fotóztak, hogy tudósíthassanak. Mindenki lázasan ténykedett, és ez részben annak a tempónak volt köszönhető, amit az aznap reggel kiérkező betonmixer diktált.
Kőműveseink az utolsó métereket zsaluzták körbe a födémen, megágyazva a később beömlő betonnak, amikor a hatalmas pumpás autó befutott. Az ütemtervet át kellett írni, már nem volt elég ráérősen délig befejezni a deszkák felrögzítését, iparkodni kellett, mert amíg a födém egyik sarkán még a szögelés folyt, addig a másikon már a beton. Miközben zajlott a betonozás, azon gondolkodtam, vajon milyen lehet a mai magyar átlagépítkezés?
Nem olyan-e, mint például amikor kihívom az asztalost, hogy kellene az a szekrény, jó-jó, másfél hónap, de szabadságon volt a kolléga, aki a frontot marja. Két hónap, persze, most már meglesz, jaj, nem kaptam hozzá olyan bútorgombot, már csak kicsit kell várni, három hónap, épp ma akartam hívni, de tényleg, a héten viszem, maximum a jövő héten, és így tovább… Nem olyan-e, hogy mindenki szeretne jól keresni, de határidőre dolgozni nem annyira? Nem tudom, mert először építkezem, de az meglep, hogy itt minden inkább előbb történik, mint utóbb, és nem kell könyörögni, várakozni, elhalasztani, visszaküldeni, hanem – minimális üresjárattal – szinte állandóan folyik a munka, és hetente lezárul egy fontos munkafázis.
Bizony vannak, akik akarnak dolgozni. Jól dolgozni. Ezt tapasztalom, és ezt erősíti az a hír is, miszerint a várthoz képest már most kétszeres az érdeklődés a jövő tavasszal induló passzívházépítő szakmunkásképzőre, amelyet Horváth Tamás minősített passzívház tervező – építészünk – szervez, pedig még le sem zárult a jelentkezés.
A múlt héten már emlegetett PHCC, azaz Passive House Craftsmen Course elnevezésű továbbképzés – Ausztriában és hazánkban is – kivitelezőket készít majd fel energiatakarékos, illetve passzívházak építésére. A lényeg abban áll, hogy az eddig csak a tervezők számára elérhető tananyag „iparos-nyelvre átültetve ” immár az építőmestereknek is rendelkezésére áll, méghozzá úgy, hogy tanteremben, műhelyben, építkezésen, sőt e-learning platform segítségével akár otthon, egyénileg is tanulhatnak a résztvevők.
Olyan témákat érintenek többek közt a leckék, mint energia-kimutatás, hőszigetelés, légtömörség, hőhidak, ökológia, különböző speciális építőanyagok és elemek, tetők, lakótérszellőzés, gépészet és még hosszan sorolhatnám. Aki elvégzi a tanfolyamot, zöld utat kap a darmstadti Passzívház Intézet által tanúsított passzívház-építőmester vizsgára.
Bármennyire jó a tempó az építkezésen, és legyen bármilyen kegyes a téli időjárás,valószínűleg még nem lesz készen tavasszal a házunk, amikor az első csoport beül a tanfolyamra, tehát blogolok még, így a tapasztalatokról is megkérdezem majd a szervező építészt, és beszámolok róla.
Íróasztal melletti teendőink is voltak ezen a héten. Miközben zajlik a fa tetőszerkezetgyártása, nekünk a látható részekre szánt, gyönyörű lazúrminták nézegetése, az ablakkeretek színe feletti lamentálás és egy tüzéptelep-látogatással egybekötötttetőcserépmustra volt a feladatunk. Utóbbi kérdésre pontot tettünk, amikor gondolkodás nélkül ráböktünk egy hullámos antracit szürke darabra, az első kettőről pedig e hét végéig kell döntenünk. Néhányszor még átforgatom addig a mintákat: mahagóni, antik dió, gesztenye, hmm, mind jól mutatna…
Fotó: Haizmann Ágnes, Green Press
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
