Kapolcs harmincadszor! Jöttünk, láttunk, bármennyiszer visszamennénk. Szubjektív jegyzet a fesztiválról, életképekkel
Harmincadik alkalommal nyitotta meg kapuit a Művészetek Völgye. Komoly jubileum, generációk nőttek fel a kezdetek óta. Kapolcs vonzereje – számomra – az, hogy a szó jó értelmében, az alapokat tekintve nem nagyon tud újat mutatni. Persze fejlődik, bővülnek a helyszínek, a fesztivál a változó szemlélettel, a kortrendekkel is igyekszik lépést tartani, mégis, megnyugtatóan kiszámítható. Változatosságát a fellépők adják, és a programok, de e tekintetben is jellemzi egyfajta állandóság. Nagy meglepetések tehát idén sem értek; az új helyszínek, átszervezések miatt valamelyest szembeöltőbb volt az újító szándék, több újonnan kialakított vagy épített helyszínnel bővült a Völgy. 2020-ban a fesztivál a járvány miatt a megszokott formájában elmaradt, völgyhétvégéket tartottak helyette. Mondhatom, sokunknak hiányzott, akik visszatérő látogatói, ígyhát jó volt ismét néhány napot eltölteni az ismerős közegben.
A Művészetek Völgye az ország legnagyobb összművészeti eseménye. Ez volt hazánkban az első összművészeti fesztivál. 2021-ben negyven programhelyszínen közel kétezer programon vehettek részt a látogatók. Színház, irodalom, koncertek, újcirkusz, kiállítások, opera, minden udvarban, épületben, téren más hangulat és program várta a közönséget. Felfedezni mindezt igazi kincskeresés, ami, valljuk be, sokunknak feladja a leckét. Nem egyszerű választani a programkínálatból, amikor ugyanabban az időpontban futnak a számunkra vonzó események. Ennél nagyobb problémánk ne legyen…!
Kívülállóként nehéz elképzelni, csak sejthetjük, mekkora munka egy ekkora rendezvényt életben tartani; több százan dolgoznak annak érdekében évről évre (az önkéntes völgymunkásokat is beleértve), hogy minden flottul menjen.
S bár a fesztivál jó ideje a három szomszédos települést – Taliándörögdöt, Vigántpedendet, Kapolcsot – köti össze, továbbra is Kapolcs az, amely a fesztivál idejére totálisan átlényegül, szinte minden szegletét „belakják” a fesztivál résztvevői, ami a helyiek számára, úgy tűnik, édes teher.
Van, aki árusítóhellyel, van, aki házias konyhával, mások sátorhellyel vagy „csak” fizetett parkolóhelyekkel járulnak hozzá a fesztivál gördülékenységéhez, sikeréhez. Akit csak a Művészetek Völgye vonz Kapolcsra, meglepődne, ha az év többi részében, természetes valóságában látná az Eger-patak által kettészelt települést. Csendes és „üres”, alig látni pár embert…
A patakpart csodás látványt nyújt naplementében…
Életképek, hangulatok a fesztiválról
Egy régi csűr kiállítóhelyként az Art-járó udvarban – keramikusok, fazekasok munkái láthatók itt, az egyik leglátványosabb helyszín
Jól állnak a muskátliknak a piros lábasok (Malomsziget)
Szurdi Éva keramikus Fazekas Udvarában többek mellett korongozni is lehet (az edényeket helyben kiégetik)
Ezekért a részletekért is nagyon szerethető a fesztivál
Idén így nézett ki a Manóműhely bejárata
A vásári hangulat, a sokadalom szerves része a fesztiválnak. A hivatalos számokat még nem kaptuk meg; ahogy én érzékeltem, nem voltak kevesebben, mint máskor – idén is rengeteg ember töltötte meg a Völgyet. (Frissítés: megérkezett a sajtóközlemény, eszerint „százezer látogató volt kíváncsi a fesztivál negyven helyszínének kétezer programjára, ami a korábbi évekhez képest is erős növekedés.”)
A Völgybe bárki beléphetett, de a programokra csak védettségi igazolvány bemutatásával lehetett bejutni.) A Malomsziget kiemelt vásári helyszín kezdetek óta; sokaknak feltűnhetett, hogy idén sokkal szellősebb volt, mint korábban; kevesebb volt az árus, és szinte kizárólag fazekasok és keramikusok kínálták a portékáikat. Szurdi Éva keramikusművész kezdeményezésére vált a Malomsziget Fazekastalálkozóvá. Azok az árusok, akikkel itt korábban találkozhattunk, Kapolcs új főterére, a MűvészVölgy Kúria területére költöztek át. A kézművesek nagy része visszajáró „vendég”, e tekintetben minimális változást érzékeltem (láttam új résztvevőket, és érzékeltem párat, akik idén nem voltak jelen).
Az 51-es Körzet névvel illetett helyszínen többek között Fodor Ákos költő, műfordító verseiből készült installáció
Nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy vásárfia nélkül távozzon az ember, vagy hogy visszafogja magát, ha költekezésről van szó. Nem tudunk vitatkozni azzal, hogy szemtelenül drágák voltak az ételek, az ínyencségek (a kézműves sajttól az édességig), a lacikonyhák, de aki elég időt szánt arra, hogy feltérképezze a kínálatot, sok pénzt meg tudott spórolni. (Csak egy példa erre: több standon egy sima lángos 1500 forintért adtak, de aki szemfüles volt, ennek a feléért is hozzájutott.) Az árukapcsolások is remek vevőcsalogatók, ilyen volt például a Bookline zöld könyvbusza, ahol kedvezménnyel lehetett könyvet venni és a vásárló ezen felül kávét is kapott, jegeskávét és hosszú latte-t is kérhetett. (Három könyvvel tértem haza, na, nem a kávé miatt!)
Juhtúrós lepény, tejföllel
Az új helyszín, Kapolcs új főtere
Rögtönzött pihenőhely az Eger-patak mellett
Kapolcs nem mondható különösebben nagy településnek, de annyi a látnivaló és a program, hogy a helyszínek között ingázva könnyű a kilométereket begyűjteni. Egy-egy fesztiválnapon jellemzően 15 ezer lépést tettem meg – a napi átlagomat messze meghaladva.
Az egyik legelegánsabb koncerthelyszín továbbra is a Harcsa udvar:
Néhány koncert, amiről kár lett volna lemaradni – és volt jópár, amiről kár volt lemaradni…
Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint, Lámpafény koncert
A Sebő-együttes a Kaláka Versudvarban
Grecsó Krisztián & Kollár-Klemencz László greCSÓKOLlár turnéja Kapolcson indult, teltház várta őket a Kaláka Versudvarban
Dés László a Panoráma Nagyszínpadon (meghívott vendégként Básti Juli színművész és Tóth Vera énekes is jelen volt)
Ivan and the Parazol a Kőbánya Udvaron – pazar volt
Random Trip a Panoráma Nagyszínpadon
Több előadótól hallhattuk, mekkora izgalom, milyen nagy élmény számukra ismét színpadon, közönség előtt állni. Voltak, akik először koncerteztek a COVID-korlátozások óta.
Ahogy a fesztiválozókat figyeltem, úgy tűnt, nem is volt soha járvány…a korlátozások, a fájdalmas veszteségek időszaka után felszabadító élmény volt megélni ezt a természetességet.
A fesztivál esti hangulata is magával ragadó…
Isten éltessen, Kapolcs! Jövőre, 2022. július 22. és 31. között találkozunk, remélem.
Nyitókép: Petőfi Udvar, Dohi Gabriella felvétele
A többi fotót a szerző, Mesterházy Mónika készítette
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.