Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban. Korai veszteségélményeiket idézik fel érintettek Singer Magdolna interjúkötetében
Sokféle megközelítésből olvashatunk a válás utáni életről az interneten vagy könyvekben, nem jellemző azonban, hogy gyerekek szemszögéből – elbeszélések alapján – élhetjük át egy család széthullását, illetve a szétváló felek, szülők újrakezdését.
Az nyilván sejthető, esetleg a környezetünkben láthatunk is erre példát, hogy a válás nem mindig hoz érzelmi felszabadulást; van, hogy az élet újratervezése épp akkora tehet ró az érintettekre – ha nem nagyobbat – mint az eredeti család „felszámolása” vagy a válást megelőző időszak.
Singer Magdolna Ki vigasztalja meg a gyerekeket c. interjúkötete felkavaró, nehéz olvasmány, de épp ezért kellene minden felnőttnek, szülőnek elolvasnia.
A kötetben gyerekek mesélik el – felnőttként vagy évek távlatából -, hogy milyen volt az életük válás előtt illetve szüleik válása után. A kötet nagy tanulsága többek között az, hogy a gyerekek – az érzelmi érintettség ellenére – tárgyilagos, pontos jellemrajzot adnak a szüleikről. Olyan tükör ez a könyv, amibe belenézve minden szülő felfedezheti a saját gyenge pontjait. S bár a válás – ne kérdőjelezzük meg – sok esetben elkerülhetetlen, az esetek döntő többségében komoly lélekjelenlétet igénylő alkalmazkodást, aránytalan elvárásokat, egyszóval súlyos terheket ró a gyerekekre.
A kötet második részében ugyancsak felkavaró családi veszteségélményekről mesélnek a szerző interjúalanyai, a beszámolók a gyász köré épülnek.
– Jelentős, fontos könyv Singer Magdolna „vigasz-tankönyve”, amely egyszerre felfed, szembesít, tanít. A történetek, amelyekkel ráébreszt arra, mi mehet és megy végbe halálveszteség vagy válási árvaság révén magára maradó gyermekeinkben, megrendítőek. A rideg valóság néz vissza ránk riadt gyermeklelkek halálélményeiből, felnőtti tudatlanságunk miatt előidézett lelki károkozásaink történeteiből. A felelősség és a szeretet ébresztő csengője ez a könyv. Értsük meg a gyermek veszteségeit, és tanuljuk meg érteni, átérezni, gyámolítani a sebzett lelket! – írja a kötet előszavában Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa, 2010-től professor emerita.
Részletek a könyvből
Singer Magdolna: – Abban sajnos nem reménykedhetünk, hogy lehetséges olyan válás, hogy a gyerekek kicsit se szörfözzenek az érzelmek fájdalmas hullámain. Melyek lehetnek ezek az érzelmek? Félelem, zavarodottság, elutasítottság, mellőzöttség, szeretetvesztés, értéktelenség érzése, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, frusztráltság, bizonytalanság, bizalomvesztés, harag, bűntudat, ellenséges érzések a szülők, az új társ iránt, féltékenység a mostoha- és a féltestvér iránt, a „megmaradt” szülő féltése, kisajátítása.
„…Amiért a legjobban haragszom a szüleimre, hogy úgy viselkedtek velem, mintha a terapeutájuk lennék. Egy nyolc-tíz éves gyereknek meséltek a borzalmakról, sőt, elvárták a teljes azonosulást. Bár szeretem a szüleimet, de ki kell mondanom, hogy durván kihasználtak. Biztos vagyok benne, hgoy nem is voltak tisztában azzal, hogy mennyit ártanak az érzelmi zsarolásaikkal. (…) Figyelem azóta is, hogy az emberek váláskor meghibbannak, rájuk sem lehet ismerni. Értem én, hogy ez nagy dráma, de hát könyörgöm, azért vagyunk állítólag elnőttek, meg állítólag felelősek, hogy egy ponton megálljt parancsoljunk az őrületünknek.”
„…Aztán jött egy egész jó szakasz, amikor apa még nem nősült meg, csak ez rövid ideig tartott. Igaz, nem éltünk együtt, de azért tudott velem lenni. Ennek vége szakadt, ráadásul nemcsak megnősült, de még gyerek is jött azonnal, meg még a feleségének is van két gyereke. (…) Észre se vettem, és máris abba csöppentem, hogy eddig csak én voltam apának a gyereke, most meg azonnal négy is lett. Ez így elviselhetetlen.”
„A nevelőapám sokáig tudta játszani anya előtt a tündért, a háta mögött továbbra is goromba volt. Jó ideig nem mondtam újra anyának, mert nagyon kiakadtam, hogy nem hisz nekem, de aztán előbb-utóbb magától is leesett a tantusz. Ennek ellenére összeházasodtak. (…) hozzáment anya ehhez az idiótához. (…) A pasas agresszivitása folytatódott még a házasságkötésük után is, végig a két év alatt, amíg velünk élt.”
„Édestestvérem nincs. Itt van három gyerek, és most itt vagyok negyediknek. Hát ez ilyen szedett-vedett család.”
„„Apa nagyon hiányzik nekem, de a régi apa, nem az új. Semmi jó nem származott ebből a válásból, na jó annyi, hogy nem veszekednek. Harmadikos voltam, mikor váltak, most ötödikes vagyok, de még nem nyugodtam meg.”
***
Singer Magdolna: – Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a gyászoló gyerekek többsége nem kapja meg a kellő figyelmet és érzelmi támaszt. Vannak szülők, akik azért nem tudnak segíteni, mert maguk is bajban vannak. Más szülők képesek és szeretnének is segíteni, de fogalmuk sincs, hogyan tegyék. Korunk haláltagadása a gyermeki gyásznál teljes valójában megmutatkozik. Nem merjük szembesíteni a gyerekeket a halállal, nem merünk nyíltan, természetes módon beszélgetni velük. Szeretnénk megóvni őket a fájdalomtól, jót akarunk, sokszor azonban nem tudjuk azt nyújtani, amire szükségük lenne.
„Amikor meghalt, teljes zavarodottság lett úrrá az egész családon. Hiába tudtam, hogy meg fog halni, ez akkor is a megsemmisülés érzése. Kijelentettem anyámnak, ha nyitott koporsós temetést szervez, akkor nem megyek el a temetésre. Üvöltöttem, ordítottam, ezt muszáj volt meghallaniuk, mert amúgy gyerekként nem sok figyelmet kapott a szenvedésem.”
„Amikor visszagondoltam az anyuval együtt töltött szép időkre, néha egyedül sírtam. Ezt az egész gyászdolgot intimen éltem meg, és nem szerettem, ha bárki is átlépte a határait. Nem örültem, amikor az osztályfőnök jó szándékkal úgy próbált segíteni az anyák napi készülődésben, hogy azt javasolta, készítsek és gyújtsak gyertyát anyunak.”
„Csak egy-egy gesztus hiányzik, vagy beszélgetés. Rettenetesen féltem a temetéstől, féltem, hogy rám ugranak az emberek. Nem emlékszem, mit mondtak, amikor odajöttek, de nem is ez volt a fontos, sőt, azokkal voltak a legmélyebb találkozások, akik csak hallgattak. Volt, aki megállt előttem, és csak nézett. Először nem is értettem, de aztán megtapasztaltam, hogy hopsz, itt történik valami bennem, és hogy éppen ezek a legigazibb találkozások.”
„Bence halála megerősített a hitemben. Nem tudom azt sehogy sem elhitetni magammal, hogy vége az életnek, és utána nincs semmi. Mert akkor hol van most az öcsém?”
„Minden nevelőszülő ott szúrja el, hogy a vér szerinti szülő helyére akar lépni. Az összes ismerősöm, akinek nevelőszülője van, ezt meséli. Egyszerűen nem tudom fölfogni, ha egyszer tudják, hogy ők soha nem lehetnek az igazi szülők, akkor miért erőltetik mégis? Én is akkor kezdtem el távolodni ettől a nőtől, amikor megpróbált az anyám lenni, bár azt állította, hogy nem akar az ő helyébe lépni. Az volt a legdurvább, hogy háromszor is pszichológushoz küldött, mert szerinte azért vagyok ilyen zakkant, mert meghalt anyu. Mind a három azt mondta, hogy rendben vagyok.”
Tartalom
KI VIGASZTALJA MEG A GYEREKEKET VÁLÁSKOR?
Törés a testvérek között 28
Senki ne közelítsen az anyukámhoz! 38
Könyörgöm, csak ezt ne! 42
Nem normálisak, amióta elváltak 50
Én vagyok az igazi fia! 60
Egy sokat megélt mozaikcsalád 66
Bizalomtól megfosztva 83
Csak az a másik család ne lenne! 95
KI VIGASZTALJA MEG A GYEREKEKET
HALÁLESETKOR? 99
Az anyukám ereje bennem 115
Lelkünk titkai 123
Most már büszke lenne rám az apám! 126
Angyal lettél, drágám 132
Képmutatás nélkül 140
Az erőállatom az iránytűm 147
Kishúgom a khakiszínű dobozban 154
Megígérte, hogy felnevel 158
Ne akarjon senki az anyám helyébe lépni! 173
Egy üres bölcső és két kép 177
Befagyasztva 182
Vártam a kishúgomat, mint a Messiást 190
Magamnak szeretnék megbocsátani 198
Több életre elegendő leckék 202
Álmodtam, vagy igaz volt talán? 217
Magamban megtalálni a szeretetet 221
Singer Magdolna
A szerzőről
Singer Magdolna író, újságíró, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó, a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesület elnöke. Könyvei az emberi sors elkerülhetetlen veszteségeit járják körül. Az írás mellett gyászcsoportvezetőket képez ki, válást feldolgozó csoportokat vezet, valamint egyénileg segíti a veszteséget elszenvedett személyeket. Mestere, Polcz Alaine szellemi útját igyekszik követni.
A Wikipédián olvasható a részletes életrajza >>
A kötet a HVG Könyvek gondozásában jelent meg.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.