„Dolgozom, tehát vagyok.” A lelkesítő munka hivatás, küldetés és életfeladat is egyben
Amikor holnap felkelek, milyen napra ébredek vajon? Reggel egy újabb gyűlölt munkanap köszönt majd be telefonom ébresztőhangjain keresztül, vagy éppen ellenkezőleg, egy várt és lendületes nap jön el, mely újabb lehetőségeket rejt magában?
Kitől és mitől függ, hogy egy borzalmas szürke hétköznap vár, vagy egy igazi hatékony és életvidám nap? Ahogy elindulok otthonról a reggeli órák valamelyikében, milyen munkanapot várok általában? Búskomor tekintettel nézem sorstársaimat a földalatti álmos hangulatában, vagy éppen rám néznek furcsán a kósza pillantások, hogy miért is merek egyáltalán mosolyogni munkába igyekezvén?
Mai gondolatkísérletünk ekképp azt a témát járja körbe:
miként is éljük meg a szorgos, munkával, cselekvéssel teli mindennapokat?
Elvégre valljuk be, legutóbbi számolgatásunkból kiderülhetett, nem csekély életidőt fordítunk szeretett vagy gyűlölt munkaadóinkra és a feladatok véget nem érő hosszú sorára.
Egy pillanatra járjunk közösen a végére, mit is jelent az az ártatlan kérdés, ami egy-egy baráti társaságban, vagy összejövetelen oly gyakran hangzik el: „mondd csak, te mivel foglalkozol?” Erre persze vannak sablonválaszaink, amit bármikor levehetünk a polcról és gondolkodás nélkül vághatjuk rá a begyakorlott mondatokat, hogy aztán valami hasonló kérdést feltéve vigyük tovább a beszélgetés menetét.
De nem ma; ma ugyanis néhány percre érdemes megállnunk és elmerengenünk pár alapvető kérdésen.
Mit is jelent valójában a világnak (objektívebben) és nekem (szubjektíven) a saját munkaköröm? Mi van mögötte? Mi az értelme, a haszna, a jelentősége, akár erkölcsi, akár kulturális, akár gazdasági értelemben?
Amit csinálok nap nap után, az a foglalkozásom, szakmám is egyben? Vagy netán inkább úgy értelmezem, hogy van egy-két végzettségem, amivel épp dolgozom itt vagy ott, esetleg amott a munkaerőpiacon és keresem a mindennapi kenyerem?
Ha a szívemre teszem a kezem, tényleg értek ahhoz, amit csinálok? A szakértője vagyok valaminek? Mondhatjuk ezt?
Akad vajon egy-két olyan témám, aminél belelkesülök, ami az enyém, ami a sajátom, aminél úgy csillog a szemem, hogy csuda, és hosszú órákon át tudnék róla pusztán csak mesélni is!? Melyek ezek?
Látom értelmét mindannak, amit teszek, amit alkotok, amibe bedolgozom?
Hogy tekintek azokra a szavakra, hogy hivatás, küldetés, életfeladat?
Végső soron miben is hiszek? Melyek azok az alapvető értékek, amit olyan nagyon jó megtapasztalni, amiért érdemes felkelni, amit igazán lényegesnek vallok? Vajon megélem, átélem, megtapasztalom ezeket az egyszerű munkanapjaim során? Vagy ez csupán egy hiú ábránd gőgös vágyfantáziája?
Praktikus kérdés, de ne kerüljük ki: hogyan is vagyunk jelen a mai magyar munkaerőpiacon? Ban/ben, nál/nél vagy nak/nek? Egyetlen apró rag, s mégis többet mond, mint azt elsőre sejtenénk! Az egész alapattitűdünkről tanúskodik ugyanis, hogy egy intézményben/cégben dolgozunk, vagy egy intézménynél/cégnél vagyunk, esetleg egy intézménynek/cégnek teljesítünk megbízásokat, vállalásokat. Óriási viszonyulásbeli különbség!
Az élet túl rövid ahhoz, hogy csapnivaló munkára pazarold! Fotó: jobsitown.de
Fotó: jobsitown.de
Akad még egy kérdés, ami bizony sok embernek jelentett már kegyetlen arculcsapást. Ez a talány a következőképp indul: mit tennél, ha a bankszámládon hirtelen megjelenne 300 millió forint? Vagy még jobb, ha nem vagyonként tekintünk erre a 300 millióra, hanem úgy, hogy a következő 50 évben minden hónapban félmillió forintos bevételt kapnánk, és csak egyet kell tennünk cserébe: heti 40 órát dolgozni tisztességgel, becsülettel. Mivel töltenénk a mindennapokat? Mibe vágnánk bele?
Sok embertől megkérdeztem már ezt, és bizony nagy a szórás a kapott válaszokban. A két végpont a következő: a) „Ah, már másnap felmondanék, az tuti, sőt, már be se mennék.”, b) „Csinálnám azt, amit most csinálok, mert ez nem a pénzről szól. Persze annak nyilván örülnék, ha jóval többet kapnék a munkámért.” Neked mi a válaszod? Te mit tennél?
Ebben a feleletben, legyen akár kendőzetlenül spontán, akár nagyon tudatosan átgondolt, mindig sok-sok összefüggés rejtőzik, csak fel kell fejteni, a végére kell járni. A vágyott életvitel, a kívánt életstílus, amire titkon törekednénk, ugyanis ott van a sorok között. Könnyedén kiderülhet, hogy néhány apróságon már holnapután tudok változtatni, és akkor az a kedd nem egy unott, elvesztegetett nap lesz a múltamban, hanem egy olyan remény, amiben közelebb kerültem az óhajtott életvitelemhez mind a szakmai, mind a magánéletemben. Elvégre a változás és változtatás mindenkor egy elég jól megfogalmazott kérdéssel kezdődik. A mai nap mi a saját kérdésed önmagad felé, ami majd előbbre visz?
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
