Együtt egyenlően. A párkapcsolati erőszak a kamaszoknál is megjelenhet. Hogyan lehet jól segíteni? Interjú a NANE pszichológusával

Együtt egyenlően címmel tart foglalkozásokat kamaszoknak a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE). A cél a párkapcsolati bántalmazás megelőzése, de a fiatalok egy része sajnos már érintett is a témában. Milyen tudást lehet átadni nekik, hogy időben kilépjenek majd egy ilyen helyzetből? Horváth Éva pszichológussal, a NANE szakértőjével beszélgettünk többek között a segítségnyújtás mikéntjéről, hiszen egy aggódó barát is sokszor áldozathibáztató mondatokkal próbálja megmenteni a bántalmazottat. Ráadásul szakításkor van az illető a legnagyobb veszélyben, ezért érdemes szakértő segítségét kérni. A bántalmazás immár nemcsak fizikai vagy érzelmi szintű erőszakra vonatkozik: online is nagy károkat lehet okozni.

Mennyire érintettek a kamaszok a párkapcsolati erőszakban?

Egy belga kutatás szerint a 12-21 éves lányok 25 százaléka, a fiúk 18 százaléka élt át fizikai erőszakot a párkapcsolatában. A lányok 11, a fiúk 4 százalékánál ez súlyos erőszakot jelentett. Ráadásul a fiatalok inkább csak a szélsőséges fizikai vagy szexuális támadásokat tekintik erőszaknak, a szexuális visszaélést, a szóbeli és lelki erőszakot elbagatellizálják, így nem is ismerik fel, ha ennek áldozatai vagy elkövetői. Arra a megállapításra jutottak német, angol és amerikai vizsgálatok is, hogy mind a párkapcsolati, mind a „randi” erőszak megjelenik a tizenéveseknél is, és természetesen verbális és online erőszakra is bőven van példa. A lányok 14, a fiúk 5 százalékával fordult elő, hogy megzsarolták őket privát információval, képpel, videóval, hogy igent mondjanak valamilyen szexuális tevékenységre. Ezeknek a foglalkozásoknak az ötlete akkor merült fel, amikor egy európai együttműködés keretében megalkottuk a Beszélj velem! projektet. Azokkal a gyerekekkel foglalkoztunk, akiknek a családjában párkapcsolati erőszak fordult elő, és közben ráébredtünk, hogy egy részük már saját tapasztalat útján is érintett. A Szívdobbanást szintén európai szervezetekkel közösen hoztuk létre tíz éve, ennek tapasztalataiból lett az Együtt egyenlően.

Ha gyerekként erőszakos környezetben nő fel valaki, az hajlamosítja arra, hogy maga is erőszakossá vagy áldozattá váljon?

Vannak erre vonatkozó kutatások, amelyek alapján nem teljesen egyértelmű az összefüggés. Az látszik, hogyha valakinek gyerekként nem tartották tiszteletben a határait, akkor felnőttként is nehezebb lesz számára kijelölni, betartani és betartatni ezeket a határokat. Vannak, akik felnőttként is erőszakos kapcsolatba kerülnek, másoknak viszont éppen a gyermekkori tapasztalat segít az egyenlő kapcsolatok kialakításában. Ennek bonyolultabb a mechanizmusa, mert láthatunk mintát nemcsak a közvetlen származási családunkban, hanem a médiában és magunk körül a nagycsaládban, a szomszédságban, könyvekben, filmekben és egyéb kulturális termékekben is, mindez negatívan és pozitívan is képes befolyásolni azzal kapcsolatban, milyen eszközöket használhatunk a másik ember befolyásolására, mi elfogadható és mi nem az.

Hogyan lehet hatékonyan mintát átadni egy másfélórás foglalkozás keretében?

Elsősorban nem előadjuk, mi a jó, hanem felvetünk témákat, és meghallgatjuk ezekről a véleményüket, illetve moderáljuk a beszélgetést. Szívesen bevonódnak, ha nem a helyes válaszra, hanem rájuk vagyunk kíváncsiak. Általában szituációkat vázolunk fel: például van egy fiatal felnőtt pár, mindig a lány takarít, a fiú pedig rendetlen. Egyik este nagyon fáradtan ér haza, és ott találja a fiú szennyesét a földön. Annyira összevesznek, hogy nem szólnak egymáshoz másnap reggel sem. Este arra jön haza a lány, hogy ki van takarítva, virág van az asztalon, a fiú bocsánatot kér, és megígéri, hogy ez soha többet nem fog előfordulni. Ez egy egyenlőségen alapuló kapcsolat? A nem egyértelmű helyzetek a legérdekesebbek. Ez magán hordozza a kölcsönös tiszteleten alapuló párkapcsolatok bizonyos jegyeit, de más elemek elnyomásra utalnak.

Mi az a nagyon fontos információ, ami felnőttként egy adott pillanatban beugorhat, ami segít felismerni, hogy ebből a kapcsolatból ki kellene lépni?

Fontos beszélni arról, milyen egy erőszakos kapcsolat dinamikája. Az előbbi példa kapcsán is van, aki megkérdezi: ez először fordult-e elő vagy sokadszorra? Fontos elem a ciklikusság. Egy bántalmazó kapcsolat nem az idő száz százalékában rossz, sokszor nagyon jó érzés benne lenni, nagyon romantikus, sok-sok kedves gesztussal. A bántalmazó jó fej, lehet rá számítani, a történet nagy szerelemként indul, de aztán megváltozik ez a helyzet, ahogy nő az érzelmi elköteleződés vagy kiszolgáltatottság, úgy nő az erőszak mértéke is. Amikor a bántalmazott félben megfogalmazódik, hogy kilépne ebből, akkor az illető megint nagyon kedves lesz és visszahódítja. A hiedelmekkel ellentétben ezeknek az embereknek kifejezetten jó érzelmi intelligenciájuk van, hiszen elég komoly manipulációra van szükség ahhoz, hogy benntartsunk valakit egy bántalmazó kapcsolatban. Pontosan tudják, mit szeretne a másik, és azt is nagyon jól felmérik, mivel lehet egy pillanat alatt a földbe döngölni, hogyan lehet megsemmisíteni az önbecsülését. Nagyon érzékenyek, csak nem jóra használják ezt a tudást. A manipuláció alapvető része ezeknek a kapcsolatoknak, jó példa erre az asztalon a virág: nehéz akkor haragudni, ha virágot kapunk, ilyenkor hálásnak kell lenni. De amikor a kapcsolat újra biztonságban van, elkezd gyűlni a feszültség, és végül újra erőszakkitörésre kerül sor. Tehát a ciklikusság árulkodó elem. Részben ezért is szenvedélyes egy ilyen kapcsolat, ezért tűnik nagy szerelemnek, mert sok benne a nagy kibékülés, az újra és újra történő elköteleződés. Eleinte egy ciklus évekig is eltarthat, ezért nehéz észrevenni a bántalmazó dinamikát, és mire egyértelművé válik, már nagyon elköteleződött az áldozat, gyerekek születtek, közös vállalkozás van, hitelek, vagy már rég nem dolgozik, anyagi függésbe került, ha van is bevétele, már nem rendelkezik felette. Általában el is szigetelődik a barátaitól, családjától, mert a bántalmazó féltékeny, nem szereti, ha eljár. Az önbecsülését is folyamatosan rombolja, ez is a manipuláció része, hogy ő az oka a bántalmazásnak, megérdemli.

A fizikai bántalmazás egyértelmű jel, de mi előzheti meg, amire érdemes felfigyelni?

Alapvetően egy elnyomó helyzet kialakulása. Jó példa erre a féltékenység. Azt szokták mondani, hogy ez a szerelem része, van egy egészséges féltékenység. Honnan tudom, mi van túl egy határon? Ha például elmegyek valahova másokkal és a partnerem gyakran hívogat vagy írogat közben, érdemes végiggondolni, hogy ez jólesik-e. Sokszor igen, mert örülök, hogy gondolt rám, jó vele tartani ilyen sűrűn a kapcsolatot, jó hallani a hangját. Akkor ez valószínűleg nem kontroll. Ha viszont szorongást vált ki belőlem, rosszul érzem magam, hogy mit gondol, mit szól, mérges lesz-e, amikor hazaérek, akkor az nem jó irány. Fontos, hogy meg tudom-e beszélni ezt vele, vagy inkább nem megyek el legközelebb? Azt is fel kell mérnem, mi a másik szándéka. Van, aki csak bizonytalan, és megerősítésre van szüksége. Hosszú távon a bántalmazás egyirányú és rendszeres, a párból az egyik fél alárendeltté válik, ezt a tendenciát kell felfedezni.

Hogyan győzzünk meg egy áldozatot, hogy lépjen ki a kapcsolatból? Ez ugyanis sokszor nagyon nehéz, erős az érzelmi függés, van kötődés.

Egyrészt érdemes megkérni az illetőt, hogy tekintsen vissza a kapcsolat múltjára. A helyzet javul vagy rosszabbodik? Egyre jobban érzi magát benne vagy egyre rosszabbul? Az illető általában maga is látni fogja, hova tart ez az egész. Másrészt rendkívül fontos, hogy a kilépést elő kell készíteni, mert ilyenkor felerősödik a bántalmazás, a zaklatás. Ez nem ilyen egyszerű, hogy kilépek a kapcsolatból és akkor egycsapásra véget ér az erőszak és megoldottam a problémát. Gyakran ilyenkor történik gyilkosság. Ezért szakember segítségét érdemes kérni, aki felméri a kockázatot és tanácsot is ad. Sokan eleve azért mennek vissza vagy maradnak benne a kapcsolatban, mert az tűnik a biztonságos megoldásnak. A legtöbbet azzal tehetjük, ha az illetőt segítségkérésre biztatjuk.

Az világos, hogy idősebbek esetében számtalan kockázata lehet a fizikai bántalmazásnak, de a kamaszoknál is? És hol vannak ilyenkor a felnőttek?

Mi össze szoktuk gyűjteni a partnerük által megölt áldozatok történeteit és bizony vannak köztük tizenévesek is. De náluk az online erőszakra is jó esély van, például az úgynevezett bosszúpornóra, amikor korábban készült szexuális töltetű képeket, videókat oszt meg az áldozatról a bántalmazó. Nagyon fontos, hogy a gyerekek inkább a barátaiknak mesélik el, ha bajban vannak, nem a felnőtteknek. Tehát a kortárs reakció szerepe óriási, ezért is fontos egy ilyen program.

Hogyan lehet elkerülni az áldozathibáztatást, amikor segíteni akar az ember? Önkéntelenül is elhangzik, hogy miért hagyod ezt, én azonnal otthagytam volna, hogy teheted ezt magaddal, stb? Ez is az áldozat hibáztatása, csak észre sem vesszük.

Azt érdemes mondani inkább, hogy senkinek nincs joga így beszélni veled vagy így bánni veled. Először is teremtsünk olyan helyzetet, amiben őszinte lehet az illető, amiben elmondhatja azt is, amiért szégyelli és hibáztatja önmagát. Ugyanis akkor fog időben segítséget kérni. Ez fontosabb, mint a miértek után való kutatás. Megerősíteni is így tudjuk, az áldozathibáztatás csak gyengíti.

Hogyan lehet úgy megelőző jelleggel tanácsokat adni a fiataloknak, hogy az később ne vezessen áldozathibáztatáshoz, például a nemi erőszak és a szexuális zaklatás kapcsán? Ha azt mondom egy kamaszlánynak, hogy vigyázzon, ne igyon sokat, akkor ezek a tanácsok a visszájára fordulhatnak, ha baj történik.

Nagyon fontos, hogy egy-egy mondat milyen környezetben hangzik el, az áldozathibáztatás a történtek után zajlik. A megelőzés során felhívjuk a gyerekek figyelmét a kockázatokra. Ez olyan, mint amikor megtanítjuk nekik, hogy körül kell nézni az úttesten, mielőtt átmegyünk. De ettől még a felelősség az elkövetőé, nem az áldozaté, ezt is meg kell tanítani. Ha engem elhívnak valahova és odamegyek, az nem jogosít fel senkit arra, hogy megerőszakoljon. Ha küldök egy képet magamról, akkor nincs joga továbbküldeni. Amikor az ember belemegy egy találkozóba, egy felvétel készítésébe, megadja a jelszavát, akkor valószínűleg bízik a másikban, pozitív érzéseket táplál iránta, illetve szeretne neki megfelelni. Ezek teljesen természetes emberi érzések és viselkedések, nem lehet senkit hibáztatni értük, hiszen egy normális kapcsolat elemeiről beszélünk. Tapasztalom szerint így is természetellenesen óvatosak a lányok. Az egyik legérdekesebb feladatunk az, hogy össze kell gyűjtenie a gyerekeknek, mi mindent tesznek meg egy buliban a biztonságukért. A fiúknak és a lányoknak külön csoportban kell dolgozni. Az előbbiek alapvető dolgokat fogalmaznak meg, hogy nem szabad túl sokat inni, részeg sofőr kocsijába ülni, mindig legyen nálam pénz taxira, stb. A lányok pedig olyasmit is felsorolnak, hogy nem szabad idegen férfiakra mosolyogni, sőt, rájuk nézni sem szabad, mert ez jogalap arra, hogy szexuálisan zaklassák őket. A lányok eleve óvatosak, gyakorlatilag potenciális áldozatként tekintenek magukra. Sokkal inkább a fiúkkal kellene beszélni arról, mit jelent, ha egy lány rájuk néz, illetve hogyan kell tisztelettel bánni valakivel, mik a határok. Sőt arról is, mi a törvényes. Sokan nem tudják, de engedély nélkül intim képeket megosztani valakiről bűncselekmény. Sokszor sem az áldozat, sem az elkövető nem ismeri fel, hogy egy kattintással milyen visszavonhatatlan károkat lehet okozni.

Miért különítik el és hangsúlyozzák ki külön az online erőszakot?

A bántalmazást az online lehetőségek tovább erősítik, illetve új teret nyitnak hozzá. A bántalmazó több fronton is támadhat, több forrásból információt gyűjthet az áldozatáról és az online jelenlét miatt elérhetőbb a számára. Ahhoz, hogy valaki erőszakosan viselkedjen, ma már nem kell egy helyen lennie az áldozatával. Ahogy említettem, a gyerekek reakciója nagyon fontos, életmentő is lehet, hiszen öngyilkossághoz is vezethet, például az intim képek megosztása vagy általában az online erőszak. Amikor több ember tanúja a történéseknek, akkor előfordul, hogy egymásra várnak, ezért nem reagálnak. Ez ahhoz vezet, hogy végül senki nem tesz semmit, ami megerősíti a zaklató viselkedést, így az újra előfordulhat egy adott közösségben, illetve normalizálódhat. El szoktuk mondani, hogy érdemes lépni, mert általában akkor a többiek is felbátorodnak, és csatlakoznak az illető tiltakozóhoz. Az áldozat pedig egy ilyen helyzetben nagyon magányosnak érzi magát és rengeteget jelent számára a tudat, hogy van, aki mellette áll. Ez valóban életet is menthet.

 

Ajánlott linkek

nane.hu/onlineeroszak

nane.hu/onlineeroszak/segitseget-kerek/

 

 

Nyitókép: Savannah Dematteo, Pexels

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × 5 =

hirdetés