Miben rejlik a „Kelfeljancsik” ereje? Terítéken lelkünk immunrendszere, a reziliencia

Mindannyiunk környezetében akadnak emberek, akiket látszólag leküzdhetetlen feladatok elé állít az élet, mégis helytállnak. Őket a tudomány reziliens személyiségnek nevezi. Lelkünk immunrendszere a reziliencia, az a képességünk, amelynek segítségével helytállunk a nehéz, traumatikus helyzetekben. A reziliencia a kiegyensúlyozott lelkiállapot visszanyerésének képessége, amelynek köszönhetően sikeresen alkalmazkodhatunk a kihívásokhoz, próbatételekhez. Úgy is tekinthetünk erre a képességre, mint önmagunk újraszerveződésére. Egy képletes hasonlattal élve, a reziliens személyiség olyan, akár a Keljfeljancsi. Ez a kis figura, akárhányszor döntjük is el, mindig visszaáll a nyugalmi helyzetbe.

A korai kötődéselmélet atyja John Bowlby felfedezte, hogy az általa vizsgált súlyos traumákat átélt kisgyerekek egy része nem produkálta a trauma következményeként természetes patológikus viselkedési formákat, hanem képesek voltak megfelelő kötődés kialakítására, és be tudtak illeszkedni a közösségbe. Ez ellentmondott annak a nézetnek, mely szerint azok a gyerekek, akik nem kaptak a gondozóiktól elegendő szeretetet és biztonságérzetet adó gondoskodást, a későbbiek során nagyon nehezen vagy egyáltalán nem voltak képesek kiegyensúlyozott életvitelre.
Ez az ellentmondás irányította a figyelmet a reziliencia mögött működő mechanizmusok vizsgálatára.

Mi az oka annak, hogy vannak, akik bármilyen mélyre kerülve kilábalnak a nehézségekből, míg mások számára ez a lehetőség elképzelhetetlen? Mit tud a reziliens személy, amit a többiek nem? Milyen társas és pszichológiai mintázatai vannak a lelkileg erős személyiségnek, aki sikeresen alkalmazza a reziliens viselkedést? Ennek a viselkedésnek hol van a felső határa egyénenként? Hogyan lehetséges, hogy vannak, akik extrém körülmények között is helyt tudnak állni?

A szakértő véleménye szerint nem cél a nehézségek teljes mértékű elhárítása, mert akár inspiráló hatással is lehetnek a feladat megoldásához, de a súlyos tragédiák pusztító hatással lehetnek az egyén fizikai és mentális egészségére is. A stressz bizonyos határig minden élőlény sajátja, még ha ez a határ egyénenként jelentősen el is térhet. A lélekben erős személy sem terhelhető a végtelenségig.

A rezilienciára jó példa az olyan gyermekek esete, akik bántalmazó környezetben és/vagy nélkülözésben nőttek fel, de a tehetségüknek és a szerencséjüknek köszönhetően patronáló szervezet vagy tanár vette őket a szárnyai alá és tudtak élni a lehetőséggel. A sikeres alkalmazkodás képessége ezeknél a gyerekeknél egy biztonságot nyújtó kapcsolat talaján szökkent szárba. Ennek köszönhetően nem a szüleik életútját követték, hanem sikeres karriert építettek. Jó példa erre Horváth József rákkutató, aki a biológia tanára biztatására fordult a genetika felé.

Ann Master professzor a rezilienciakutatás egyik neves szakértője, évtizedekig vizsgálta az elsőre teljesen érthetetlen csodaszámba menő életutak összefüggéseit. A közös pont minden esetben megegyezett: minden gyermek életében volt legalább egy olyan ember, aki hitt bennük és szerette őket. Ennek köszönhetően a kifejezetten nehéz körülményeik ellenére sikerült szép karriert építeniük, pedig a családi körülményeik ezt alapból nem tették volna lehetővé.

Fontos tudni, hogy lelkileg erősnek lenni nem azt jelenti, hogy nagy stressz hatása alatt valaki mennyire tud enni, aludni, odafigyelni a munkájára. Egy érzelmileg elzárkózó gyermek kívülről úgy tetszik, jobban viseli a stresszhelyzetet, mint az, aki kimutatja az érzelmeit. Az a kisgyerek, aki idegenek között az édesanyja nélkül is látszólag zavartalanul eszik, iszik, játszik vélhetően nincs jó lelkiállapotban. A nyugalma csak látszólagos, mert az agya sikerrel védekezik a fájó érzések ellen, ez pedig akadályozza a reziliencia kialakulását, amihez szükség van arra, hogy a bánatot is megéljük.

A kellő rugalmassággal, rezilienciával rendelkező egyén rugalmasan kezeli a stresszhatásokat. Képes érzelmileg befogadni és feldolgozni azokat. Átmenetileg mindez kibillenti az egyensúlyából, de belső érzelmi tartalékai felhasználásával vissza tudja nyerni az egyensúlyi állapotát. A sérelmek elviselése és a teherbírás is a reziliencia része.

Ha van olyan biztonságot nyújtó kapcsolat az életünkben, amiből táplálkozhatunk, és amiben teljes elfogadásban lehetünk, ez védettséget ad a külső támadások ellen. Egyszerűen csak tudjuk, bármi is történjen, szerethetők vagyunk, és ezt nem tudja lerombolni semmilyen erő. Ezen a pajzson keletkezhet ugyan néhány repedés vagy sérülés, de a Keljfeljancsit nem lehet ledönteni a lábáról.

A lélek ereje az érzelmi önállósággal is összefügg, amelynek az alapjait szintén gyermekkorunkban rakja le a környezetünk. A jó hír az, hogy a reziliencia fejleszthető képesség akár tréning formájában is éppen úgy, ahogyan a fizikai erőnlét. Test és lélek edzést kíván, erős fizikai testben a lélek ereje is könnyebben fejlődik.

Szerző: Katona Andrea 

Webajánló: soultherapy.hu

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

8 − négy =

hirdetés