A férfiak általában az anyagiak miatt feszültek, a nők a házimunkába fáradnak bele. Burnout szindróma, azaz kiégés az otthonunkban. Tippek megelőzéshez
A fokozott érzelmi megterheléssel járó munkavégzés, a túlterheltség, az anyagi megbecsülés és a pozitív visszajelezések hiánya sajnos gyakran vezet kiégéshez. Bár a burnout jellemzően a munkavégzéshez, és elsősorban a segítő foglalkozásokhoz köthető, tüneteit otthon is megfigyelhetjük.
Amikor otthonunkon dolgozunk, ugyanúgy saját energiáinkkal gazdálkodunk, mint amikor a munkahelyi feladatainkat végezzük. Igyekszünk minél jobban megfelelni a (külső és belső) elvárásoknak, folyamatosan alkalmazkodunk, próbálunk kedvesek és elfogadók lenni, családtagjainkért a lehető legtöbbet megtenni, feladatainkat és magunkat ellátni, mindenért felelősséget vállalni. Ez a sok-sok minden ugyanúgy fokozott érzelmi megterheléssel jár, mint az, amit alkalmazottként teszünk nap mint nap.
Nagyon szép a családért és otthonért végzett munka, de ez is terheli a lelket. A férfiak általában az anyagiak miatt feszültek, a nők a házimunkába fáradnak bele.
A kezdeti lelkesedés, a sok munka, amit otthonunkért teszünk – szinte erőn felül, reggeltől estig -, hosszútávon nem vállalható, ezt be kell látni. Egy háztartás, és az életünk, amit benne élünk, mindig adni fog elfoglaltságot, de be kell tartani néhány szabályt ahhoz, hogy egészségesen működhessen.
Az otthoni kiégés megelőzéséhez és kezeléséhez elég néhány apró szokás, változtatás, de ha ezekre figyelünk, az hozzásegíthet bennünket egy kiegyensúlyozott, feszültségmentes otthonléthez.
· Becsüljük meg magunkat, legyünk büszkék arra, amit teszünk! A legtöbb (házi)munka láthatatlan, de mégis sokat jelent, mert ezektől válik egy otthon rendezetté, esztétikussá, praktikussá, élhetővé.
· Értékeljük társunk, családtagjaink otthoni munkáját, bármilyen egyszerű és hétköznapi is, mert amíg észrevesszük és megköszönjük, addig szívesen végzik! Mondjunk minél több dicséretet!
· Az elvégzett munkát időnként jutalmazzuk valami olyannal, ami fontos számunkra! Tartsunk néha szünnapot (megvár a mosatlan, vagy a fűnyírás); ha épp szép az idő, válasszuk a sétát a porszívózás helyett; üljünk le egy kávéval és kedvenc könyvünkkel, ha fárasztó és nehéz nap van mögöttünk! Ilyenkor tudatosítsuk is magunkban: ez most jutalom, mert végére jártunk a feladatunknak/feladatainknak!
· Ha valamivel nem végeztünk, ne ostorozzuk magunkat! Ne feküdjünk le este lelkiismeret furdalással, elégedetlenül! A napot zárjuk mindig úgy, hogy azt gyűjtjük össze, amit sikerült megtennünk! Érezzük magunkat hasznosnak, és ne agyonhajszoltnak!
· Tervezzünk, csoportosítsunk, hogy az otthoni teendőink nagyjából egyensúlyban legyenek! Ne vállaljuk túl magunkat, és legyünk rugalmasak!
· Kommunikáljuk a velünk együtt élők felé, ha fáradtak vagyunk, vagy valamihez épp nincsen kedvünk. Sokkal jobb egy gyorsan összedobott szendvics ebédre, mint az ingerülten, kedvtelenül elkészített főtt étel. Legyünk őszinték, és bízzunk egymásban!
Az otthonunk kiemelt funkciója, hogy itt lecsendesedhessünk, megpihenhessünk, töltődjünk. Ha hazaérve nem ez történik velünk, hanem éppen az ellenkezője, akkor el fog fogyni minden erőnk, ami majd kihat hangulatunkra, családunk békéjére. Figyeljünk magunkra, egymásra, hogy megmaradjon a tűz, a melegség otthonunkban!
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.