A sikeres élet új fogalma már nem a pénzhez és a hatalomhoz kötődik. A nyugati munkakultúra sajátja a stressz, kiéget, boldogtalanná tesz

A sikeres élet új fogalma már nem a pénzhez és a hatalomhoz kötődik. A harmadik mérce a jóllét, a bölcsesség, a csodák megélése és az adakozás. Ezt az alcímet viseli a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Kezdd újra! című könyv, melyet korunk egyik legsikeresebb médiavállalkozója, Arianna Huffington újságíró és üzletasszony írt.

A könyv a szerző történetén és tapasztalatain keresztül mutatja be korunk munkakultúrájának beteges voltát, a belénk nevelt pénz- és a hatalomimádatot, ami a legkülönfélébb szinteken érvényesül az ún. nyugati kultúrában.

Ha környezetünkben körülnézünk, mi is érzékeljük mindezt – a saját bőrünkön is. Már elképzelni sem nagyon tudjuk, hogyan tudnánk ebben a romboló nagy egészben másként működni.

– Mind több és több különböző korú és foglalkozású ember ismeri fel, hogy az élet több a vállalati ranglétrán való felfelé araszolásnál, hogy többet érnek a szakmai önéletrajzuknál, és elutasítják azt a közkeletű tévhitet, miszerint kiégéssel kell megfizetnünk a siker árát – írja a kötet előszavában Huffington.

Az emberek mindenütt ki vannak éhezve arra, hogy tartalmasabb életet éljenek, értelmes célokat tűzzenek ki maguk elé, több örömben és boldogságban legyen részük, és hogy kevesebb stresszt kelljen elszenvedniük. Az emberek kimerültek és feszültek – tisztában vannak ezzel, mégsem tudnak kikeveredni az örvényből.

Sokakat egy váratlan betegség józanít ki – s amikor a szervezetük összeomlik, amikor az egészségükért, az életükért kell küzdeniük, rádöbbennek, mi az igazán fontos, s hogy ezzel mennyire nem volt összhangban az, ahogy addig éltek és mennyi hiábavaló dologra fecsérelték el az idejüket. Az élet néha küld efféle figyelmeztető jeleket, ami néha veszélyes formát ölt, például szívroham, depresszió, magas vérnyomás és idegesség formájában jelentkezik.

– Hogy mennyire jellemző korunk emberére a kiégettség érzése? A világ sok pontján, ha beütjük a Google-ba, a „miért vagyok” szavakat, mielőtt még begépelhetnénk a következő szót, a Google segítőkészen automatikusan befejezi a gondolatunkat. Az első javaslata: „miért vagyok olyan fáradt”, a második: „miért vagyok mindig fáradt?” A Google-nak sikerült tökéletesen megragadnia a Zeitgeist-et, vagyis a „korszellemet” – írja a szerző.

Én is kipróbáltam a Google-keresést a „miért vagyok mindig”-re az alábbi, beszédes találatokat kaptam.

A technológia fejlődése még inkább megnehezítette, hogy kikapcsoljuk a digitális mobilkütyüinket, feltöltődjünk, és a belső kreativitásunkhoz és bölcsességünkhöz kapcsolódjunk. Pedig az önmagunkban való elmélyülés képessége – vagyis hogy egyedül legyünk önmagunkkal, a saját gondolatainkkal – rendkívül fontos az alkotóképességünk megőrzéséhez.

Eric Baker viselkedéskutató szerint

„Azok az emberek fogják vezetni a világot, akik órákig egy helyben tudnak ülni valamely témára összpontosítva, amelynek végül a szakértőivé válnak, és új dolgokat találnak fel – míg mi, a többiek eszeveszetten és hiábavalóan próbálunk lépést tartani a szöveges üzeneteinkkel, a tweetjeinkkel és más, szakadatlanul ránk zúduló figyelemelterelő és a tevékenységünket állandóan félbeszakító tényezőkkel.”

A technológia csodálatos dolog, de sokféle zajjal és egyéb figyelemelterelő hatással áraszt el minket, amelyek a legalapvetőbb szinten akadályozhatják kreativitásunkat – vagyis ahelyett, hogy felszabadítanak, felemészt, elpusztít minket.

Gondolatok a könyvből

A siker nem mindig azt jelenti, hogy többet dolgozunk, hanem azt, hogy jobban dolgozunk. Akkor tudunk jobban dolgozni, ha kapcsolatban vagyunk a belső bölcsességünkkel, erőnkkel és intuíciónkkal.

Ahhoz, hogy tudjuk, mit is akarunk csinálni az életben, meg kell ismernünk magunkat, és fel kell ismernünk, mi tesz bennünket igazán boldoggá és elégedetté. Nem meglepő, hogy amikor csupán a munkánkkal határozzuk meg magunkat, és ettől a munkától hirtelen megfosztanak minket, elveszettnek és céltalanul sodródónak érezzük magunkat. Többek vagyunk a szakmai önéletrajzunknál!

A nyugati munkakultúrát – amelyet a világ számos pontjára exportáltak – gyakorlatilag a stressz, az alvásmegvonás és a kiégés táplálja. (…) Arra van szükségünk, hogy átgondoljuk, és megváltoztassuk a munkahelyi kultúránkat, miszerint ne dicsérjük, hanem ítéljük el azt a magatartást, ha valaki szünet nélkül robotol és kimerülten lézeng közöttünk. (…) Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megvédjük és tápláljuk emberi tőkénket is.

„Milyen a jó élet?”

– ez a kérdés már az ókori görög filozófusokat is foglalkoztatta. Ám az idők során valahogy megfeledkeztünk ennek a kérdésnek a megválaszolásáról, és figyelmünket csupán arra összpontosítottuk, hogy mennyi pénzt tudunk keresni, milyen nagy házat tudunk venni, és hogy mekkora karriert tudunk befutni. Ezek nagyon is jogos és helyénvaló célok, különös tekintettel arra, hogy a nők még mindig küzdenek azért, hogy társadalmunkban a férfiakkal egyenlő bánásmódban részesüljenek, (…) ám ezek a szempontok távolról sem elegendőek ahhoz, hogy az életünk valóban sikeres legyen.

Ahhoz, hogy olyan életet éljünk, amilyenre vágyunk, és amelyet megérdemlünk – és nem olyat, amellyel jobb híján be kell érjük –, szükségünk van egy Harmadik Mércére is, vagyis a siker egy harmadik „mértékegységére”, amely túllép a pénz és a hatalom kettős mércéjén, és amely a következő négy alappilléren nyugszik: a jólléten, a bölcsességen, a csodán és az adakozáson.

Amikor állandó időéhségben élünk, képtelenek vagyunk arra, hogy megtapasztaljuk és átéljük a Harmadik Mérce egy másik kulcsfontosságú elemét: a csodát – vagyis képtelenek vagyunk gyönyörködni a világegyetem misztériumaiban épp úgy, mint a hétköznapok történéseiben és apró csodáiban.

Ez a könyv abban szeretne segíteni, hogy ne csupán tudjuk, mit kellene tennünk, de meg is tegyük azt. Jómagam nagyon is jól tudom, hogy ez nem mindig megy könnyen. A berögzült szokások megváltoztatása különösen nehéz. És amikor ezek a szokások a kultúránkba mélyen beivódott értékek mentén alakulnak ki, akkor még nehezebb a dolgunk. (…) A lehető leggyakorlatiasabb akarok lenni, e könyvemben sok olyan naponta végezhető gyakorlatot, illetve eszközt és technikát ismertetek, amelyeket könnyen beilleszthetünk az életünkbe. (…) Meg akarok adni minden segítséget ahhoz, hogy a lehető leghamarabb helyreállítsuk a kapcsolatot saját magunkkal, a szeretteinkkel és a közösségünkkel, mert csak így lehet igazán boldog az életünk.

A szerzőről

A görög születésű Arianna Huffington 2005-ben társalapítóként hozta létre a Huffington Post Médiacsoportot, amelynek elnöke és főszerkesztője is volt. Tevékenysége nyomán az évek során a Huffington Post a világ egyik legbefolyásosabb és legfontosabb online hír- és közéleti portálja lett. Később – 2011-ben – Huffington rekordáron értékesítette a médiabirodalmat, de a közelmúltik a cég elnöke és a progresszív digitális újság főszerkesztője maradt.
A neves újságíró és üzletasszony számos sikeres könyv szerzője, valamint két leány édesanyja.

– A The Huffington Post hírportált és blogot 2005-ben alapítottuk, amely a következő két évben hihetetlen fejlődésnek indult. A fényképem felkerült a magazinok címlapjára, a Time magazin beválasztott a listára „a világ 100 legbefolyásosabb embere” közé.
Egy reggel, 2007-ben az otthoni irodám padlóján feküldtem egy vértócsában. Esés közben beütöttem a fejemet az íróasztalom sarkába, felsértettem a szememet, és eltört az arccsontom is. A kimerültségtől és az alváshiány miatt estem össze. (…) A balesetem után fel kellett tennem magamnak a kérdést: „Ilyen a siker?”, „Ilyen életet akartam magamnak?”
A hét minden egyes napján tizennyolc órát dolgoztam annak érdekében, hogy felépítsek egy üzletet, hogy minél jobban kiterjesszem a vállalkozásunkat, és hogy befektetőket nyerjek meg. Ám rá kellett döbbennem, hogy az életem felett elveszítettem az irányítást. A siker hagyományos értelmezése szerint – amely a pénzre és a hatalomra összpontosít – nagyon sikeres voltam. A siker egészséges meghatározása szempontjából azonban nem éltem sikeres életet. Tudtam, hogy gyökeresen meg kell változtatnom az életemet.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.