Tudatosan gyermektelenek. Felkavaró, felszabadító könyv a tabuk ellen

Rácz Laura Rebecca kíméletlenül őszinte könyve nőkről, férfiakról és párokról szól, akik tudatosan gyermek nélkül szeretnék élni az életüket. Childfree – ahogyan Magyarországon még senki nem mert beszélni róla.

Melyek a tudatosan vállalt gyermektelen életforma valós okai? Milyen út vezet az életre szóló döntéshez? Milyen bántások érik – akár családon belül is – a tudatosan gyermekteleneket? Közel 900 visszajelzésből, 23 mélyinterjúból és szakértői megszólalásokból áll össze a kötet, amelyben az érintettek „nem mondhatták el senkinek, így hát elmondják most mindenkinek” életük legfontosabb döntését. Átfogó és nagyon őszinte képet kapunk a tudatosan vállalt gyermektelenség okairól, hátteréről, a családi viszonyokról, a döntés következményeiről és a nehézségekről, továbbá azokról az előítéletekről és diszkriminációról, amelyekben emiatt részük van a nőknek és férfiaknak – a stigmáról, amit a társadalom sokukra rásüt.

Ez az írás nem(csak) a gyerekvállalásról szól: rengeteg égető társadalmi kérdés, tabu, egyéni és szociális probléma, transzgenerációs elakadás, közéleti jelenség kerül benne felszínre, ami miatt több jelentésrétege is létezik.

A kötet minden olyan nőnek és férfinak szól:
– aki nem akar gyereket,
– akit ért emiatt bántás, hátrányos megkülönböztetés,
– aki akar(t) gyereket, de mentális vagy egyéb ok miatt tudatosan lemondott a szülővé válásról – a leendő gyermek és saját maga érdekében,
– akinek van gyereke, de valójában sosem akart szülő lenni,
– aki még nem döntötte el, hogy szeretne-e,
– akit érdekel a tudatosan vállalt gyermektelenség lélektani háttere
– aki nagyon szeretne gyereket,
– akinek van gyereke, de kíváncsi a „másik” oldalra is,
– aki szívesen olvas személyes történeteket, a szokásostól eltérő életutakat,
– aki egyszerűen kíváncsi arra, hogy kik és milyenek a tudatosan gyermektelenek

– Ez a könyv nem akar meggyőzni senkit semmiről. Csupán feltár, megmutat, elgondolkodtat. Közelebb hoz távolinak tűnő, ismeretlen, de nagyon is létező jelenségeket. Tudatosan gyermektelen nők mindig is voltak és lesznek is. A különbség, remélem, annyi, hogy végre egyszer elérünk oda, hogy nem lesz ez szégyellni való, nem lesz többé tabu, és nem mondja majd azt senki sem: erről nem illik beszélni. Nem vagyok a gyermektelenség szószólója vagy élharcosa. Ez nem egy mozgalom. Nem foglalok állást egyik „oldal” mellett sem, csupán szeretném megmutatni, hogy létezik ilyen is, és annak örülnék, ha ezt elfogadnák az emberek, de nem akarom propagálni sem az egyik, sem a másik életutat, mert ez valóban mindenkinek az egyéni döntése, ami csak rá tartozik. Mint kulturális újságírót érdekel a jelenség és mindaz, ami mögötte van – mint ahogy legalább még egy
tucat másik tabutéma is. Számomra ez a választás szabad – olvasható a szerző előszavában. Tovább idézve Rácz Laura Rebeccát:

„Bízom benne, hogy nem alkotunk ítéletet senki fölött mindaddig, amíg nem ismerjük a körülményeit, és egyáltalán: nem ítélkezünk. Sokféle úton el tud jutni egy nő oda, hogy legyen gyereke és oda is, hogy ne. Gyerekkel is lehet teljes, boldog életet élni és gyerek nélkül is. Egy szülő is lehet jó és értékes ember és egy gyermektelen is. Nem ez számít. Szívből remélem, hogy aki ezt a kötetet elolvassa, megsejt ebből valamit, és nem az alapján ítéli meg embertársait, hogy van-e gyerekük vagy nincs.”

Részletek a könyvből

– Azt mondtad, a gyermekmentes csoportban jól érzed magad. Én olvastam olyan belső posztot, mémet vagy kommentet, amiről nem feltétlenül az jutott az eszembe, hogy ezt milyen aranyos, jámbor lélek írta.

– Igen, ott is van szélsőség, például amikor lárvának meg mindenfélének elhordják a gyerekeket. Szerintem minden csoporton belül vannak, akik nagyon radikálisan gondolkodnak bizonyos dolgokról. Engem ez nem zavar, nem foglalkozom vele. Lehet, hogy az illető frusztrált vagy valamilyen lelki terhet cipel, és emiatt fogalmazza meg
a véleményét ennyire agresszíven. Viszont a legtöbb ember nagyon normálisan gondolkodik, hasonlóan, mint én, hála istennek ebből van a legtöbb a zárt csoporton belül. (Az interjúalany egy Facebook csoportra utal, a szerk.)

***

– Az anyagiakon túl, szerinted mi lehet még, amit gyerekvállalásnál figyelembe kéne venni?

– Önismeret. Nemrég olvastam egy zseniális könyvet, az a címe, hogy Szeretettel sebezve. A különböző szülőtípusokat elemzik benne: van mérgező, barátkozó, borostyán, jéghegy szülő, stb. A szerző leírja, hogy ezek a szülőtípusok milyen károkat tudnak okozni a gyerekeikben. Nagyon fontosnak tartanám, hogy az emberek olvassanak ilyen könyveket, legyenek tudatosak és a rossz mintákat ne adják át a gyerekeiknek, ne mérgezzék őket. És most, hogy erről beszélgetünk, eszembe jutott: a legfontosabb indokom igazából az, hogy iszonyatosan félek attól, hogy betegen fog születni. Nekem ott lenne végem.

– Hogy a gyerek beteg lenne?

– Igen, tartósan beteg. Fogyatékos vagy otthoni ápolásra szoruló. Azt nem bírnám feldolgozni.

– Ez a legfőbb félelmed?

– Ettől olyan szinten rettegek, hogy elmondani nem tudom. Ráadásul úgy, hogy Magyarország ezekre a gyerekekre nincs berendezkedve semmilyen tekintetben, hiányzik a megfelelő támogatás (…).

***

Ha valaki beismeri, hogy nem alkalmas a gyereknevelésre, mint én, az szerintem hatalmas dolog. Ez nem önzőség. Szerintem pont az az önzetlenség, hogy valaki ezt bevallja, és tudatosan nem akarja egy embernek az életét tönkretenni. Rendelkezik annyi önismerettel, hogy nem vállal be csak azért egy gyereket, mert „nő vagyok, nekem
ez a kötelességem”. Óriási dolog, ha valaki ezt felismeri önmagában. Szerintem az is önző, aki gyereket vállal. Mert miért vállal az ember gyereket? Hogy a párját boldoggá tegye? Akarják azt a boldogságot érezni, ami a gyerekvállalással jár. Meg egyébként is, miért ne lehetne érvényes érv, hogy sejtjük, tudjuk, mivel jár egy gyerek, ez egy 0–24-es szolgálat, főleg az elején, és ezt nem vállaljuk be? Mi a baj azzal, hogyha nekem nem ez az életcélom? Hány olyan szülő van, aki nincs felkészülve arra, hogy valójában mivel jár egy gyerek? Mindenki azt hiszi, hogy megszületik a baba, jaj, de cuki, és ennyi, aztán fél év múlva rájönnek, hogy „én nem is vagyok alkalmas a gyereknevelésre”. És hány pasi van, aki rájön, hogy hoppá, ez mégsem annyira buli, mint amennyire mondták, és lelép, mert tele lesz a töke a gyereksírással, meg a szaros pelenkákkal? Rengeteg szülő akkor jön rá, hogy ő nem is akart gyereket. Nem egy csoportban olvastam olyan kommentet, hogy az illető, bár imádja a gyerekeit, de ha újrakezdhetné az életét, már nem szülne.

Szerintünk

Ütős, nyílt, trendi szóhasználattal élve bevállalós könyv, ami minden bizonyára megosztja majd az embereket, komoly ellenérzéseket válthat ki sokakból, másokra pedig felszabadító hatással lehet. Ennek a kényes, kényelmetlen témának is helye van a közbeszédben; álljunk hozzá optimistán: a könyv elősegítheti a társadalmi elfogadást. (Ha a realitást nézzük, frontokat is nyithat – ha tabukról van szó, ez a tisztulás, a fejlődés útja.) Azokról sem feledkezzünk el persze, akik számára a gyermek nélküli élet nem tudatos döntés kérdése; sok embertársunknak betegség vagy társtalanság miatt nem születhet gyermeke… Számukra ez a könyv különösen felkavaró olvasmány lehet. A kötet elgondolkodtató történeteket, véleményeket vonultat fel, és tényleg kíméletlenül őszinte; önreflexióra készteti a szülőket is, azokat is, akik gyermekvállalás előtt állnak. 

A szerzőről

Rácz Laura Rebecca kulturális újságíró, a Közelítő – Közelről nem is ijesztő blog alapítója. Diplomáját az ELTE jogi karán szerezte, majd újságírói tanulmányait a Komlósi Oktatási Stúdióban folytatta. Első nagy társadalmi projektjének ez a könyv a gyümölcse. Cikkei saját blogján kívül a WMN-en, a ContextUson és a BorPortrén olvashatók. Versei, novellái jelentek meg magazinokban, antológiákban. Nagy étvágyú kultúrafogyasztó, szenvedélyes utazó.

A kötet a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg.

Nyitókép: Airam Dato-on/Pexels

Korábbi cikkünk a témában

Szépítők Magazin

2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.