Lelkek szobrászai: pedagógusok. 10+ fontos érték, amit szülőként leginkább tisztelünk bennük
Június első vasárnapja a pedagógusoké, tágabb értelemben a köznevelésben és a felsőoktatásban dolgozóké. A pedagógus elnevezés az ógörög paidagogosz szóból származik, jelentése: gyermekvezető.
Összetett feladat a pedagógusoké, az első és a legfontosabb ezek közül gyermekeink oktatása, nevelése. Bár ez utóbbi feladat az utóbbi években egyre inkább háttérbe szorult. (Nemcsak a túlterheltség, a hangsúlyossá vált, kötelező adminisztrációs munka miatt.) Korunkban a pedagógus nevelési és fegyelmezési szabadsága addig terjed, amíg az nem sérti a gyermek emberi méltóságát és személyiségi jogait, és ez teljesen rendben van. A gyerekek is sokat változtak a gyorsan változó világgal. Nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt a nevelő munkában.
Összegyűjtöttünk 10+ fontos értéket, amit szülőként leginkább keresünk és tisztelünk egy pedagógusban.
1. Jó az emberismerete, éberen figyel
A jó pedagógus nem egy homogén csoportként tekint az osztályra, hanem figyelembe veszi a különbözőségeket, az egyéni személyiségjegyeket, a gyermek mögött a családi hátteret is (szociálisan érzékeny). Figyelme éber, észreveszi, ha egy diák visszahúzódóbb, csendesebb, képes a diákjaival bizalmi légkört teremteni. Tudja, mikor kell egy kicsit jobban ösztönözni a gyerekeket, és mikor van szükség türelemre. Ítélkezés- és indulatmentesen kezeli az elakadásokat.
2. Hiteles
Szülőként azt az embert tiszteljük a katedrán, aki nemcsak beszél az értékekről, hanem meg is éli azokat. Hiteles az a pedagógus, aki belátja, ha hibázott, akinek a szavai és a tettei összhangban vannak (nem álszent, nem képmutató).
3. Következetes
Bár a mai gyerekek sokkal fesztelenebbül, szabadabban viselkednek az iskolában, mint a szüleik, nagyszüleik stb. idejében, szükségük van határokra, határkijelölésre. Az a tanár, aki igazságos, kiszámítható szabályokat állít fel és azokat következetesen be is tartatja, nemcsak szabályokkal tűzdelt sorvezetőt (normákat), hanem biztonságérzetet, egyfajta erkölcsi alapot is ad a tanulóknak. (Fontos kitétel, hogy a szülő nevel, és csak jó alapokra lehet jól építeni.)
4. Empatikus
Fontos a tudásszomj, a teljesítmény, de még fontosabb, hogy a gyerekek ne szorongva, gyomorgörccsel lépjenek be a tanterembe. Az a pedagógus, aki képes meghallgatni a gyerek apró-cseprő problémáit, olyan érzelmi védőhálót ad, ami a tanulást is segíti. (A jó pedagógus diszkrét, a gyermek bizalmával nem él vissza!)
5. Lelkes, inspiráló
Csodálatos, amikor egy pedagógus évtizedek múltán is lelkesen tanít. A szenvedély ragadós, így lehet a tudásvágyat, az érdeklődést felébreszteni a gyerekekben! A pedagógus hivatás nemcsak a tanteremben ad komoly kihívásokat: a tanárok kollégákkal, szülőkkel, szakemberekkel is kapcsolatban állnak, nehézségek minden szinten adódhatnak. Elvárás, hogy a munkájukat a hatályos jogszabályok szerint végezzék, s jó, ha az oktatási rendszer nemcsak gyerek-, de pedagógusbarát is… A burn out – kiégés – a pedagógusokat is sújtja, fontos, hogy a mentális jóllétükre, egészségükre figyeljenek!
6. Partnerként kezelik a szülőket
Ideális, ha a pedagógusok a szülőkben nem ellenfelet, hanem szövetségest látnak. Csodálatos, ha a pedagógusokkal nyíltan, kölcsönös tisztelettel lehet beszélni a problémákról szülőként. (Feltételezve, hogy maguk a szülők is jó partnerek.) Ha baj van, nem a hibáztatás, a felelőskeresés visz előre, hanem az, ha közösen keresnek megoldást a gyermek érdekében. (A folyamatba iskolában dolgozó szakemberek – iskolapszichológusok, szociális segítők, fejlesztő- és gyógypedagógusok – is bevonhatók. Jó, ha egy pedagógus belátja, egymaga nem tud mindent megoldani, a szakmai kompetenciái végesek.)
7. Humoros, kreatív
Talán a humor a legjobb feszültségoldó és pedagógiai eszköz. Egy jól időzített poén, egy kis önirónia átlendíti az osztályt a legnehezebb napokon. A nevettetés emberközelivé teszi a tanárt, és oldja a nehezebb tananyag, az „utálatosabb” tantárgy okozta feszültséget a gyerekekben. A kreativitás legalább ennyire értékes tanári készség.
8. Elfogadó, nem előítéletes
Minden gyerek más háttérrel, más képességekkel és más tempóval érkezik az iskolába. Szülőként hálásak vagyunk, ha a pedagógus nem skatulyázza be a gyereket az első rosszabb érdemjegyek vagy egy nehezebb időszak után, hanem esélyt ad neki a megújulásra, és elfogadja őt a saját egyediségében. (Ahogy a szülő, úgy a pedagógus is tekintélyszemély a gyerekek számára, és sajnos nemcsak diáktárs, hanem tanár is lehet bántalmazó, azaz bully.)
9. Jól kezeli a konfliktusokat
Az iskolában óhatatlanul előfordulnak a gyerekek között veszekedések, csúfolódások, kiközösítések. A jó pedagógus nem söpri a szőnyeg alá ezeket a problémákat, és nem reflexből büntet, hanem megtanítja a gyerekeket vitatkozni, bocsánatot kérni és meghallgatni a másik felet. A jó pedagógus folyamatosan csiszolja a szemléletét, képes az önreflexióra és nyitott az önfejlesztésre.
10. Derűlátó
Nehéz időszak van a tanítók, tanárok mögött is, egyre kevesebben tartják álomhivatásnak a pedagóguspályát; sokat vesztett a presztízséből. A pedagógus hivatás alapja a jövőbe, a felnövő nemzedékbe fektetett bizalom. Óriási dolog, ha egy pedagógus küldetéstudattal és optimizmussal képes kiállni nap mint nap a katedrára!
Szülőként pontosan tudjuk, hogy a gyermekeinkkel foglalkozó pedagógusok közül kiknek tartozunk hálával és köszönettel. Lehet, hogy nem minden tanárral szemben érezzük ezt, de néhány pedagógus is elég, aki a gyermekünknek képes szárnyakat adni.
Hála és köszönet azoknak, akik jól látják a gyermekünket, akik ösztönzik, akik az egyediségüket és az igyekezetüket értékelik, akik a tehetségüket segítenek kibontani, s nem utolsó sorban figyelnek az érzékenységükre, a sérülékeny lelkükre is.
Füle Lajos: Pedagógus
Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.
Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s – bár tán nem érzi –
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!
Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
„LÉLEK SZOBRÁSZA”:
PEDAGÓGUS?!
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az Életszépítők Magazint (eletszepitok.hu) 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom iskolai környezetben. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagjaként szakmai érdeklődésem elsősorban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály témaköreihez kötődik.
