Korai életélmények, érző magzatok. Az anyaméhben töltött időszak sem múlik el nyomtalanul
Mára már tudományos kutatások bizonyítják, hogy a méhen belüli létünk és a születésünk körülményei nagymértékben befolyásolják későbbi egészségi és pszichés állapotunkat, mi több egész életünk alakulását.
Már tudjuk, hogy a magzatok észlelik a körülöttük zajló eseményeket, reagálnak az őket ért ingerekre, kommunikációra képesek és emlékeznek mindarra, ami a fogantatásuk pillanatától történt velük. Ezek az emlékek nem képként értendőek, hanem testérzetként, érzelmi lenyomatként, érzésmintázatként. Többek között ezekkel a témákkal is foglalkozik Franz Renggli svájci pszichoterapeuta Aranykapu az életbe című, rendkívül olvasmányos könyve.
Egy túlsúlyos anya az orvosa tanácsai ellenére a várandóssága ideje alatt sem változtatott étkezési szokásain, továbbra is rengeteget evett. A magzat döbbenetes módon teljesen hasonlóan viselkedett, mint az anya és intenzív orális aktivitást mutatott. Rendszeresen tátogott, öklével dörzsölgette a száját és hatalmas magzatvíz-mennyiségeket nyelt le.
Egy másik anya súlyos szorongásos tünetekkel került az orvosok látókörébe. Aggodalma, félelme hátterében az állt, hogy korábban volt már egy vetélése. Magzata az ultrahangos vizsgálatnál maga elé emelte karjait és felhúzta lábait, szó szerint megpróbált elbújni, elrejtőzni a kíváncsiskodó tekintetek elől. Mindezek a megfigyelések egyértelműen igazolják, hogy a babák viselkedése és lelkiállapota az anya viselkedését és lelkiállapotát követi, vagyis tükrözik, ahogy az anya megéli a várandósságot.
Egy egymást szerető, azt minden gesztussal, metakommunikációs eszközzel is kifejező pár ikreket várt. A várandósság alatt végig azt lehetett megfigyelni, hogy az aktívabb baba újra meg újra megpróbálja felvenni a kapcsolatot a passzívabb ikertestvérével, miközben a kezét nyújtogatja felé a magzatburkon keresztül. Idővel a passzívabb baba az ikertestvére felé fordult, és finoman megsimogatták egymást. Megszületésük után, mikor már tudtak járni, az lett a kedvenc játékuk, hogy egy függöny két oldalán állva simogatják egymást, nagyokat kacagva.
Egészen másképpen viselkedtek azok az ikrek, akiknek a szülei mély válságban voltak, mikor ők megfogantak. Az anyának még az is megfordult a fejében, hogy elveteti őket. Amikor ezek a növekvő ikrek egymáshoz értek az anya hasában, hevesen hadonásztak egymás felé. Megszületésük után is ellenségesek voltak egymással, folyton veszekedtek, durván kiragadták egymás kezéből a játékokat.
A magzatvíz vizsgálatot, vagyis amniocentézist hasfalon keresztül egy nagy tű segítségével végzik. Az ilyen vizsgálton áteső babák szinte kővé szoktak dermedni a félelemtől és a sokktól. Ezt az állapotot az bizonyítja, hogy először szélsőségesen magasra szökik a szívfrekvenciájuk, majd hirtelen teljesen lecsökken. A vizsgálatot követően sokszor napkora teljesen felborul a légzésük ritmusa is. A „légzést” ebben az esetben oly módon kell érteni, hogy a babák a magzatvizet a tüdejükbe engedik, majd kinyomják, így készülnek fel ugyanis a későbbi, valós levegővételekre.
Egy örökbefogadásra váró két hónapos babának súlyos bőrkiütései és az életét is veszélyeztető légzési problémái voltak, mikor a kórházban dolgozó pszichoanalitikus kézbe vette őt és elmesélte neki, hogy a szülőanyja azért mondott le róla, mert nem tudta volna úgy felnevelni, ahogy szerette volna. Elmesélte neki, hogy már keresik az örökbefogadó szüleit, akikkel nagyon jól fogja magát érezni. A légzésével kapcsolatosan is mesélt a kisfiúnak. Elmondta, hogy valószínűleg azért nem szeretne tovább lélegezni, mert abban reménykedik, hogy újra visszatér az az állapot, amikor még a szülőanya hasában volt, és amikor még együtt voltak. Elmagyarázta a babának, hogy azért választották szét őket, mert megnőtt és elkezdett önállóan lélegezni, és hogy akkor sem térne vissza a korábbi állapot, ha ő nem lélegezne többé. Ahogy erről mesélt a pszichoanalitikus, a kisfiú elkezdte rendesen venni a levegőt – akkor és ott elhatározta, hogy folytatja az életet.
Terápiába járó felnőtteknél is számtalan történet, történés merül fel, ami egészen a magzatkorig nyúlik vissza.
Egy megtört, mélyen szomorú nő azzal a problémával fordult pszichológushoz, hogy addigi életében, minden igyekezete ellenére sem sikerül társat találnia. A terápia során kiderült, hogy az édesanyja olyan súlyos állapotba került a szülése után, hogy napokig nem tudott vele, a gyermekével kapcsolatot teremteni. Így ő babaként magányosan és elhagyatottan sírt naphosszat a többi csecsemő között. Megelevenedett a régi történet, és vele együtt megelevenedtek a kétségbeesés, a magány és a düh érzései is, amelyeket az akkori csecsemő élt át. Miután felnőtté cseperedett, továbbhordozta őket testének sejtjeiben, és ez az „őstörés” okozhatott törést későbbi kapcsolataiban is.
A gyermek megléte szembesít saját árnyékunkkal bennünket. Újraéleszti valamennyi korai sérülésünket és traumánkat.
Ha egy nő gyermeket vár és minél jobban szeretne gondoskodni a kisbabájáról, akkor fontos a saját érzéseire, benyomásaira hagyatkoznia és minél előbb – akár már a várandósság tervezése során – segítő technikák után néznie. Azt a módszert kell megkeresnie és kiválasztania, ami szerinte neki a legjobban segíthet, és amiben bízni tud. Lehet ez belső gyermek munka, EFT, kranio-szakrális terápia, pszichoterápia és még sok egyéb technika. Komoly és súlyos felismerés, hogy anyánk és apánk nem voltak rossz szülők attól, hogy valamilyen traumát szenvedtünk el a várandósság alatt. Senkit nem lehet okolni egy korábbi, családi traumáért, de kézbe kell venni ezeket. Főleg amikor már tudjuk, hogy valamilyen módon hátráltatnak bennünket.
Humán és természettudományos érdeklődésem ellenére közgazdász lettem, ezáltal hosszú időre elmenekülhettem a kiszámíthatatlan érzelmek, érzések világa elől, a „kiszámíthatóságok” közé. Az önismereti munka által azonban megérkeztem abba a világba, ahol új hivatás is várt. Alternatív gyógymódok sokaságát ismertem és tanultam meg, elsajátítottam többfajta masszázstechnikát, stressz- és félelemoldó, valamint pszichés elakadásban segítő módszert. Meddőség, stressz, pánik – leginkább ezzel keresnek meg a hozzám fordulók. Dúlaként rendszeresen dolgozom babavágyókkal és várandósokkal is.
