Te kire haragszol? A legtöbb családi veszekedés tárgya a pénz, a részrehajlás és az adott rokon partnere iránti ellenszenv

A harag olyan sav, amely több kárt okoz az edénynek, amiben tárolják, mint bárminek, amire ráömlik. (Mark Twain)

Bizonyára neked is van olyan ismerősöd, aki magáról azt állítja, hogy nem haragtartó. Esetleg ezt gondolod magadról te is. Mit jelent az, hogy nem tartod a haragot? Nyilván azt, hogy szóba állsz azzal, aki megszégyenített, megbántott, becsapott stb., nem forralsz bosszút ellene, nem tartasz be neki, nem mószerolod a háta mögött… Ez azonban nem feltétlenül jelent egyet a megbékéléssel; sokan azért nem tartják a haragot látványosan, mert nincs hozzá bátorságuk, energiájuk, kedvük, ám a negatív érzések tombolnak bennük, csak igyekeznek elnyomni, kozmetikázni. A problémákat nem az okozza állítólag, hogy haragszunk, hanem az, ahogy ekkor viselkedünk, amit ekkor teszünk.  A harag természetes reakció. 

Arisztotelész szerint:

„Bárki haragra lobbanhat – ez nem nehéz. De a megfelelő emberre haragudni, a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő cél érdekében és megfelelő módon – erre már nem mindenki képes, mert ez nem könnyű.”

Egy 2010-es tanulmány szerint Nagy-Britanniában közel 20 millió olyan ember él, aki úgy összeveszett valamelyik családtagjával, hogy azóta sincsenek beszélőviszonyban. Legtöbbjük az édesanyját (!) okolta a konfliktusért, és tízből nyolc ember szerint a család női tagja kezdte a perpatvart. A megkérdezettek ötöde számolt be arról, hogy egy családtagja úgy halt meg, hogy nem békültek ki. 

A legtöbb családi veszekedés tárgya a pénz, a részrehajlás és az adott rokon partnere iránti ellenszenv. A családtagok egymás iránti neheztelése gyakran egy feldolgozatlan gyermekkori sérelem következménye: az igazságtalanság érzése, a testvérek közötti rivalizálás, a féltékenység és veszteségérzés. Ezek befolyásolhatják a felnőttkori viselkedést is. Ha annak idején nem sikerült a romboló érzéseket feldolgozni, elfojtva tovább munkálnak, míg végül valamilyen esemény értethetetlenül erős reakciót vált ki a sértett félből. A harag persze nemcsak a családokat érinti, gyakran megmutatkozik a munkahelyeken is. Erős stresszhatást jelent, a legtöbb helyen mégsem fordítanak rá kellő figyelmet azok, akiknek lenne ráhatásuk, de az sem ritka, hogy épp a felettes(ek) mérgezik érzelmileg a munkavállalókat.

Akár családtagra, akár barátra, munkatársra, főnökre vagy idegenre irányul a harag, a folyamat ugyanaz: valaki megsérti az érzéseidet azzal, hogy akadályozza a szükségleteid kielégítését, rombolja a tulajdonodat vagy az önbizalmadat.

Haragot mindenki átél; optimális esetben nem tart sokáig, legalábbis nem határoz meg éveket, akár egy fél életet. Aki folyton mérges, haragos, aki indokolatlanul gyorsan és gyakran kerül ilyen állapotba, annak érdemes felgöngyölítenie a hevesség mögött húzódó okokat! 

Mit tehetsz?

Ne reagálj azonnal kényes helyzetekben! Ne vágj rögtön vissza, ha kritika, sérelem ér! Szinte biztos, hogy nem a megfelelő módon reagálsz. Ne dramatizáld a helyzetet, próbálj higgadt maradni! 

A harag asszertív kezelése azt jelenti, hogy megtanulod:

esetenként legjobb egyáltalán nem reagálni. Amikor valakivel problémád támad, annak gyakran semmi köze a személyedhez, csak az illető azt akarja, hogy reagálj és akkor elégedett, ha mérgesnek vagy idegesnek lát. 

Ne izgulj minden csekélység miatt! 

Ha túlterhelt vagy, állíts fel fontossági sorrendet! Szelektálj!

Ne húzd magadra azokat a problémákat, kellemetlenségeket, amelyek ellen semmit sem tehetsz! 

Törődj magaddal! Szánj elég időt kellemes tevékenységekre, és aludj eleget!

Döntsd el, hogy az adott személy vagy helyzet megérdemli-e, hogy felhúzd magad rajta. Ne vegyél mindent a szívedre!

Ha indokolt a haragod, cselekedj, de józan fejjel!

Ha a harag irányíthatatlanná válik, és nem talál megfelelő utat magának, pusztító dühkitöréssé fajulhat, de önsorsrontásban – függőségekben, depresszióban – is leképeződhet. A ki nem fejezett harag is utat tör magának, olykor úgy, hogy az illető folyton másokat bírál és az élet szinte minden területéhez cinikusan áll hozzá…

+ 1 tipp: olvass néha Facebook kommenteket, látni fogod, mennyire meghatározó érzés manapság a harag, az agresszió… A jó hír, hogy van más választás. Rajtad áll, mire fordítasz energiát.

Könyvajánló

Pozitív gondolkodás – hogyan legyünk optimisták?

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + 20 =

hirdetés