Ne azt nézd, mit mond, hanem hogy ki mondja! Mit tehetsz, ha nem értékelnek?

Az öndicséret ritkán szimpatikus, még akkor sem, ha éppenséggel jogos. A másik véglet, amikor valaki külső visszajelzések nélkül képtelen reálisan megítélni a saját teljesítményét, önmagát. Megerősítésekre, kapaszkodókra van szüksége, s keresi is ezeket az alkalmakat.

Adhatunk-e bárkinek a véleményére? Lehet-e egy-egy dicséret vagy rosszul tálalt kritika objektív mérce? Aligha, hisz mindenki a saját szűrőjén keresztül látja, értelmezi és kommunikálja az adott helyzetet, dolgot. A pozitív visszajelzés könnyen befogadható – ez is lehet túlzó és elfogult -, a bírálat viszont nagy sebet tud ütni, van, hogy egy életet végigkísér. Sok embert azért tudnak mások bántani, mert a pofon elébe mennek, ebben kell változást elérni. Néhány alapszabály:

Kéretlen kritikára ne reagálj!

Ismeretlenektől ne kérj véleményt!

Attól kérhetsz, akinek – saját jó példája okán – lehet adni a szavára, s hiteles számodra emberileg is.

Amikor leértékelnek, leszólnak, gondolj arra, hogy minden durva, bántó véleményben benne van a másik kudarca, sikertelensége, tehetetlensége… Nem szabad, hogy meghatározzon.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × négy =

hirdetés