Ne azt nézd, mit mond, hanem hogy ki mondja! Mit tehetsz, ha nem értékelnek?
Az öndicséret ritkán szimpatikus, még akkor sem, ha éppenséggel jogos. A másik véglet, amikor valaki külső visszajelzések nélkül képtelen reálisan megítélni a saját teljesítményét, önmagát. Megerősítésekre, kapaszkodókra van szüksége, s keresi is ezeket az alkalmakat.
Adhatunk-e bárkinek a véleményére? Lehet-e egy-egy dicséret vagy rosszul tálalt kritika objektív mérce? Aligha, hisz mindenki a saját szűrőjén keresztül látja, értelmezi és kommunikálja az adott helyzetet, dolgot. A pozitív visszajelzés könnyen befogadható – ez is lehet túlzó és elfogult -, a bírálat viszont nagy sebet tud ütni, van, hogy egy életet végigkísér. Sok embert azért tudnak mások bántani, mert a pofon elébe mennek, ebben kell változást elérni. Néhány alapszabály:
Kéretlen kritikára ne reagálj!
Ismeretlenektől ne kérj véleményt!
Attól kérhetsz, akinek – saját jó példája okán – lehet adni a szavára, s hiteles számodra emberileg is.
Amikor leértékelnek, leszólnak, gondolj arra, hogy minden durva, bántó véleményben benne van a másik kudarca, sikertelensége, tehetetlensége… Nem szabad, hogy meghatározzon.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
