„Life in plastic, it’s fantastic.” Darabokra tört rózsaszín szemüveg. Barbie drámai kalandjai a hús-vér valóságban. Filmjegyzet
– Van ám olyan világ, ahol minden csodálatos! Mindig süt a nap, lenn a parton mindig lágyan hullámzik a tenger, és szörfdeszkákon, a nyugágyakban meg a bulizósabb helyeken sokféle, de mindig gyönyörű strandoló gyűlik össze: Barbie (Margot Robbie) és Ken (Ryan Gosling) meg a többi Barbie és Ken. De még legtökéletesebb, legrózsaszínebb, legszerelmesebb helyen is történhetnek bajok. Szerencsére Barbie nemcsak szép, hanem talpraesett is. Ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy megvédje a maga különleges országát. És persze sosincs egyedül. Lehet, hogy Ken nem olyan éles eszű, vagy nem akkora vagány, mint ő, de van egy nagyon fontos tulajdonsága: mindig kiáll az ő Barbie-jáért, és sosem hagyja cserben
– olvasható a Barbie hivatalos előzetesében. A film július 20-tól látható a hazai mozikban. Alig egy hét leforgása alatt elérte a százezres nézőszámot, vagyis a magyar nézők is kíváncsiak rá.
A 115 perces emirátusokbeli-amerikai akció-vígjátékra – a premier utáni napokban – még a Google kereső is érzékenyen reagál: ha beütjük a film címét, rózsaszín csillagok kezdenek vibrálni a monitoron.
Több néző rózsaszín ruhában jött a filmvetítésre, sőt, férfit is láttam fején csillogó plasztiktiarával.
A Barbie nem gyerekeknek szóló film, és nem Barbie-rajongóknak készült. Ettől még persze nosztalgiát kelthet azokban, akik gyerekkorukban lelkesen barbiztak. Én Barbie nélkül nőttem fel, rettentő távol áll tőlem Barbie Land habos-babos világa, bár a film alatt arra jutottam, hogy pár piacra dobott Barbie-karakterrel azért tudnék azonosulni.
A főhős, aki Margot Robbie alakít, sztereotíp Barbie-t formál meg. Neki nincs más dolga, csupán annyi, hogy minden pillanatban tökéletesen nézzen ki és percre pontosan letudja a kötelező napi rutinokat, aminek kihagyhatatlan záró eseménye az esti csajos házibuli, a Barbie-parti. Sztereotíp Barbie minden reggel tejszínhabbal díszített szív formájú gofrit fogyaszt (bele nem harap), mellé tejet kortyol, bár a csészéjében nincs tej. Barbie rutinos imitációkban él: az üres tejesdobozból átönti a nemlétező italt a plasztikcsészébe, aztán a csészét az ajkához emeli…
Hasonló jelenetek tucatjaira számíthat, aki beül a filmre, és
az egész annyira groteszk, annyira abszurd, hogy egy idő után már nem esik jól ezeken a gegeken nevetni. A férfiak – Kenek – Barbie Landben női elnyomásban léteznek, önmagukban nem sokat érnek, csupán kellékek, akár a rózsaszín cadillac, a lépcső nélkül kivitelezett emeletes babaházak, a mesés Barbie-szettek.
A két főhős való világban tett kalandozása keserű ébredést – fordulatot – hoz. Barbie és a Ryan Gosling által megformált fő-Ken a földi, Los Angeles-i valóságban öntudatra ébred, ez pedig elvezet a nemek harcához, és már helyben is vagyunk…
Muris, hogy a szereplők 90 százalékát Barbie-nak és Kennek hívják; a népes Barbie Landben egy figura lóg ki a sorból a nevével, Allan. Csoda, ha nehezen megy neki a beilleszkedés…?
A forgatókönyvet részben Greta Gerwig írta és ő rendezte, aki ismeri a filmjeit, számíthatott rá, hogy a Barbie nagy dobás lesz.
Szerintem ez egy kifejezetten felkavaró film, alkalmas a nyugalom megzavarására, de éppen ettől izgalmas, mert a történetben egyre magasabb fokozatra kapcsolva hullanak darabokra a sztereotípiák. A nehezen befogadható plasztik látványvilág mellé szatírával átitatott társadalomkritikát kapunk, pedig a Barbie Land cukimuki kellékei alapján nem feltétlenül erre számítunk.
Átérezhetjük, hogy a Barbie-k világában milyen a Kenek élete (nagyjából olyan, mint a férfiak által dominált világban a nőké), Barbie pedig megismerve a hús-vér valóság árnyalatait, új, tökéletlen életre vágyik…
A film minden eleme a Mattel játékgyártó által megálmodott világot – kelléket, terméket – másolja. A filmvásznon nyüzsgő több tucat Barbie és Ken kereskedelni forgalomban volt/van, bár néhányat közülük ilyen-okok miatt visszahívtak.
A filmben megjelenik Ruth Handler szelleme is – idős asszonyként láthatjuk a vásznon. Handler az amerikai Mattel játékszergyártó cég társalapítója, ő találta ki Barbie-t, a köré épített koncepciót. Barbie babát 1959-ben mutatták be New Yorkban, azóta több mint 1 milliárd babát adtak el világszerte.
A filmben megjelenik a Mattel vállalat is, nem túl kedvező színezetben, úgy tűnik, hogy nem a kizárólag férfiakat tömörítő vezérkar a legélesebb kés a fiókban…
Barbie baba az évtizedek során gyakran állt társadalmi kritika kereszttüzében, a bírálatok egy része a filmben is megjelenik. Az egyik leggyakoribb kritika a Barbie babával kapcsolatban az, hogy a megjelenése irreális és elérhetetlen szépségideált közvetít, ez pedig negatívan hat a gyerekek, nők testképére, önbecsülésére.
Néhány Barbie baba sorozat vagy karakter a sztereotipikus nemi szerepeket közvetíti, ami a bírálók szerint segít fenntartani a társadalmi normákat és előítéleteket. Ezek a Barbie-k divatmodellek, színésznők, táncosok, míg a fiú babák inkább sportolók, tudósok, mérnökök stb. A kritikusok szerint ez a megkülönböztetés félrevezető, torzan érzékelteti a lehetséges karrierutakat és lehetőségeket.
Barbie baba kezdetben szőke modellként jelent meg, később a Mattel törekedett a multikulturalitás és diverzitás közvetítésére, ennek érdekében bevezetett különböző etnikai hátterű és külsejű Barbie babákat. Sőt, már különböző testtípusokat is igyekeznek a babák képviselni, már nem csak hosszú lábú és darázsderekú Barbie-k léteznek… Ken 1961-ben került piacra, az évtizedek során ez a figura is számos változáson ment keresztül.
Ízlések és pofonok különböznek, ám az elvitatlhatatlan, hogy a Barbie egy rendkívül sikeres termék, amit egy anya álmodott meg 42 éves korában Barbara lánya ihletésére, majd szabadított rá a világra. Barbie változhat a korral, felruházható magasztos küldetéssel is, elvárható tőle a társadalmi felelősségvállalás, az emberi sokszínűség, a nemek közötti egyenlőség reprezentálása, de azért ne legyünk álszentek! A fő küldetése továbbra is a profitszerzés, és ennek a kitételnek továbbra is kiválóan megfelel.
Egy szó, mint száz: Greta Gerwig filmje kellemes csalódás; fárasztóan szórakoztató film, és inkább az előnyére szolgál, mint a hátrányára, hogy megmagyarázható szomorúságot terít ránk a fordulatos történet vége.
A film magyar adatlapja: www.mafab.hu
Fotók: Warner Bross
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
