„Life in plastic, it’s fantastic.” Darabokra tört rózsaszín szemüveg. Barbie drámai kalandjai a hús-vér valóságban. Filmjegyzet
– Van ám olyan világ, ahol minden csodálatos! Mindig süt a nap, lenn a parton mindig lágyan hullámzik a tenger, és szörfdeszkákon, a nyugágyakban meg a bulizósabb helyeken sokféle, de mindig gyönyörű strandoló gyűlik össze: Barbie (Margot Robbie) és Ken (Ryan Gosling) meg a többi Barbie és Ken. De még legtökéletesebb, legrózsaszínebb, legszerelmesebb helyen is történhetnek bajok. Szerencsére Barbie nemcsak szép, hanem talpraesett is. Ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy megvédje a maga különleges országát. És persze sosincs egyedül. Lehet, hogy Ken nem olyan éles eszű, vagy nem akkora vagány, mint ő, de van egy nagyon fontos tulajdonsága: mindig kiáll az ő Barbie-jáért, és sosem hagyja cserben
– olvasható a Barbie hivatalos előzetesében. A film július 20-tól látható a hazai mozikban. Alig egy hét leforgása alatt elérte a százezres nézőszámot, vagyis a magyar nézők is kíváncsiak rá.
A 115 perces emirátusokbeli-amerikai akció-vígjátékra – a premier utáni napokban – még a Google kereső is érzékenyen reagál: ha beütjük a film címét, rózsaszín csillagok kezdenek vibrálni a monitoron.
Több néző rózsaszín ruhában jött a filmvetítésre, sőt, férfit is láttam fején csillogó plasztiktiarával.
A Barbie nem gyerekeknek szóló film, és nem Barbie-rajongóknak készült. Ettől még persze nosztalgiát kelthet azokban, akik gyerekkorukban lelkesen barbiztak. Én Barbie nélkül nőttem fel, rettentő távol áll tőlem Barbie Land habos-babos világa, bár a film alatt arra jutottam, hogy pár piacra dobott Barbie-karakterrel azért tudnék azonosulni.
A főhős, aki Margot Robbie alakít, sztereotíp Barbie-t formál meg. Neki nincs más dolga, csupán annyi, hogy minden pillanatban tökéletesen nézzen ki és percre pontosan letudja a kötelező napi rutinokat, aminek kihagyhatatlan záró eseménye az esti csajos házibuli, a Barbie-parti. Sztereotíp Barbie minden reggel tejszínhabbal díszített szív formájú gofrit fogyaszt (bele nem harap), mellé tejet kortyol, bár a csészéjében nincs tej. Barbie rutinos imitációkban él: az üres tejesdobozból átönti a nemlétező italt a plasztikcsészébe, aztán a csészét az ajkához emeli…
Hasonló jelenetek tucatjaira számíthat, aki beül a filmre, és
az egész annyira groteszk, annyira abszurd, hogy egy idő után már nem esik jól ezeken a gegeken nevetni. A férfiak – Kenek – Barbie Landben női elnyomásban léteznek, önmagukban nem sokat érnek, csupán kellékek, akár a rózsaszín cadillac, a lépcső nélkül kivitelezett emeletes babaházak, a mesés Barbie-szettek.
A két főhős való világban tett kalandozása keserű ébredést – fordulatot – hoz. Barbie és a Ryan Gosling által megformált fő-Ken a földi, Los Angeles-i valóságban öntudatra ébred, ez pedig elvezet a nemek harcához, és már helyben is vagyunk…
Muris, hogy a szereplők 90 százalékát Barbie-nak és Kennek hívják; a népes Barbie Landben egy figura lóg ki a sorból a nevével, Allan. Csoda, ha nehezen megy neki a beilleszkedés…?
A forgatókönyvet részben Greta Gerwig írta és ő rendezte, aki ismeri a filmjeit, számíthatott rá, hogy a Barbie nagy dobás lesz.
Szerintem ez egy kifejezetten felkavaró film, alkalmas a nyugalom megzavarására, de éppen ettől izgalmas, mert a történetben egyre magasabb fokozatra kapcsolva hullanak darabokra a sztereotípiák. A nehezen befogadható plasztik látványvilág mellé szatírával átitatott társadalomkritikát kapunk, pedig a Barbie Land cukimuki kellékei alapján nem feltétlenül erre számítunk.
Átérezhetjük, hogy a Barbie-k világában milyen a Kenek élete (nagyjából olyan, mint a férfiak által dominált világban a nőké), Barbie pedig megismerve a hús-vér valóság árnyalatait, új, tökéletlen életre vágyik…
A film minden eleme a Mattel játékgyártó által megálmodott világot – kelléket, terméket – másolja. A filmvásznon nyüzsgő több tucat Barbie és Ken kereskedelni forgalomban volt/van, bár néhányat közülük ilyen-okok miatt visszahívtak.
A filmben megjelenik Ruth Handler szelleme is – idős asszonyként láthatjuk a vásznon. Handler az amerikai Mattel játékszergyártó cég társalapítója, ő találta ki Barbie-t, a köré épített koncepciót. Barbie babát 1959-ben mutatták be New Yorkban, azóta több mint 1 milliárd babát adtak el világszerte.
A filmben megjelenik a Mattel vállalat is, nem túl kedvező színezetben, úgy tűnik, hogy nem a kizárólag férfiakat tömörítő vezérkar a legélesebb kés a fiókban…
Barbie baba az évtizedek során gyakran állt társadalmi kritika kereszttüzében, a bírálatok egy része a filmben is megjelenik. Az egyik leggyakoribb kritika a Barbie babával kapcsolatban az, hogy a megjelenése irreális és elérhetetlen szépségideált közvetít, ez pedig negatívan hat a gyerekek, nők testképére, önbecsülésére.
Néhány Barbie baba sorozat vagy karakter a sztereotipikus nemi szerepeket közvetíti, ami a bírálók szerint segít fenntartani a társadalmi normákat és előítéleteket. Ezek a Barbie-k divatmodellek, színésznők, táncosok, míg a fiú babák inkább sportolók, tudósok, mérnökök stb. A kritikusok szerint ez a megkülönböztetés félrevezető, torzan érzékelteti a lehetséges karrierutakat és lehetőségeket.
Barbie baba kezdetben szőke modellként jelent meg, később a Mattel törekedett a multikulturalitás és diverzitás közvetítésére, ennek érdekében bevezetett különböző etnikai hátterű és külsejű Barbie babákat. Sőt, már különböző testtípusokat is igyekeznek a babák képviselni, már nem csak hosszú lábú és darázsderekú Barbie-k léteznek… Ken 1961-ben került piacra, az évtizedek során ez a figura is számos változáson ment keresztül.
Ízlések és pofonok különböznek, ám az elvitatlhatatlan, hogy a Barbie egy rendkívül sikeres termék, amit egy anya álmodott meg 42 éves korában Barbara lánya ihletésére, majd szabadított rá a világra. Barbie változhat a korral, felruházható magasztos küldetéssel is, elvárható tőle a társadalmi felelősségvállalás, az emberi sokszínűség, a nemek közötti egyenlőség reprezentálása, de azért ne legyünk álszentek! A fő küldetése továbbra is a profitszerzés, és ennek a kitételnek továbbra is kiválóan megfelel.
Egy szó, mint száz: Greta Gerwig filmje kellemes csalódás; fárasztóan szórakoztató film, és inkább az előnyére szolgál, mint a hátrányára, hogy megmagyarázható szomorúságot terít ránk a fordulatos történet vége.
A film magyar adatlapja: www.mafab.hu
Fotók: Warner Bross
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.