Minden rendben van otthon? Milyen jelekre figyelhetnek fel a pedagógusok?
A pedagógusok kulcsszemélyek az iskoláskorúak életében, hiszen nagyon sok információval rendelkeznek a gyerekekről, s mivel naponta találkoznak velük, így sok mindenből olvasni tudnak (nemcsak a kimondott szavakból). Az alábbiakban azokat a főbb jeleket veszem sorra, melyek arra utalhatnak, hogy valami nincs rendben a gyermekkel, valami nem működik (megfelelően) a családban. Mivel szülői elhanyagolás, esetlegesen akár bántalmazás is állhat ezen „jelenségek” mögött (nemcsak ún. normatív krízis, például serdülőkori változások), nagy felelősség hárul a helyzetet észlelő pedagógusokra, ami egyben kötelezettséget is ró rájuk (írásbeli gyermekvédelmi jelzés megtétele).
Ha
a gyereknek gyakran nincs kész a leckéje
elhanyagoltnak tűnik a külleme, a ruházata, egészében véve higiénés hiányosságok érzékelhetők nála
ha furcsa „külsérelmi nyomok” (véraláfutásos foltok, sebek) láthatók a testén (leginkább a testneveléstanárok észlelhetnek ilyet). Ha a gyermeket nagy valószínűseg szerint odahaza bántalmazta a szülő, és az iskolában erről beszél is, nemcsak a gyermek lakóhelye/tartózkodási helye szerint illetékes családsegítő szolgálat felé kell jelzest tenni, hanem a gyámhivatal és a rendőrség felé is
sokat hiányzik (ez akkor is gyanús lehet, ha a szülő gondoskodik a gyermekorvosi igazolásról – hetekig, hónapokig (!) tartó betegség jellemzően már szakorvosi igazolás mellett elfogadható)
rendszeresen otthon hagyja a felszerelését (füzet, munkafüzet, tankönyv, egyéb)
a viselkedése megváltozik
a tanulmányi eredménye jelentősebben romlik
hirtelen sok súlyt veszít vagy sok plusz kilót szed fel magára (emögött betegség is állhat és sajnos felső tagozaton, középiskolában akár szerhasználat, szerfüggőség is. Fontos utánamenni!)
a tanórákon nem figyel, a figyelme szétszórt, nehezen fókuszál (szinte nincs jelen)
magába zárkózik, nehezen kapcsolódik másokhoz
ha az osztályban áldozatszerepet tölt be (kiközösítik, piszkálják)
ha bántalmazza a társait (szóban, tettlegesen, online – bármennyire furcsa, ez is intő jel lehet. Előfordul, hogy a bántalmazó gyermek maga is bántalmazott, mondjuk a családján belül…)
közösségi programokon ritkán vagy egyáltalán nem vesz részt
a közösségi médiában „furcsa” tartalmakat posztol/lájkol (igen, ez is beszédes jel lehet!)
olyan kijelentéseket tesz – s ezt a viselkedése is megerősíti -, melyek alapján fennáll a szuicid veszélyeztettség (ez különösen nehéz helyzet. Az ún. protokoll ilyen esetekben: mentőt kell hívni a gyermekhez az iskolába!)
Ha a szülő…
ritkán vagy soha nem lép be a KRÉTA felületre (tanári egyeztetést, konzultációt követően sem)
nem vesz részt a szülői értekezleten (egy tanévben hivatalosan háromszor hívják össze, szükség esetén rendkívüli szülőit is tartanak)
a pedagógus megkeresésére nem reagál, nem együttműködő
Korábbi cikkünkben kifejtettük, mi a teendő ilyen esetekben.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
