Minden rendben van otthon? Milyen jelekre figyelhetnek fel a pedagógusok?
A pedagógusok kulcsszemélyek az iskoláskorúak életében, hiszen nagyon sok információval rendelkeznek a gyerekekről, s mivel naponta találkoznak velük, így sok mindenből olvasni tudnak (nemcsak a kimondott szavakból). Az alábbiakban azokat a főbb jeleket veszem sorra, melyek arra utalhatnak, hogy valami nincs rendben a gyermekkel, valami nem működik (megfelelően) a családban. Mivel szülői elhanyagolás, esetlegesen akár bántalmazás is állhat ezen „jelenségek” mögött (nemcsak ún. normatív krízis, például serdülőkori változások), nagy felelősség hárul a helyzetet észlelő pedagógusokra, ami egyben kötelezettséget is ró rájuk (írásos gyermekvédelmi jelzés megtétele a gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes családsegítő szolgálat felé).
Ha
a gyereknek gyakran nincs kész a leckéje
elhanyagoltnak tűnik a külleme, a ruházata, egészében véve higiénés hiányosságok érzékelhetők nála
ha furcsa „külsérelmi nyomok” (véraláfutásos foltok, sebek) láthatók a testén (leginkább a testneveléstanárok észlelhetnek ilyet). Ha a gyermeket nagy valószínűseg szerint odahaza bántalmazta a szülő, és az iskolában erről beszél is, nemcsak a gyermek lakóhelye/tartózkodási helye szerint illetékes családsegítő szolgálat felé kell jelzest tenni, hanem a gyámhivatal és a rendőrség felé is
sokat hiányzik (ez akkor is gyanús lehet, ha a szülő gondoskodik a gyermekorvosi igazolásról – hetekig, hónapokig (!) tartó betegség jellemzően már szakorvosi igazolás mellett elfogadható)
rendszeresen otthon hagyja a felszerelését (füzet, munkafüzet, tankönyv, egyéb)
a viselkedése megváltozik
a tanulmányi eredménye jelentősebben romlik
hirtelen sok súlyt veszít vagy sok plusz kilót szed fel magára (emögött betegség is állhat és sajnos felső tagozaton, középiskolában akár szerhasználat, szerfüggőség is. Fontos utánamenni!)
a tanórákon nem figyel, a figyelme szétszórt, nehezen fókuszál (szinte nincs jelen)
magába zárkózik, nehezen kapcsolódik másokhoz
ha az osztályban áldozatszerepet tölt be (kiközösítik, piszkálják)
ha bántalmazza a társait (szóban, tettlegesen, online – bármennyire furcsa, ez is intő jel lehet. Előfordul, hogy a bántalmazó gyermek maga is bántalmazott, mondjuk a családján belül…)
közösségi programokon ritkán vagy egyáltalán nem vesz részt
a közösségi médiában „furcsa” tartalmakat posztol/lájkol (igen, ez is beszédes jel lehet!)
olyan kijelentéseket tesz – s ezt a viselkedése is megerősíti -, melyek alapján fennáll a szuicid veszélyeztettség (ez különösen nehéz helyzet. Az ún. protokoll ilyen esetekben: mentőt kell hívni a gyermekhez az iskolába!)
Ha a szülő…
ritkán vagy soha nem lép be a KRÉTA felületre (tanári egyeztetést, konzultációt követően sem)
nem vesz részt a szülői értekezleten (egy tanévben hivatalosan háromszor hívják össze, szükség esetén rendkívüli szülőit is tartanak)
a pedagógus megkeresésére nem reagál, nem együttműködő
Korábbi cikkünkben kifejtettük, mi a teendő ilyen esetekben.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok, táborszervezésben sok éves tapasztalattal rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
