Bölcsőde: a szükséges jó
Bölcsőde. Az első komoly változás a kisgyermek, s persze a szülő életében: a gyermek kiszakad az otthon biztonságos fedezékéből, kitágul szűkre szabott kis világa, már nemcsak a szüleire és a családtagjaira támaszkodhat; idegen gyermekek közé kerül, kisgyermeknevelők között tölti hétköznapjai nagy részét. Nagy váltás tehát, amit az anyukák sokszor jobban megszenvednek, mint maga a csemete.
Kisfiam május végén elballagott a bölcsődéből. Megilletődve néztem nagyra nőtt gyermekemet, amint átadja nevelőinek a csoport ajándékát, a képes albumot. Minden fotó mellett kis képeslapon olvasható, hogy az adott gyermek mit szeretett a legjobban a bölcsődében. A kisfiam a következőket mondta:
„A bölcsiben a legjobb az ebéd, meg az is, hogy amikor az udvaron szaladunk, lobog az Anna haja.”
Legtöbb kis társa hasonlóképp nyilatkozott, a legtöbben festeni, gyurmázni, motorozni, szaladgálni szerettek a bölcsiben, tehát azt, ami ebben az életkorban a dolguk: játszani, játszani.
Ha visszatekintek erre a röpke 1,5 évre, furcsa belegondolni, hogy az óvodában kétszer ennyi időt fog majd eltölteni. A másfél év rengeteg változást hozott: a csendes, szelíd kisfiú, aki képes volt hátrahőkölni akkor is, amikor a játszótéren nála kisebbek közelítettek hozzá, most egy cserfes, minden(ki)re kíváncsi, magabiztos kisember, aki a fiúkkal bandázik, a lányokkal kokettál, a nála kisebbeket pedig féltő gonddal babusgatja a bölcsődében. S persze, csibészkedik. Kikerekedtek a szemeim, amikor a dadus egyik nap közölte: a fiamat elültették az ebédlőasztal mellől, mert asztaltársait piszkálta, pontosabban nevettette. Pedig, kis túlzással, kétéves koráig az a típus volt, akire, ha ránéztek a boltban, elsírta magát. Felettébb nyugtalanító volt ezt látni, kimunkálni belőle nem nagyon tudtam, de jött a bölcsőde.
Nem volt könnyű az eleje. 2011. októberében kezdődött volna a 2 hetes beszoktatás. Ahogy közeledett az idő, a szorongásom egyre nőtt: mi lesz ebből? Nehéz feldolgoznia a legtöbb anyukának pusztán azt a tényt is, hogy a gyermek kiszakad az ő 24 órás fennhatósága alól (persze azért valahol vágyunk is erre, de a félelem erősebb), ha pedig a gyermek kifejezetten anyás, idegenekkel tartózkodó, ijesztő a közösségbe szoktatásnak még a gondolata is. Egy napsütéses őszi napon – 2 héttel a beszoktatás előtt – meglátogattuk a bölcsődét, a kicsik az udvaron zsibongtak, mondanom sem kell, a fiamat nem dobta fel a helyzet. Pityergett. Egyeztettem a dadával: október helyett januárban kezdenénk. Rugalmasak voltak, beleegyeztek.
2012. január 3-án kezdtünk. Egy hetet végig vele voltam a csoportszobában, láthattam, hogyan telik a kicsik egy napja. Pontos napirend van: érkezés, reggeli, játék, tízórai, udvar (ha jó az idő), ebéd, alvás, uzsonna, játék (udvar). Láttam az eleven és elesettnek tűnő kicsiket, ahogy sírva válnak el az anyukájuktól, majd egy percre rá vígan szaladnak játszani. Persze volt néhány gyerek, akinél a sírás hosszabbra nyúlt, de tartósan szenvedni senkit sem láttam, s ez megnyugtatott. Másfél hét után kezdtem rövidebb-hosszabb időre kisurranni a bölcsődéből. Egyszer hívtak vissza, mert vigasztalhatatlanul sírt; de a 8. beszoktatási naptól már végig egyedül volt, és…túléltük!
Kritikus pontok, amiből az anyukák hajlamosak ügyet csinálni
Önálló evés, öltözködés
Bár a fiam 1,5 évesen már elvolt egy kanállal és az elé tett étellel, túlzás lenne azt állítani, hogy 2 éves korára önállóan étkezett. Márpedig a bölcsiben nem etetnek senkit. Éhen halni sem hagyják a gyerekeket persze, de a cél az, hogy mihamarabb megtanulják, az ebédjüket egyedül kell elfogyasztaniuk. Nagyjából egy hét múlva a fiam gyönyörűen evett egyedül. Ha itthon marad velem, bizonyára még hónapokig kanalazom készségesen a kis szájába a falatokat.
Nemcsak az önálló evésre, hanem az önálló öltözködésre is próbálják rávezetni a gyerekeket a bölcsődében, és állíthatom: a kisgyermeknevelők általában több sikerrel járnak, mint az anyukák. Nagy előny az óvodában, ha a gyermek a cipőjét, kabátját egyedül le és fel tudja venni. A bölcsődében a kicsik elsajátítják a közösségi étkezések szabályait (nem vesszük el a másiktól a kanalat, nem dobolunk a tányéron stb.), segíthetnek a terítésben és a terítéket leszedni.
Apropó, étkezés!
Mit és mennyit fog enni a gyermek?
Rettentő nagy kihívás a szülőknek egy rossz étvágyú, válogatós gyermek kedvére tenni! Szerencsére ezt a nehézséget nem tapasztaltam meg: a fiam imádja a hasát! Hároméves kora körül kezdett válogatni, ezt nem kérem, ez nem jó felkiáltással, de így is nagyon kevés ételt tudnék felsorolni, amit elutasít – szerencsére. Persze arra én is kíváncsi voltam, milyen ételekkel kínálják majd a bölcsődében. Elégedett voltam végig a felhozatallal, az ételek helyben, a bölcsőde konyhájában készülnek. Gyermekem képes háromszor repetázni, sőt, ritka, hogy nem így teszi – jó étvágyát csodálat övezi a dadusok körében (hamar hozzászoktak). A heti étlapot kifüggesztik a folyosóra, így a szülők láthatják, mi jókat falatozik a csemete. El is hoztam pár régi étlapot, ötletadónak.
Reggeli
Kakaó, vajas foszlós kalács (hétfő) | Tea, házi húskrémes hagymás kenyér, paradicsom (kedd) | Tea, tojáskrémes burgonyás kenyér, zöldhagyma (szerda) | Tea, tonhalkrémes fitt kenyér, pritamin paprika (csütörtök) | Tea, téliszalámis margarinos rozskenyér, paradicsom (péntek)
Tízórai
Ananász turmix (hétfő) | 100%-os ivólé (kedd) | 100%-os ivólé (szerda) | Ivójoghurt (csütörtök) | Barack turmix (péntek)
Ebéd (több heti menüből)
Rakott burgonya, csemege uborka, alma | Francia hagymaleves reszelt sajttal, lekváros palacsinta | Párolt csirkemell, céklafőzelék, banán | Csirkemellragu, brokkoli főzelék, körte | Sült pulykacomb, sütőtök főzelék, alma | Húsgombóc, paradicsomszósz, főtt burgonya, alma | Vagdalt, kelkáposzta főzelék, banán | Trappista sajt szelet, sárgarépa főzelék, körte | Májgombóc leves, túrós pite | Pulykacomb ragu, édeskáposzta főzelék, banán | Csirkemelles rizottó, csemege uborka, körte | Párolt csirkemell, sóskamártás, főtt burgonya, alma | Csirkemell ragu, zöldbab főzelék, mandarin | Panírozott csirkemell, burgonyafőzelék, alma
Uzsonna
Tea, sonkás margarinos rozskenyér, retek (hétfő) | Tej, olasz felvágott, margarinos bajor kenyér, paprika (kedd) | Tej, vajkrémes félbarna kenyér, kígyóuborka (szerda) | Tej, trappista sajtos margarinos félbarna kenyér, kígyóuborka (csütörtök) | Tej, kukoricapehely, vajaskifli (péntek)
Mi lesz a délutáni alvással?
A bölcsőde előtti – áldott – időszakban jobbára az anyukák (vagy a vigyázók) ringatják álomba ebéd után a kicsiket, és elég gyakran előfordul, hogy nem akarnak, nem tudnak aludni. Az altatási rituálé része az elsötétített szoba. Nos, a mi bölcsődénkben nincs sötét alvás idején; nem sötétítőfüggöny kérdése, állítólag direkt van így, a gyerkőcök nappali fényben pihennek. Mi mindig sötét szobában aludtunk addig, ráadásul az altatás többnyire elhúzódó procedúra volt, s a fiam ragaszkodott ahhoz, hogy mellette legyek, amíg el nem alszik. Ebből kiindulva volt mitől tartanom bölcsi előtt. De közösségben teljesen másként működnek a gyerekek, mint otthon. A fiamat cseppet sem zavarta a nappali fény, tetszett neki a kiságy, tetszett neki a sok körülötte fekvő gyerek, anya duruzsolása nélkül is el tudott aludni. Nagyjából 13 órától 15 óráig tart az alvásszünet (nagyon édes a sok szuszogó gyermek!), és aki fent van, az is szép csendben ejtőzik. Itthon erőszakkal sem lehetne az ágyban tartani, de a bölcsis kanapéján (ahová időközben átköltözött) vígan elvan csendesen 1-2 órát, ha nem tud aludni.
Étkezési díj
A bölcsőde első fél évében nem kellett térítési díjat fizetni a bölcsődében, aztán jogszabályváltozás miatt ezt nagyjából egy éve bevezették – legalábbis nálunk, így döntött a fenntartó. A térítési díj a szülők jövedelmi helyzetétől függ.
Az étkezési díj ugyancsak intézményenként (fenntartónként) változó. Budapesten, az önkormányzat fenntartásában működő II. kerületi bölcsődékben jelenleg 523 forint a napi étkezési díj (ehhez hozzáadódik a térítési díj), a II. kerületi óvodákban a tízóraiért 56, az ebédért 236, az uzsonnáért 56 forintot kell fizetni 2013-ban.
Betegségek
Hányszor hallottam: meglátod, ha közösségbe kerül, egyfolytában beteg lesz! Felkészültem hát erre a verzióra. Egy-egy ragályos szezonális betegség (főleg vírusos légúti) valóban végigsöpört a csoporton, de átlagosan kéthavonta, és főleg a téli időszakban hiányoztunk betegség miatt. Most tavasszal volt egy komolyabb járvány: bárányhimlő, ezen is átestünk gond nélkül. Influenzaszerű betegségből egyszer lett szövődményünk: kötőhártya-gyulladás. Ijesztő 1-2 napig az erős váladékozás, kisgyereknek nem egyszerű beadni a szemcseppet, de szerencsére gyors lefolyású, esetünkben lázzal nem járt.
Ami feltűnt: a fertőző betegségeket szinte mindig elkaptuk, és jóval nehezebben lábaltunk ki belőlük, mint a kicsi. Azt javaslom a kedves szülőknek, hogy minden lehetséges módon erősítsék az állóképességüket, immunrendszerüket!
Sokszor panaszkodnak a szülők arra, hogy némelyek képesek betegen is beadni a bölcsibe a gyermeket. E vonatkozásban én elég toleráns vagyok. Nyilván van egy határ…ha a gyermek lázas, vagy annyira legyengült, hogy se lát, se hall, maradjon otthon, de üresek lennének a csoportszobák, ha nátha, orrfolyás miatt nem lehetne a gyermeket bevinni. (És viszik, visszük is. Szerintem nincs ezzel gond, ilyenkor lássuk el a bölcsődét plusz papírzsebkendő adagokkal.)
Piszkálják a fiamat?
Minden csoportban akad egy-egy vadócabb típus, akit az átlagnál többször kell rendre inteni, mert időnként nemcsak a tárgyakat, hanem a társakat is megregulázza. A nevelők figyelnek ezekre az incidensekre, s ha komoly a helyzet, a renitens gyereket különültetik, vagy szőnyegre küldik gondolkodni.
A fiam, mint írtam, jó darabig képes volt attól is megrettenni, ha kedvesen szólt hozzá egy idegen, vagy túl közel mentek hozzá. A bölcsőde első évében a megfigyelő állást vette fel, hagyta, hogy elszedjék tőle a játékokat, nem is különösebben reklamált emiatt. Persze nem örültem ennek: álljon csak ki magáért, ne legyen mamlasz, de rábeszéléses alapon nem lehet ezt egy kisgyermekkel megértetni, s szerintem traktálni sem szabad ezzel. Mivel (egyelőre) nincs kistestvére, bölcsőde előtt soha nem kellett vívnia enyém-tiéd harcokat. Az egyik vadóc kölyköt kinézte magának a bölcsiben, s bár egy fejjel nagyobb nála, sokáig szabályosan félt tőle. Sokszor mondogatta itthon: bántott az Artúr. Elalvás előtt rendre olyan mesét kért, amiben Artúr a főhős és vele történik valami rossz: leesik a létráról, leesik a lépcsőről (megrendelte a mesét, felvázolva, hogy mi legyen a sztori). Ilyenkor elkezdtem a mesét, és tanmesét kerekítettem belőle, hepienddel. A kisgyermeknevelőktől többször kérdeztem, valóban bántja-e Artúr a fiamat? Nem, dehogy! – ez volt a válasz. Nem kérdőjelezem meg az igazságukat, a fiam így próbálta a félelmét levezetni.
A második évben jött a váratlan fordulat: Artúr és a fiam összehaverkodott, s év végére ők ketten lettek a csoport nagy csibészei…
Milyen foglalkozások lesznek a bölcsiben?
Ezt a kérdést szinte minden (kezdő) szülő felteszi bölcsődekezdéskor. A bölcsődevezető, a dada ilyenkor készségesen válaszolnak, bár valószínűleg nagyon unják már a sok fráziskérdést. A bölcsődében nincsenek külön foglalkozások – miért is lennének? Nincs néptánc, nincs úszás, nincs angol szakkör vagy ilyesmi. A bölcsőde feladata, hogy alapellátást biztosítson a gyermekek számára. Természetesen szinte minden napra jutnak kreatív időtöltések: rajzolás, festés, gyurmázás, s ha nem is napi szinten, mondókákat, dalokat is tanulnak. Megtartják egymás szülinapját (a kicsik imádják ezeket a bulikat!), anyák napjára a gyerekek az apukájukkal közösen készítenek ajándékot (bent, a bölcsiben), tartanak farsangot, Mikulás-ünnepséget, gyermeknapot, de tematikus foglalkozásokkal ne számoljunk. Az óvodában már lesznek ilyenek, bár ez sem alanyi jogon jár, a fakultatív programok természetesen fizetősek.
Tizenhárom gyermek van a csoportban, rájuk jut két kisgyermeknevelő. Az óvodában, ezzel szemben nagyjából harmincan lesznek egy csoportban, egy óvónővel. Nem kell ecsetelnem a különbséget. Aggodalmam tárgya nem az, hogy figyelnek-e rá a bölcsődében, inkább az jelent dilemmát, hogyan fogja venni az akadályokat az óvodában, ahol kevésbé intenzív az egy gyermekre jutó figyelem. Készülök arra, hogy megviseli majd az átállás, mégis, összegezve, azt kell mondjam: a bölcsőde nagyon jó alapot ad az óvodához. Három és fél évesen közösségbe szoktatni sokkal nehezebb a gyermekeket az esetek többségében, mint a bölcsődét elkezdeni 1-2 évesen. Még bölcsődei alapokkal is nehéz lehet a váltás.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
