Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! (38.) Költözés előtt! Napok kérdése, és lakhatóvá válik a ház. Elkezdődött a parkettázás, a teraszépítés, folytatódik a beltéri falfestés. Gázcsőfektetés a kertben
2012. októberében cikksorozatot indítottunk; ekkor kezdődött Szombathelyen annak az energiatakarékos (passzívházelveket alkalmazó) családi háznak az építése, melynek tervezési, előkészítési, kivitelezési folyamatáról Haitzmann Ágnes építtető, a leendő ház egyik tulajdonosa számol be hétről hétre. A sorozat által rengeteg hasznos információhoz jutnak az érdeklődők; szakemberek – tervezők, mérnökök, kivitelezők stb. – éppúgy, mint a laikus építtetők. A kétgyermekes család a június végén tervezi a beköltözést.
38. hét
Hogy miért nem vágunk centit? Nem is tudom. Ha jobban belegondolok, kihúzható fém mérőszalag mindig van nálam, de azt a textiles-műanyagos centit sehol sem találom. Pedig most vághatnánk! Bár már igen rövid lenne. Mindegy is, a lányok minden reggel megkérdezik – pedig nagyon pontosan tudják ők is -, hogy hány nap múlva költözünk. Most már várják. S hogy én? Nagyon, de… izgalmas lesz, maradjunk annyiban.
A múlt héten sokat dobott a közérzetemen, hogy bekerült a konyhaszekrény a helyére. Pontosabban csak az alsó fele, de lényegében majdnem ez lesz a teljes konyhaszekrény, mert a falra már csak pár polc megy. A „félmunka” oka az, hogy a fali csempézést csak akkor tudta elkezdeni a burkoló, amikor a konyhapult a helyén volt, el akartuk ugyanis kerülni, hogy vízzárót kelljen tenni a pult és a fal közé. Ezt csak így lehetett. A tény, hogy már van konyhabútorunk, más színben tünteti fel azóta a dolgokat. Nőtt a kontraszt, de sebaj! A bútor csodás, a gépek is jól mutatnak benne, remélhetőleg a működésükkel sem lesz gond.
Közben felvonult a parkettázó társaság, először hiába. Nagy műgonddal előkészültek a munkához, és várták a szállítmányt, amikor jött a hír: közúti baleset miatt vesztegelni kénytelen a kamion, amely a parkettánkat hozná. Embereink rosszkedvűen hazamentek, majd másnap elölről kezdődött minden. Már parkettával, szerencsére. Amikor először meglátogattam őket, meglepetésemre azt mondták, hogy másfél órája kezdtek, és ekkor már majdnem készen voltak két szobával. Maradt még kettő, amihez szintén nem kellett nekik sok idő. A padló szép lett, egyszerű, világos.
Hét közben a ház körül is nagy munkák kezdődtek, egy kisebb kotrógép jelent meg, amely a gázcsöveknek csinált helyet. Több árkot is kiásott, a házat gyakorlatilag megközelíthetetlenné tette, de erre sajnos szükség volt, a gázcsonk ugyanis rossz helyen volt eddig, s most, hogy sürget az idő, gondolni kellett erre is. Egyelőre gödrök vannak, új gázcső nincs, de a munkálatoknak most nem is kedvez a két napja tartó intenzív esőzés. Ami persze azzal is együtt jár, hogy a teleklátogatáshoz ismét gumicsizmába kell bújni.
A hét legvégén a teraszépítés is beindult. A kőművesek még a negyven fokos hőségben, tűző napon voltak kénytelenek kavicsot lapátolni a falazóelemekkel körberakott teraszra, de nem késlekedhettek, mert megrendeltük a betont, és a terepet elő kellett készíteni a további munkákra. Látszik már, hogy a telek felszínéből hogyan és mennyire emelkedik majd ki a terasz járószintje, egy padot és a limonádét már oda is tudom képzelni! Nem mellékes az sem, hogy röpke fél óra leforgása alatt két beszerzőhelyet megjártam, és kültéri járólapot választottam ide és a bejárathoz. Ha ugye sürget a határidő…
A beltéri ajtókról is szerettem volna már beszámolni ezen a héten, de az asztalosok csúsztak velük. Beépítésük a következő hét eseményei közé tartozik majd, igaz, az első tokokat – pár nap késéssel – leszállították, és a munkát azóta már megkezdték. Amint végeznek, újra felvonulnak a festők. Lesz dolga még a burkolónak is, be kell fejezni a gázbekötést, helyükre kerülnek a kapcsolók, és hét közepén jöhetnek a szaniterek. Ez a terv az előttünk álló hétre, hogy lakhatóvá váljon a ház. A mostani életünk már félig-meddig dobozokban várja az újrakezdést, és a dobozhegyek csak nőnek és nőnek!
Fotó: Haitzmann Ágnes, Green Press
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
