Ótemplomok, hagyományőrző lakócsűrök, újhullámos építmények, családi házak. A fa lenyűgöző dominanciája az észt építészetben. Egy kiállítás képei
Egyszerre idézi a helyi építészeti hagyományokat, a korábban ott álló vagy a környezetében lévő épületek formáit, miközben megkérdőjelezhetetlenül modern és a jövőnek szól – így játszik szerepet a fa a 21. századi észt építészetben.
De az Észt Erdőgazdálkodási és Faipari Szövetség kiállítása több évszázadot is felölel, bemutatva a legrégebbi, 17. században épült fatemplomokat, az azóta eltelt időszak főbb épülettípusait, tendenciáit és figyelemre méltó egyedi épületeit.
Ruhnu szigete, Ótemplom, Észtország legrégebbi faépülete, 1644
Észtország a világ egyik, erdőben leggazdagabb országa: szárazföldi területének közel felét borítja erdő. Ezen a szélességi körön a fa a legfontosabb építőanyag évezredek óta, így gyönyörű hagyományai vannak: a faragott díszítésű romantikus svájci villa stílus, amelyet üdülőépületeken, vidéki kastélyokon, vasúti épületeken vagy lakóházakon látni, illetve a paraszti építészetből kiinduló népi romantika.
Ez szintén erős és sokszínű hagyományokkal bír, illetve nagy szerepe van az észt identitás megteremtésében. A hatalmas lakócsűrök (a tanyaház és a csűr kombinációi) Európában egyedülállóak, itt az élettér és a termény szárítása takarékossági okokból összekapcsolódik. Az új vidéki házak gyökerei mindig a helyi hagyományokból táplálkoznak, ugyanakkor a 21. század építészetének nyelvén szólnak hozzánk.
A fa dominanciája a huszadik században tört csak meg: a szovjet megszállás idején a legkevésbé becsült építőanyag volt, ennek ellenére sikerült megőrizniük a faépítészet sok emlékét, később is, amikor más országokban a modernista szemlélet és a gyors fejlődés ez megsemmisítette. Észtországban számos olyan városnegyed van, ahol történelmi, századfordulós fa lakóházak találhatóak, jó részük kulturális örökségvédelem alatt áll. Ezek egykoron az alacsony társadalmi státuszt jelentették, ma már többnyire a legfelkapottabb kerületek közé tartoznak.
Tartu, Bérházak a Kastani utcában, 20. század eleje
A 21. század pedig elhozta a fa reneszánszát: ma Észtország épületeinek felét fából építik, nemcsak a magán lakóházakat, hanem a bérházakat, illetve a kereskedelmi, sport, oktatási és kulturális célra használt épületeket is. Ugyanis a fa különleges lehetőségeket rejt magában, az építészeknek folyamatos ihletforrást nyújt, lakóinak pedig kényelmesebb életteret biztosít, mint a kőházak. Nem gondolnánk, de alkalmas a nagy objektumok tömegének, méreteinek finomítására és környezetbe illesztésére, így stadionok is épültek fából. Továbbá rengeteg játékosság rejlik benne, így óvodák, gyermekotthonok, iskolák is létesülnek fából. Ráadásul egy köbméter fa felhasználása más építőanyag helyett kétezer kilogrammal csökkenti a széndioxid-kibocsátást.
Parnui tengerparti stadion, KAMP építésziroda 2016
Viljand, csónakház, PAIK építésziroda, 2009
Lenyűgöző példákat hoz a kiállítás arról, hogyan lehet egy városi teret úgy létrehozni, hogy a korábbi rétegekhez alkalmazkodunk, mégis modernet építünk. Fát használnak irodaépületek és üzemek építéséhez is.
Tallin, a G4S központi irodája, Salto Architektid, 2013
Polva, az Arcwood üzeme, Kadarik-Tüür Arhitektid, 2016
Olaszország, Milánó, Észt pavilon az EXPÓ-n, Kadarik-Tüür Arhitektid, 2015
És végül, a családi házak nagy szabadsággal és modernitással épülnek, mint ez az épület, amely L alakban körülölel egy tölgyfát. Kezeletlen vörösfenyő burkolatot kapott, az utcára néző ablakok szerény méretűek, de a hátsó udvar tölgyfáira hatalmas üvegfelületek nyitnak kilátást. A nappali és az étkező feletti tetőablakok rengeteg természetes fényt engednek a házba.
Harju megye, Alliku, magántulajdonú lakóház, KAMP Arhitektid, 2011
A Madárfészek egy kétemeletes családi ház, amihez később építették hozzá a lécek összevisszaságával borított részét, amikor bővült a család: egy szögletes madárfészekhez is hasonlítható, szénabálához, gyufásskatulyához és sötétben világító deszkahalomhoz is.
Harju megye, Madárfészek, Urmas Muru, Peeter Pere, 1999/2009
A kiállítás a Fuga Budapesti Építészeti Központban nyílt az Észt hét keretében.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
