Szorongás és félelem – jobb félni, mint szorongani?
A közmondás szerint jobb félni, mint megijedni. A szakemberek szerint pedig jobb félni, mint szorongani. Még egy pár gondolat, és kiderül, hogy a félelem tulajdonképpen egész jó dolog?
No persze félni nem jó. A félelem gátol sok mindenben, rabolja az energiáinkat, hibás döntésekre késztethet, hamis következtetések levonását eredményezheti. Pluszban pocsék érzés.
A szorongáshoz képest viszont mégiscsak jobb! A szorongással épp az a baj, hogy nincs konkrét tárgya. Ködös, homályos, ha megpróbáljuk elkapni, kisiklik az ujjaink közül. Viszont nagyon is erős kis szörnyeteg! Testet-lelket felőröl, egész életeket tesz pokollá. A halvány „valami nem stimmel”-érzéstől a legalapvetőbb testi funkciókat elrontó, mindent elárasztó mértékű kínszenvedésig terjedő skálán bárhol jelentkezhet.
A szorongás általánosnak mondható az emberek körében. Természetesen bizonyára akad olyan is, aki soha, semmilyen mértékben nem élt meg szorongást, kérem, jelentkezzen, szeretnék egy szelfit vele.
Mit lehet kezdeni a szorongással?
Sokféle úton-módon igyekeznek gyógyítani orvosok, terapeuták, segítők, varázslók egyaránt. Kinek ez jön be, kinek az. Van, akinek a „mély víz” sokk-módszere segít, és van, akit ugyanez tönkretenne. Van, akinél működnek a regressziós terápiák, a blokk-oldások, és van, akinél csupán áthelyeződik egy másik triggerre a probléma. Trigger jelen kontextusban az, ami kiváltja a szorongást. Épp azért, mert nem olyan egyértelmű – vagy egyértelműen felderíthető – a szorongás oka, mint például a félelem esetében.
A félelem tárgya konkrét, megfogalmazható. Persze sok esetben nem az a valódi tárgy, amit elsőre annak vélünk, de viszonylag egyszerűen el lehet jutni a mélyebb okokhoz. A félelemmel sokkal könnyebb elbánni, mint a szorongással.
A félelem nem kell, hogy megbénítson. Ez a bátorság. Nem az, hogy nem félsz, hanem az, hogy félsz, de a félelem közepette nem veszíted el a cselekvőképességedet.
Ez pedig edzhető – természetesen akkor, ha nincsenek egyéb olyan mély sérülések, melyeket előbb meg kell gyógyítani, és csak azután nekiállni „edzeni”.
Ha a szorongásaid akadályoznak, terhelnek, kínoznak, ne söpörd őket a szőnyeg alá, maguktól ugyanis nem fognak eltűnni. Fordulj szakemberhez, olvass utána, keress hozzád illő utat. Ha ezt nem tudod vagy nem akarod, de magadban azért foglalkozni akarsz vele, akkor azt javaslom, keresd a módját, hogy – mint egyik idegen nyelvet a másikra – valamiképp „lefordítsd” a félelem nyelvére.
A homályos, gomolygó „izét”, ami a szorongás, próbáld félelemmé alakítani. Ha sikerült, egészen meg fogsz örülni neki! A képlékeny, ingoványos szorongás után egy sziklaszilárd félelemhez elérni szinte megkönnyebbülés lesz. S ez a megkönnyebbülés magában hordozza az ígéretet, hogy a következő menetben „simán” helyre teszed az életedben a problematikus pontot.
Vannak terápiák, melyek kikerülik a félelem-tudatossági fázist, és sokaknál működnek is. Igen, van, akinek az az útja, hogy „varázsütésre” „egyszer csak” eltűnjön a problémája. De erre a mázlira ne építs, nagy a valószínűsége, hogy TE a munkásabbik utat járod. Ha így van, akkor viszont érdemes a félelem-kereső módszert is kipróbálni. Pusztán a lehetőség felcsillanása is erőt ad, és visszahelyez az életed feletti hatalmadba. Onnan pedig már annyi mindent elérhetsz…
Erről a témáról írtam egy verset is, megosztom veled:
Szorongás és félelem
Szorongok, magamat szorongatom,
Hogy mitől félek, nem tudhatom.
Tán magától a félelemtől –
Nem is halok meg idegen kéztől:
Magam leszek így gyilkosom,
Torkomon saját fognyomom.
***
Félni jó, s a félelem szép,
Mert szemem előtt tiszta a kép,
Kirajzolódik az ellenség arca,
S tudom már, mivel induljak harcba:
Szóval vagy karddal, mosollyal, dallal,
Kézremegéssel vagy vállvonással.
***
Legyőzni csak egy létezőt lehet;
Arctalan szorongás, testetlen szörnyeteg,
Ölts végre alakot, hadd féljek tőled,
S félelmemmel arassak diadalt feletted.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
