Mérgező szülői mondatok gyűjteménye. A pozitív üzenetek, megerősítések szerepe a gyerekek életében
Gyakran halljuk, hogy mennyire fontos szerepük van a mindennapjainkban a pozitív üzeneteknek, megerősítéseknek. Mindenkinek jólesik, ha pozitív hozzáállást érzékel, különösen akkor, ha valamit elrontott, ha valami nem úgy sikerült, ahogy várta vagy mások várták tőle. A megerősítő kommunikációt odafigyeléssel el lehet sajátítani, ez nem csupán stratégia, inkább szemlélet, ami belsővé tehető. Az átállás nagy odafigyelést igényel. Sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy miként kommunikálunk, milyen üzeneteket továbbítunk egy-egy ártalmatlannak vélt mondattal, vagy akár egy hanglejtéssel másoknak.
Rengeteg mérgező mondatunk van. Fel sem tűnik, amikor fölényeskedünk, ha valakit (mások előtt) kellemetlen helyzetbe hozunk, az érzéseit lenullázzuk, a kompetenciáját megkérdőjelezzük, vagy egyszerűen csak élesen minősítjük stb.
Vajon szülőként mennyire jellemző ránk ez a kommunikációs séma?
A Vejedre ütök c. vígjátékban (a Netflixen elcsíphető) Robert de Niro egy vaskalapos férjet, apát, nagyapát alakít; meggyőződése, hogy egy másfél éves gyerekkel úgy kell beszélni, mintha felnőtt lenne, nem szorul rá gügyögésre, arra sem, hogy rögtön felvegyék és megvigasztalják, amikor sír. Elegendő akkor lépni, ha „vészhelyzet” van, egyébként akár órákon át pityereghet… A Niro által alakított Jack Byrnes szélsőséges álláspontot képvisel, elnézzük, hisz ez csak egy film. De a film olyan létező gyermeknevelési elvet mutat be, amely doktor Spock amerikai gyermekorvos nevéhez fűződik; világszerte rengeteg szülő próbálta a napi gyermeknevelési gyakorlatban követni a Spock-elvet az 1950-es évektől kezdődően. Spock nézeteit ma már sokan elavultnak tartják, sőt, kifejezetten károsnak! Nem jó, ha a gyermek rideg közegben nevelkedik, ha az alapvető érzelmi igényeire nem kap azonnali érdemi választ; számos felnőttkori mentális probléma vezethető vissza a kora gyermekkori hatásokra.
Az Alternatív iskolák Facebook csoportban találtam egy elgondolkodtató angol nyelvű mondatgyűjteményt. Egy A4-es oldalt töltenek ki azok a mondatok, melyeket a szülők „nevelési” célzattal mondanak a gyerekeiknek vagy amikor engedelmességre akarják őket bírni. Nagyon sok ismerős mondatot találunk közöttük. Nem megerősítő, nem pozitív üzeneteket.
A gyűjteményből szemezgettem, a teljesség igénye nélkül.
Ha idősebb leszel, majd megérted.
Töröld le a vigyort az arcodról!
Nézz rám, amikor hozzád beszélek!
Miért nem vagy képes kitartani semmi mellett?!
Látod, ez a baj veled…!
Olyan a szobád, mint a disznóól.
Hányszor kell még elmondanom?
Fejezd be!
Csak magadra gondolsz!
Nem beszélhetsz így az anyáddal/apáddal!
Nem számít/nem érdekel, ki kezdte!
Ne nyavalyogj ennyit!
Ne hozz kínos helyzetbe a barátaid előtt!
Csak sikerült tönkretenned ezt is!
Ha így folytatod, nem lesznek barátaid.
Engedd a szüleidet szóhoz jutni!
Nem, de…
Nézd meg a többi gyereket, milyen életrevalók!
Nem lehetsz éhes, mert már ettél.
Nem kellenek a kifogások…
Ne legyél ennyire anyámasszony katonája!
Olyan vagy/olyan leszel, mint az apád/anyád! (Elvált szülők „mantrája”.)
Jaj, de ügyetlen vagy!
Miért nem vagy képes jobban szeretni a testvéredet?
Ne legyél ilyen szemtelen!
Miért vagy ennyire negatív?
Csendben maradnál végre?!
Ne bőgj!
A sírással nem lesz jobb!
Halkítsd le magad!
Hányszor kell még elmondanom?
Válogasd meg a hangnemet!
Vigyázz a szádra!
Azonnal rakj rendet!
Ne beszélj hülyeségeket!
Majd megtudod, ha lesznek gyerekeid…!
Ne könyökölj az asztalra!
Kérj bocsánatot!
Viselkedj!
Az idegeimre mész.
Majd adok én neked!
Mit fognak mások gondolni?
Hogy nézel ki?
Amikor én annyi idős voltam, mint te…
Úgy viselkedsz, mint egy óvodás!
Miattad őszülök.
Nem tudnál valami hasznosat csinálni?
Nem nyúlhatsz hozzá!
De meg fogod enni és ízleni fog!
Hogy lehetsz ennyire hülye?
Nyomás aludni!
Ezt nem te fogod eldönteni.
Mit duzzogsz?
Gyere csak, mutasd meg mindenkinek, milyen magas lettél!
Jó húsban van. Felszaladt rá pár kiló. (Mások előtt.)
Nem gondolod, hogy ezt elhiszem?!
Mi lesz így belőled?
Nem mondom el még egyszer!
Ne beszélj vissza!
Ha még egyszer rajtakaplak…!
Mit gondolsz, ki vagy te?
Hagyd abba!
Tűnj a szemem elől!
Nem tudsz figyelni?
Ne legyél gyerekes!
Ne nyafogj!
Ha megeszed az ételt, kapsz desszertet.
Ne is álmodj róla!
Ne csinálj ekkora felhajtást a semmiből!
Háromig számolok…
Az a baj veled, hogy soha nem figyelsz.
Nem vagy olyan (jó), mint a bátyád.
Akarsz egy pofont?
Amíg az én házamban laksz…
Amíg az én kenyeremet eszed…
Ne legyél ennyire szégyenlős!
Szégyelld magad!
Mit izgulsz? / Ne izgulj!
Nem akarom, hogy vele barátkozz!
Én megmondtam előre…
Kis hazudós!
Ne grimaszolj!
Hogy felvágták a nyelved!
Ne legyél ennyire önző!
Nem lehet benned megbízni.
Mindent százszor kell elmondanom…
Különösen fájdalmas, amikor a gyermek a külsejére kap csípős megjegyzéseket felnőttektől, ha őt leminősítve másokhoz hasonlítják, ha valami olyasmi miatt bántják, amiről nem tehet, és amin nem tud változtatni.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.