„S ki viszi át szívében tartva, a Szerelmet a plázán túlra?” Sortalanság. Magyar Irodalmi paródiák. Könyvajánló

Ördögh Ottó a VIP – Világirodalmi paródiák című kötete után ezúttal a magyar irodalom gyöngyszemeit parodizálja a tőle megszokott finom humorral és komolysággal. Janus Pannoniustól Pilinszky Jánosig, Zrínyi Miklóstól Radnóti Miklósig, Mikszáth Kálmántól Hamvas Béláig több mint huszonöt kanonizált szerző kapja meg a magáét, és a kötelezők váratlanul teljesen új megvilágításba kerülnek.

– Amikor paródiát írok, először magamra öltöm az eredeti mű szóruháját és stíluskiegészítőit. Ezt követően belesimulok a mű szellemiségébe, Arannyá, Petőfivé, vagy bárki mássá válok. De nem mind Arany, ami Petőfi, a végén úgy jövök ki az egészből, hogy azt se tudom, ki kicsoda: Szerb Antal ördöghottósodott-e el, vagy én kertészimrésedtem – írja Ördögh Ottó.

Pion István, költő, slammer, újságíró így véleményezi a kötetet: 

– Hiába állítja a Sortalanság kiadója, hogy nem paródiakötet ez a könyv, hanem a magyar irodalom lassan-lassan ezeréves történetének bátorságpróbája, aminek Ördögh Ottó humorista, író és tanár a kellős közepébe löki az olvasót. Persze a szerző könnyen bátorkodik, megvan hozzá minden adottsága, amit csak a felkészültsége fokoz – végül a virtuozitása tetéz. Mert ki merne bemenni első írott irodalmi emlékünk, a Halotti beszéd nyelvének labirintusába, ha nem egy olyan bátor ember, aki előre tudja, hogy a végén úgyis visszajut az elejére, vagyis az első magyar Nobel-díjas írónk, Kertész Imre Sorstalanságához?! Na de hogy közben még együtt is röhöghetünk a lökdösődő szerzővel, az már mindennek a teteje!

Mi is a paródia? A szerző magyarázata a könyv Előszavában

A paródia az eredeti mű stílusjegyeit figurázza ki (és be). A jó paródia ennél többet kínál: az eredeti mű szellemiségét állítja göbre tükörbe. Az igazi paródia a lehető legtöbb: új művet alkot, eredetit, olyannyira, hogy ha nem lett volna előtte eredeti, akkor most a kész paródiát kéne parodizálni.

– Nevetni nemcsak másokon kell, hanem saját magunkon is. A legutóbbi kilenc évem erről a hosszantartó nevetésről szólt, és ez az irodalmi mosoly egyszerre szólt kedvenc íróimnak és kedvenc magamnak. Ez tükröződik vissza a kész paródiákból, amelyek 2008 és
2017 között készültek. Hogy miért épp őket választottam? Hogy ők választottak-e engem, vagy én őket, magam se tudom, de egy dologban biztos vagyok: csak azzal érdemes foglalkozni, amit az ember szeret.

Paródiát írni élvezet, mi több kötelező, de nemcsak írni kötelező, hanem olvasni is, főleg, ha kötelező olvasmány az eredeti. Nevetni nem kötelező, de kifejezetten ajánlott.

Részlet a könyvből

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? c. műve nyomán.

 

Mobilunk, ha végleg lemerült,

Kapcsolatunk máris kihűlt?

Gondolunk valaha még EGYre?

Ki feszül föl az internetre,

Hogy lássuk egymást szemtől-szembe?

S ami még erről jut eszembe:

Ki becézi magát tükrökben,

S merül el hasonló trükkökben?

Ki csillapítja Ego-lázát,

Emberségből ki épít plázát?

Önzésünk ha már kiderült,

Ki cipeli még a derűt?

S ki űzi el, ki rajtunk derült?

Ki édesíti meg a keserűt?

S ki viszi át szívében tartva

A Szerelmet a plázán túlra?

 

A Sortalanság c. könyv a Móra Kiadó gondozásában jelent meg.

Itt rendelhető >>

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × egy =

hirdetés