Mondd meg anyukádnak!

Finoman szitált az eső, a nő az esernyőjét igazgatta. A férfi kabátján apró vízcseppek gyöngyöztek, szótlanul állt, félpercenként előkapta a telefonját. 

– Nem állsz alá? Már a hajad is vizes – szólalt meg a nő, de férfi rá sem nézett. Idegesen a telefonját figyelte.

– Mindjárt kezdődik, a rohadt életbe! – bukott ki belőle.

– Drágám, tudom…, de ne rá haragudj, ha elkésnek. Talán beülhetnénk addig egy gyors kávéra, ide – mutatott a mögöttük világló helyre. Ica resszó, ennyi volt a fénytáblán kiolvasható. 

– A Katicába, abba a lebujba?! Na, ne röhögtess! Hívd fel és mondd meg neki, hogy tíz perc múlva elhúzok innen.

– Drágám, lehet, hogy baleset történt, tudod, hogy péntek este mindenki siet, a dugóról nem tehetnek.

– Ne idegelj! Egy óra alatt nem képes vele ideérni? Két kilométer…

– Érte kellett volna menned.

– Nem így lett megbeszélve. Nem hiszem el, hogy mindig őt véded!!! Direkt késik, direkt csinálja a hülye ribanc! Te meg falazol neki?!

A nő arrébb sétált. Elővette a telefonját. Körülnézett, majd a füléhez emelte a készüléket.

– Danika? Szia! Lassan ideértek? Apa már nagyon vár. Húsz perc múlva kezdődik az előadás. Átmegyünk a színház elé, a bejáratnál várunk. Mondd meg anyukádnak!

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

7 − három =

hirdetés