Lizander a jövő Pistikéje. Hogy hangzik a Cvi becézve? Nomen est omen, avagy 21. századi magyar keresztnevek

– Mi van???? Hát már mindenki meghülyült??? – írta ki a Facebookra tegnap újságíró kollégám, mert nehezen tudja értelmezni az újonnan engedélyezett női és férfi utóneveket és a rendhagyó névválasztás szülői indítékait.

Engem speciel Mónikának hívnak, s amikor megszülettem, minden harmadik-negyedik lány Mónika lett. (Az osztályban öten voltunk Mónikák.) Generációm Mónikái a hetvenes évek popkultúráját éltetik, szüleik könnyűzenei vonzalmát őrzik az anyakönyvükben. Ha nincs a Minden jót, Mónika! c. táncdal a fesztivállal, egészen biztos, hogy most másképp hívnak bennünket. Lehettünk volna Eszterek, Verák, Zsuzsannák, Katák, Márták… Mi, Mónikák aztán elég hamar kimentünk a divatból… Szóval, szerintem nem baj, ha a szülőkben van egy kis fantázia. Furcsák az új nevek, de…! Legalább van új a Nap alatt.

Lizander lehet a jövő Pistikéje

Meg lehet szokni. A fiúnevek között feltűnik például a „Cvi”. Hogyan lehet ezt rendesen becézni? Cvike? Cvicike? Az idő mindent megold… 

Nézzünk pár új utónevet a leggyakoribb magyar vezetéknevekkel!

Fiúk

Kovács Krizosztom

Nagy Fajsz

Kiss Hannibál

Horváth Modesztusz

Tóth Srídhara

Varga Euszták

Balogh Kücsid

Molnár Enrikó

Takács Jukundusz

Szabó Orlandó

Lányok

Kovács Ánfissza

Nagy Fahéj

Kiss Dezideráta

Horváth Hófehérke

Tóth Opika

Varga Csaga

Balogh Balzsam

Molnár Életke

Takács Kandida

Szabó Skolasztika

Választható magyar utónevek, 2017. május 1-i állapot szerint

http://www.nytud.mta.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/osszesffi.pdf

http://www.nytud.mta.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/osszesnoi.pdf

Ui. Van ennek a bejegyzésnek egy rejtett indítéka is. 2012. május 4-én, Mónika napon indult el az Életszépítők Facebook oldala. Nem volt vele különösebb célom. A magazin, amit most olvasol, voltaképpen a Facebook oldal népszerűsége miatt született meg később. Ilyenek a véletlenek… 

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként dolgoztam, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.